Szerencs

Szülei pályájuk kezdetén Máramarossziget közelében tanítottak, ott ismerkedtek össze. Ma már mindketten nyugdíjas pedagógusok, jó egészségnek örvendenek, a papa nagyon szépen rendben tartja a kertet, a mama pedig nagy szeretettel összetartja az immár nagycsaládot. A három gyerek közül Kálmán 1942. október 18-án született Kisvárdán. Testvére, Zoltán, a Bolyai János Általános Iskola igazgatója Szerencsen, László öccse gyermekszakorvos, jelenleg Tiszaladányban háziorvosként dolgozik.

Ötéves korában kerültek Szerencsre, itt töltötte gyermekkorát. Szeretett futballozni, mindig érdekelte a sport, ami azért sem meglepő, mert édesapja volt a testnevelő tanára. Télen, a cukorgyári hűtőtavakon korcsolyáztak, jéghokiztak, nyáron pedig kergették a bőrlabdát sötétedésig.

Jó tanuló volt, és különösen könnyen ment neki a nyelvtanulás. A gimnáziumban nagyon jó osztályuk volt, szép emlékek fűzik az itt eltöltött négy évhez. Fociban ők alkották az iskolaválogatott gerincét, a környékbeli gimnáziumok csapataival játszottak rendszeresen. Emellett vívni is tanult, Radványi Ottó oktatta a kardvívás rejtelmeire, nagy csatákat vívtak a miskolci Földes Ferenc Gimnázium és a sárospataki gimnázium csapataival. 1960-ban érettségizett, és bár orvosi pályára készült (a Debreceni Orvostudományi Egyetemre fel is vették), ám közben a külföldi ösztöndíj lehetőséget kihasználva, a Budapesti Műszaki Egyetemen felvételizett és Moszkvába nyert felvételt. A fiatalos kalandvágy közel félezer társával együtt az orosz fővárosba vitte, ahol 1965-ben gépészmérnöki oklevelet szerzett.

Ezerkilencszázhatvanhat január 1-től a Szerencsi Cukorgyárba került, másfél évig szerkesztőmérnök volt, később műszakvezető-helyettes, majd műszakvezető lett. Több mint tíz évet töltött itt, 1978-ban a Magyar Cukoripari Tröszt felkérésére az akkor épült Kabai Cukorgyárban termelési osztályvezető lett. Részt vett a gyár beüzemelésében, fejlesztésében, nagyon sok, hasznos tapasztalatot szerzett.

1977–79 között a Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Karán cukoripari szakmérnöki oklevelet szerzett. 1990-ben, az akkori vezérigazgató, Pál György, hívására tért vissza Szerencsre, 1995-ig műszaki igazgatóhelyettes–termelési osztályvezetőként dolgozott.

Szívesen tért vissza, ismerős volt a kollektíva, szakmailag is új lehetőségek nyíltak előtte, mivel a francia főtulajdonos irányítása alatt nagyon izgalmas, érdekes évek következtek. Közvetlen munkatársaival, régi ismerőseivel jó együttműködést sikerült kialakítani, hamarosan üzemvezető főmérnök lett, majd 1999. február 1-jétől kinevezték műszaki igazgatónak.

A Szerencsi Cukorgyár mindig a legjobbak közé tartozott az akkori tizenkét gyár között, és nagy lehetőséget jelentett a gyár számára, amikor a Béghin-Say, Európa egyik legnagyobb cukoripari társasága lett a főtulajdonos. Évről évre jelentős fejlesztési lehetőséghez jutottak.

A fejlesztések eredményeként nőtt a gyár kapacitása, javultak a technológiai és műszaki paraméterek, ezzel együtt javult a cukor minősége is, a Szerencsi Cukorgyár európai viszonylatban is korszerű gyárrá vált. Fontos szerepet játszott ebben a szakmailag erős, jó kollektíva, meg tudtak felelni a tulajdonos elvárásainak.

Zemlényi Kálmán a szakmai munkán túl a közösségi tevékenységből is kiveszi részét. 1966-tól tagja a MÉTE cukorgyári csoportjának, az első tizenkét évben titkára is volt, és a megyei vezetőség tagjaként is tevékenykedett. Hat éven át tagja volt a Szerencsi Cukorgyár felügyelő bizottságának. Munkáját Társadalmi Munkáért, Kiváló Dolgozó kitüntetéssel és miniszteri kitüntetéssel ismerték el.

Ezerkilencszázkilencvennégy óta a városi önkormányzat képviselője, már második ciklusban a gazdasági bizottság elnöke. Ezerkilencszázhatvanhétben kötött házasságot Nyitray Enikő gyógyszertári asszisztenssel, aki ma már boldog nagymama.

Enikő lányuk ’68-ban született, ő külkereskedelmi előadó a Biogal Gyógyszergyár Rt.-ben. Erika 1970-ben született, és édesanyja nyomdokaiba lépve gyógyszerész lett, ma Veresegyházán él. A két családban összesen négy unoka van, egy-egy lány és fiú, akikre a szülők, nagyszülők és a dédszülők is nagyon büszkék.

– A sikerekhez nemcsak jó képességekre van szükség, fontos a megbízhatóság, az alkalmazkodás készsége is. Persze kell egy jó kollektíva, ahol a csapatmunka dominál. Eddigi életutammal elégedett vagyok, alkatomnál fogva sok mindent nem tudnék másképp tenni, viszont feltétlenül több figyelmet fordítanék a nagy világnyelvek elsajátítására. Nem voltak nagy kudarcaim, sikeresnek érzem magam a munkámban és a magánéletemben is.

Szabadidejében szívesen hallgat zenét. Mindig szeretett táncolni, különösen a jó hangulatú cukorgyári rendezvényeken hódolt ebbéli szenvedélyének. A közelgő nyugdíjas éveiben szeretne nagyon sokat foglalkozni unokáival, együtt strandolni, síelni, horgászni velük.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)