Szerencs

Csokoládéba burkolt mesevilág jelenik meg előttünk Kovács László cukrászdájában, Szerencsen. Az emeletes menyasszonyi tortán marcipán álompár várja a szép jövőt. Ebben a gyönyörű cukrászdában múlt, jelen és jövő egyszerre tetten érhető. Kovács Lászlóné, Éva szülei alapították 1954-ben az édességek házát. Az édesapja, Juhász István még a csokoládégyárból hozta a finomságok iránti igény felkeltését, az édességek szeretetét és a vevők kiszolgálásának, elégedettségének kellemes érzését. Persze a szülők is dédelgették álmaikat, hátha gyermekük viszi tovább a kis családi vállalkozást. A fohász meghallgattatott, hisz az éppen 40. házassági évfordulóját ünneplő Éva és férje, Kovács László nemcsak folytatta, hanem mesterien bővítette, fejlesztette a cukrászdát. A kapott talentummal jól sáfárkodtak… Olyannyira, hogy a Kisiparosok Országos Szövetsége Borsod-Abaúj-Zemplén megyei mestervizsga-bizottságát évek óta Kovács László mestercukrász vezeti. 1985-től ő irányítja a családi üzletet. Mint mondja, nem is akarja nagyobbra varázsolni, mert annyiféle minőségi követelménynek kell megfelelnie, hogy nem érdemes nagyüzemi módon süteményeket készíteni. A 12 alkalmazott – köztük hárman vannak a cukrászok – ellátja a vállalkozás feladatait. Manapság átalakulóban a sütemények készítésének módja is. Míg régebben a vajkrém dominált, mára a főzött krémek, a gyümölcsök, a joghurt tesz lehetővé látványosabb megoldásokat. Az egészséges életmód előmozdítása érdekében kevesebb cukrot használnak, mint korábban. Közel százféle sütemény készül a Kovács cukrászdában. A hagyományosak mellett megjelentek a színes mesefigurákat, állatokat, autókat felvonultató kollekciók. Csak a fantázia szab határt az alkotásoknak. A fotók megőrzik a pillanatot ünnepivé emelő cukrászkölteményeket.

Nincs húsz éve, hogy a jó háziasszonytól elvárta a férje, hogy otthonosan mozogjon a süteménykészítés világában is. Talán a rohanó tempó, a sokrétű elfoglaltság vagy épp a kényelemszeretet teszi, hogy igen sokan már egyáltalán nem süteményeznek otthon. Még a jeles ünnepekre, karácsonyra, húsvétra, születésnapra, névnapra, esküvőre is a Kovács cukrászatból választják ki a finomságokat. Miért is ne tennék, amikor megtalálják a házias ízeket a kisüzemből kikerülő termékekben. Hisz korábban a süteményt épp azért kedvelték, mert minden családban őriztek néhány titkot, a receptkönyvekben kézzel rótt sorok emlékeztettek a nagymama, a dédmama által készített süteményekre. Kiporciózták az adagokat, tanácsot adtak az elkészítés, a sütés, a tálalás fogásaihoz. A mai lányok már nem állnak órák hosszat a konyhában, és nem hajtogatnak leveles, vajas pogácsát. A házasulás előtt álló fiúk pedig nem azon mérik le menyasszonyuk tudását, milyen ínycsiklandó süteményeket készítenek. Az otthon melegét nyújtják a termelőüzemben előállított édességek is.

A gépesítés természetesen könnyítette és egyúttal átalakította a cukrászatot. Míg régen a kézi habverő és a sütő volt az egyetlen gép, ma már légkeveréses, forgókemencés, programozható, energiatakarékos gépek segítik a munkájukat. Ez azért is lényeges, mert nyaranta különösen ügyelnek arra, hogy inkább kevesebbet, de mindig frissen kínáljanak. Kovács Lászlóéknak meggyőződése, hogy nem kell tartani a fertőzésveszélytől, ha szabályosan tárolják és hűtik az alapanyagokat, betartják a technológiai folyamatokat, és a hűtőlánc nem szakad meg soha, amíg a fogyasztó elé nem kerül a sütemény. Az Európai Unió egyébként is számos szigorú szabályt alkalmaztat, de mindez a vevő érdekében történik.

A cukrászdinasztia – mint azt a házaspár nagyon sajnálja – valószínűleg nem folytatódik. Házasságukból két lány született. Anita Svájcban él, vendéglátással foglalkozik. Éva nyelvzseni, 12 nyelven beszél, Brüsszelben, az Európa Tanácsnál tolmácsként dolgozik. Nemsokára doktorál. Évike, a háziasszony búcsúzóul még hozzáteszi, korábban gyermekeket tanított zongorázni a miskolci zeneiskolában. Amikor eljött, két tanárt vettek fel a helyére, akkor látszott, mennyit vállalt magára. Szabad idejében most is szívesen játszik, vagy elugranak a gyermekeikhez, mert a repülőgép és az internet korában összezsugorodott a távolság. Mindkét lányuk férjhez ment, és már valószínűleg otthont, családot is távolabb alapítanak. A két cukrászgeneráció tagjai minden bizonnyal elégedettek. Az idősebbek azért, mert megvalósították életük álmát, a családi kisvállalkozást, a fiatalabbak pedig azért, mert sikeresen folytatták, és a vállalkozásokat terhelő egyre nagyobb költségek ellenére is megélnek az üzem működtetéséből. Mi több, a 12 dolgozó családja is innen kapja a mindennapi kenyérre valót. Ők nem a konkurenciával versenyeznek, mert az elégedett vevő úgyis visszajön, és jó hírét kelti a cukrászdának. Ettől pedig nem kell jobb reklám.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)