Szerencs

Koncz Ferenc eseményekben, fordulatokban bővelkedő életpályája a „térkép szélén” lévő kis csereháti településről, Tornaszentjakabról indult. Ebben az akkor tán összesen ötszáz lelket számláló kis faluban született 1959. október 2-án, és itt tipikus vidéki családban nőtt fel. A nagyszülők földművesek voltak, afféle elszegényedett nemesi família. Apja jó eszű parasztgyerek volt, édesanyja a pataki gimnáziumba járt. Olyan családban nőtt fel, ahol három, ill. négy generáció élt együtt. Gyermekkora élményekben gazdag, apja az erdőgazdaságban dolgozott, így pici korától járta az erdőt, mezőt, játék közben megismerte az őt körülvevő világot. Az iskolában jól tanult, érdekelte a történelem, a fizika, a természet, sokáig ornitológus akart lenni. Emellett a műszaki dolgok is vonzották, így cseppet sem meglepő, hogy Miskolcon, a gépipari szakközépiskolában tanult tovább. A Petőfi-kollégiumban lakott, így csak havonta egyszer járhatott haza. Az otthoni munkák miatt kimaradt az akkor divatos nyári táborozásokból, ehelyett részt vett a nyár legnehezebb paraszti munkáiban, mint az aratás is. Dolgozott cséplőgép mellett, a falu akkori viszonyai ezt megkövetelték.

Érettségi után a BÁÉV-nál és az LKM-ben dolgozott két éven keresztül, közben egy családi tragédia (édesanyja fiatalon, negyvenévesen meghalt egy háztartási baleset következtében), alapvetően megváltoztatta a család életét. Ekkor döntött úgy, hogy közelebb jön a családhoz, képesítés nélküli nevelő lett Ragályon. Itt két évet tanított, közben felvették a főiskola matematika–fizika szakára, Nyíregyházára. Ezért behívták katonának, a szokás szerint tizenegy hónapot szolgált. Két év tanulás után átment az ELTE-re, ott végzett ezerkilencszáznyolcvanhétben.

Az utolsó évben már tanított is, előbb a Rózsadombon, majd a Naphegyen, egy általános iskolában, aztán egy szakmunkásképző intézet következett.

Felesége ezerkilencszáznyolcvannyolcban agrárközgazdászi állást kapott a Szerencsi ÁG-nál, így kerültek ide. Az itteni vidék nagyon sok dologban emlékeztette a szülőföldre, Tornaszentjakabra, hamar megtetszett neki a táj, az emberek szorgalma, munkaszeretete és a szőlő iránti vonzalma. Tanítani kezdett egyidejűleg a város mindkét iskolájában.

A politika már gyermekkorában megérintette, nagyon szeretett az idősebb bácsikák körében ücsörögni, akik „kivesézték” az éppen aktuális helyzetet. Leste a szót, hallgatta a történeteket, arról például, hogy dédapja hogyan fogott kezet Ferenc Józseffel. Pesten került közelebbi kapcsolatba a politikával, ebben az időben már „zajlott a közélet” a fővárosban, ebből a szempontból jó volt Budapest, mert egyébként nem szerette a nagyváros nyüzsgését.

Az ELTE-n többféle irányzattal kapcsolatba került, részt vett később tüntetéseken is. Néhány cimborájával ezerkilencszázkilencvenben Szerencsen megalapította a Fidesz-t, majd bekerült a helyi önkormányzatba, ahol máig testületi tag. Ezerkilencszázkilencvennyolcban indult a képviselő-választáson, listáról került be a parlamentbe, ahol azóta a környezetvédelmi és az ifjúsági és sport bizottság tagjaként tevékenykedik. Munkájára harminchét település polgármesterei és lakói számíthatnak, már eddig is számtalan megyei beruházás megvalósulásában játszott közvetlen szerepet.

A Szerencsi Rászorultakért Alapítvány kuratóriumi elnökeként azon fáradozik, hogy a szociálisan nehéz sorsú gyermekeket felkarolják.

– Az életemben nagy szerencsének érzem, hogy biztos családi hátterem van, hogy Isteni gondviselés egyengette utamat, és hogy három szép gyermekem van – vélekedik a képviselő úr. – Fatalista embernek érzem magam, soha nem hajszoltam a sikert. Amióta képviselő vagyok, tevékenységemet szolgálatként fogom fel. Ha engem állított ide a sors, akkor igyekszem ennek a feladatnak eleget tenni. Főleg önmagamnak szeretnék megfelelni! Úgy érzem, a rám szabott feladatok nagyobbik részét sikerült teljesítenem. Tennivaló azonban még van bőven, remélem a jövőben is lesz lehetőségem, hogy a köz javára ténykedjek.

Ha ez így lesz, abban kiemelkedően fontos szerepet játszik a falubeli imádott, Kondás Tünde közgazdász, a MOL Gáz Rt. főkönyvelője, akivel ezerkilencszáznyolcvanötben kötöttek házasságot. Zsófi lányuk ezerkilencszázkilencvenben született, ma már ötödikes a Rákóczi Zsigmond Általános Iskolában. Az ikerfiúkkal, Bencével és Ferenccel ezerkilencszázkilencvenhatban gyarapodott a család.

Van egy pár festménye, műalkotása, amelyeknek az a legnagyobb értéke, hogy barátaitól kapta őket. Emellett igen sok, mások számára talán értéktelennek tűnő tárgya van, melyek szintén személyekhez kötődnek. Az igazi gyűjtőszenvedélye azonban a könyv. Továbbra is imádja az állatokat, most egy német juhásza van, szereti a lovakat, a természetet és mindent, ami a szőlővel és Hegyaljával kapcsolatba hozható.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)