Szerencs

Tulajdonképpen a véletlennek is köszönhető, hogy bár egyetemista kora óta polgári bírónak készült, mégis közjegyző lett. Annak idején a bíróság akkori elnöke, Sisák Péter kérésére átmenetileg, néhány hónapra vállalta el az állami közjegyzői feladatokat, amíg polgári bírói státus megüresedését várta. Aztán a néhány hónapból mára már közel másfél évtized lett, ám akkori döntését sem szakmailag, sem emberileg nem bánta meg.

Dr. Molnár Éva egyszerű munkásemberek (édesapja az ÉMÁSZ-nál dolgozott, édesanyja ápolónő volt, ma mindketten nyugdíjasok) egyetlen gyermekeként 1966. április 19-én született Miskolcon.

Gyermekkorában az „egyke” gyermekek gondtalan és boldog életét élte Kazincbarcikán. Az általános iskolában végig kitűnő tanuló volt, különösen az angol és a történelem tartozott kedvenc tárgyai közé. Aktívan kivette részét az iskola közösségi életéből, szavalóversenyen szerepelt, részt vett rajzpályázatokon, egyik rajza tíz éven át díszítette iskolája előcsarnokát.

Középiskolai tanulmányait a híres sárospataki alma materben, a mai Református Gimnáziumban folytatta, és a Zrínyi Ilona Leánykollégiumban lakott, ahol rendkívül szigorú házirend szerint éltek. A gimnáziumban olyan nagyszerű tanáregyéniségek tanították, mint Dobai Béla magyar tanár, vagy a szigorú osztályfőnök Páldi Ildikó, akinek már az édesapja is ott tanított, és akinek az osztálya, a tanulók sorsának alakítása jelentette az életét.

Az utolsó évben végzett felmérés szerint elég céltudatos diák volt, és részben egyik osztálytársa hatására is választotta a jogi pályát. 1984-ben a sikeres érettségi után a Miskolci Egyetem (akkor még Nehézipari Műszaki Egyetem) Jogi Kara következett. Nagyon szeretett egyetemista lenni, és ha életének bármelyik szakaszát újraélhetné, akkor az egyetemi éveket választaná. Az első kemény év után egyre jobban megkedvelte a polgári jogot, ám a büntetőjog „nem lopta be magát” a szívébe. A tanulás mellett a mozgalmas klubélet jelentette a tartalmas kikapcsolódást, de tovább tanulta az angolt is.

1989-ben frissen kapott diplomájával a Szerencsi Városi Bíróság fogalmazója lett, két év múlva letette a szakvizsgát és várta, hogy megüresedjen valamelyik bírói pulpitus. Ekkor „térítették el” a már említett közjegyzői pályára. Néhány hónappal később az állami közjegyzőből alanyi jogú magánközjegyző lett és 1992-ben saját irodát nyitott. Kezdőként óriási feladatot jelentett számára, hogy rengeteg hátralékos ügyet „örökölt”, ám kitartó, következetes munkával úrrá lett a nehézségeken.

A jó közjegyzőnek az ügyfelek pártatlan képviselőjeként kell működni, mindenkit megfelelően tájékoztatnia kell, hogy az emberek saját belátásuk szerint dönthessenek. Éppen ezért szakmailag rengeteg mögöttes jogszabályt, az okiratok, jegyzőkönyvek, szerződések elkészítéséhez rendelkezések sorát kell ismernie, főleg a polgári jog területén kell tájékozottnak lennie.

„Az ember közjegyzőként óhatatlanul egy kis »népnevelői« feladatot is betölt – mondja dr. Molnár Éva. – Az emberek többsége rendkívül tájékozatlan, ráadásul az elmúlt évtizedekben leszoktatták őket az önálló gondolkodásról és ügyintézésről is. Aki elégedett a munkámmal, az sokszor visszatér segítséget kérni nem hatáskörömbe tartozó ügyekben is. Olyan szolgáltatás ez, ahol minden „típusú” ügyfelet tudni kell kezelni, ezért ezt a szakmát leginkább a pszichológiával lehetne párosítani. A közjegyzőnél köthető egyezség miatt sok peres eljárás is megelőzhető, ezért mindig a jogviták békés megoldásában igyekszem segítségére lenni ügyfeleimnek. Naprakésznek kell lennünk, ebben sokat segítenek a kamara által szervezett továbbképzések, tanfolyamok.”

Munkája sok elfoglaltságot jelent, így egyéb tevékenységre kevés az ideje, évek óta a mindenkori választási bizottság elnökhelyettese.

Egyetemista koruk óta ismerik egymást és ezerkilencszázkilencvenháromban kötött házasságot Nagy Istvánnal, aki hosszú ideig Budapesten a Tungsram fejlesztő mérnökeként dolgozott, ma szellemi szabadfoglalkozásúként angol–magyar műszaki fordításokat készít.

Dr. Molnár Éva szabadidejét főleg az olvasás tölti ki: fiatalabb korában a klasszikusokat „falta”, főleg a romantikus irodalmat kedvelte, ma az internetről letöltött angol nyelvű rövidebb történeteket olvas esténként. Korábban szívesen sportolt, úszott, teniszezett, aerobiktanfolyamra járt, ám ezekre ma már szinte egyáltalán nem jut ideje.

Eddigi életútjával nagyrészt elégedett. Egyetemistaként elgondolt életéből eddig nem valósult meg, hogy bejárja a világot és sokkal többet dolgozik, mint valaha is gondolta, ám úgy véli, közjegyzőként nagyobb önállósága van a jogi pályán, mint jogásztársainak, ami persze ezzel arányos felelősséggel is jár.

A jövőben szakmai fejlődése mellett főleg a családalapításra fog koncentrálni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)