Szerencs

Olyan területen tevékenykedik töretlen lelkesedéssel, amely évezredek óta egyik központi kérdése az emberi gondolkodásnak: hogyan lehet a kulturális közösségek, a legkisebb falvakban is meglévő emberi közösségek mindennapjait segíteni, hogyan lehet pozitív irányba megváltoztatni az emberek gondolkodásmódját, formálni tudatukat, olyan viselkedésmódot kialakítani, amely előrevisz. Ez a közösségfejlesztés a vidékfejlesztés alapja, és hogy erre milyen nagy szükség van, azt bizonyítja az a tény, hogy már a vidéki kis falvakban is jelen van az elidegenedés.

Hegedűsné Orosz Nóra a család egyetlen gyermekeként 1963. december 22-én született Szerencsen. Édesapja jogász volt, és az időközben főiskolát végzett édesanyja is „hasonló pályára keveredett”, hiszen mindketten jegyzőként mentek nyugdíjba.

Gyermekkorának jelentős része Bod­rogkeresztúrhoz, a Bodroghoz, a vízhez, a vízi sportokhoz kötődött, de számtalan hegyi túrázás részese is volt. Szívesen olvasott, elsősorban a történelmi kalandregényeket és az útleírásokat kedvelte.

Általános iskolás korában főleg a biológia érdekelte, a tokaji Tokaji Ferenc Gimnáziumban pedig Antalné Olgi néni jóvoltából a magyar irodalom is kedvencévé vált, és tőle tanulta meg a precíz és körültekintő írásmódot. Dr. Takács Csaba korábbi egyetemi tanártól elsősorban a logikai gondolkodást sajátította el (természetesen a matematika és a fizika mellett). Mindkét képességnek máig igen nagy hasznát veszi.

A sikeres érettségi után az akkoriban  „szinte reménytelennek tűnő” orvosi egyetemen próbálkozott, s bár megfelelt az Egri Tanárképző Főiskola matematika–fizika szakán, a DOTE Gyermekklinikáján dolgozva újabb próbát tett a Debreceni Orvostudományi Egyetemen.

Családi okok miatt hazatért és képesítés nélküli nevelőként folytatta a közeli Rátkán, majd következett a Nyíregyházi Tanárképző Főiskola, ahol a földrajz–orosz szakot, később a művelődésszervező szakot is sikeresen „abszolválta”.

Ezután kezdődött a máig is tartó színes, érdekes és sokrétű tevékenysége. A mezőzombori Művelődési Ház vezetője lett, s egyidejűleg Szerencs egyik általános iskolájában tanított. Később a szerencsi Rákóczi-vár művelődési-szervezési vezetőjeként dolgozott.

Harangod központtal – hat teleülést összefogó – funkcionális Közművelődési Társulást hozott létre, majd – Megyaszó székhellyel – megalapította a HON Kulturális és Művészeti Alapítványt, amely felzárkóztató képzéssel, rendezvények szervezésével, pályázatok írásával, közművelődési tevékenység segítésével foglalkozik.

Közben folyamatosan képezte magát: Budapesten az ELTE környezetvédelmi-, majd a Miskolci Egyetem kulturális menedzser szakán végzett, a Budapesti Műszaki Egyetem szervezésében közoktatás-vezetői szakképesítést szerzett.

Időközben a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Művelődési Ház – Kulturális Központ igazgatója lett. E minőségében a mai napig is támogatja a Szerencsi Tánccsoport Egyesület munkáját. Napjainkban fő tevékenységi körének a közművelődést tekinti, amelynek során tevékenysége a Dél-Borsodtól Észak-Zemplénig terjedő területet „fedi le”, tennivalóinak átlátásához, szervezéséhez ma már elengedhetetlenek a logisztikai ismeretek és képességek.

„Túlzás nélkül állíthatom, hogy sokrétű és színes munkám szinte minden időmet lefoglalja. Általában reggel nyolctól este tízig dolgozom a hét minden napján – mondja Hegedűsné Orosz Nóra. – Tevékenységem első pillére a kommunikációs képesség, amely nélkül nem lehet szót érteni az emberekkel; a második az empátia, hogy „bele tudom magam helyezni” a gondjaikba, problémáikba. A harmadik a logikai gondolkodás képessége, hogy a tevékenységemet ésszerűen és hatékonyan meg tudjam szervezni.”

Még főiskolás korában kötött házasságot Hegedűs Lászlóval, aki élelmiszerkereskedelemmel foglalkozott, ám egy súlyos betegség következtében ma már nem dolgozik. Fiuk, Ádám, aki napjainkban már nemzetközi szintű versenytáncosnak tekinthető, jelenleg Szlovákiában táncol, az idén érettségizett, és ősztől a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Karának hallgatója lesz.

Hegedűsné Orosz Nóra – feszített munkaprogramjának ellensúlyozására  – minden évben igyekszik legalább kétszer kikapcsolódni. Az egyik út általában az egészségmegőrzést szolgálja, a másik a gyermekkori olvasásélmények alapján egy-egy ország megismerését célozza. A világ több pontján megfordult már. Különösen megragadta Mexikóban az egyszerű, természetközeli maja kultúra, amelynek népművészete, zenéje sokban hasonlít a magyarhoz. Megkapó emléke az Isztriai-tenger, ahol a fenyők és a tenger találkozása ad különös élményt.

A jövőt illetően szeretné megérni, hogy szűkebb pátriáját, Zemplént is menedzseljék legalább olyan szinten, mint a Balatont vagy Budapestet, hiszen számtalan értéket rejt ez a csodálatos táj.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)