Kisvárda

Ezerkilencszáznegyvenhárom március 15-én, Nyírkarászban,  látta meg a napvilágot. Szülei jelzésértékűnek fogták fel a születése dátumát. Életükben azon fáradoztak, hogy fiuk kiemelkedjen a paraszti sorsból. Gyermekkorát is a faluban töltötte. A megyét is csak továbbtanulása idejére hagyta el; előbb a Sátoraljaújhelyi Mezőgazdasági Technikum, azután a Gödöllői Agrártudományi Egyetem kedvéért. Feleségét, Papp Amáliát, mint az Egri Tanárképző Főiskola hallgatóját ismerte meg. Friss diplomás, fiatal házaspárként tértek vissza Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébe ’65-ben. Nyírmada, Nyírjákó, Ajak téeszei után ’73-ban kerültek Kisvárdára.

Bodzás Árpád először főagronómus, majd elnök lett a Rákóczi Termelőszövetkezetben, ahol tizenkilenc évig dolgozott. Különösen a kilenc évig tartó elnöki megbízatás idején szerzett gyakorlati tapasztalatok, az emberismeret, a tárgyalókészség biztosították számára, hogy politikai és szakmai körökben egyaránt elismert, sikeres vezető legyen. Egy infarktus miatt azonban, 1992-ben leszázalékolták. A tétlenség helyett, más, kevésbé megerőltető elfoglaltságot keresett magának, így lett a földkiadó bizottság elnöke Kisvárdán és Papon. Ebben az ügyben még ma is megkeresik, de örömmel konstatálja, hogy rövidesen a végére érnek.

A mezőgazdaság átalakítása – az agrár értelmiséghez tartozván – őt is szembesítette a kérdéssel: hogyan tovább? Ő, a változás szükségességével egyetértve, de az eddig létrehozott értékekért aggódva, az Agrárszövetség mellet voksolt, melynek alapító tagja. Előbb az országos elnökség tagja, majd az országos választmány elnöke lett. A Parlamentbe is az MSZP-vel választási koalícióra lépett Agrárszövetség jelöltjeként került be – negyedmagával, az 1998-as országgyűlési képviselő választások alkalmával. A mezőgazdasági termeléstől a szövetkezetek szétesése után sem szakadt el.

Barátaival együtt egy kft.-t alakított, vízi szárnyasok tenyésztésével foglalkoznak. Így jellemzi a kilátásokat:

– Ennek a vállalkozásnak az a jellemzője, hogy egy nagyvállalat kis partnerei vagyunk. Saját bőrünkön érezzük a kisvállalkozások sorsának bizonytalanságát. Őstermelőként növénytermesztéssel is foglalkozom, de a mai körülmények között ez a tevékenység is csak nehézségek árán folytatható.

Akkor ismerkedtünk meg, amikor a városházán köszöntötték az új képviselőket. A kérdésre, hogy ő mit akar megvalósítani a négy év alatt, hamiskás mosollyal válaszolt:

– Szülőfalumban, Nyírkarászban akarok hajókikötőt létesíteni. A társaságban senkit nem zavart, hogy a Tisza légvonalban is vagy harminc kilométerre folyik onnan, hiszen tudták, hogy a tréfás kijelentés csak válasz Torgyán József 1994-es kampány beszédére, amikor Nyírjákónak sóbánya nyitását ígérte.

Ez volt az első biztató jele annak, hogy Bodzás képviselő urat nem fogja megzavarni a magas megbízatás. Így is történt. Munkáját lelkiismeretesen, kizárólag szakmai szempontok alapján végzi. Mint a területfejlesztési bizottság tagja, tisztában van azzal, hogy a mai szétzilált agrár viszonyokkal nem csatlakozhatunk az Európai Unióhoz. Törvénymódosításokkal kell megalapozni a szükséges változtatásokat, a növényvédelem törvényi szabályozása, a hulladék gazdálkodás szabályozása, a vidékfejlesztési törvény, csak szakmai előfeltétele annak, hogy gazdasági életünk felzárkózhasson a kötelező EU-szintre. Az árvíz és belvíz által okozott országos méretű probléma kezelése is óriási feladatokat jelent. Olyan szakmai kihívások ezek, ahol fölöslegesnek, sőt, károsnak érzi a pártok közötti villongásokat. Példaként a Tisza ciánszennyezését említi:

– Ha ez a mérgezés árvíz idején következik be, vagy nyáron, amikor az állatok többet érintkeznek a vízzel, sokkal nagyobb tragédia történhetett volna. Miután mi egy vízgyűjtő terület közepén vagyunk, az egész Kárpát-medencére kiterjedően kell felkészülni az ilyen eseményekre. Ebben a kérdésben, még országok között sem lehet kicsinyeskedni.

Láthatóan töpreng valamin, azután mégis csak kimondja:

– Egyébként maga a politizálás és az a stílus, ami a parlamentben eluralkodott egyáltalán nem vonz, és színvonalban nem is tartom méltónak az országgyűléshez. Miután az én tevékenységemben az ideológiai manőverek nem játszanak szerepet, a csendesebb fajtához tartozom.

Jelenleg a politizálás teljes mértékben kitölti ugyan az időmet, de a koromra való tekintettel meggondolandónak tartom, hogy meddig szabad ezzel országos szinten foglalkozni. Ebben a ciklusban még feltétlenül maradok. Feleségem lassan nyugdíjba megy. Én is nyugdíjba megyek, ha a parlamenti ciklusnak vége lesz. Két gyermeket neveltünk fel, a fiunk építőmérnök, a lányunk középiskolai tanár. A fiunk jóvoltából van két unokánk is, akik közül az egyik már iskolás. Boldogan tapasztalom a családomban is, hogy minden új nemzedék többet tud a világról. Kiegyensúlyozottan várom azt az időt, amikor a gyermekeink, unokáink sorsának segítése lesz a legfőbb dolgunk… és a legnagyobb örömünk is.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 9. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)