Szerencs

Már a harmadik rendszert éli meg, a Horthy-korszak és a szocializmus után, most újra a kapitalizmust „ízlelgeti”. Korát meghazudtolóan fiatalos, energikus, a tétlenséget egy percig nem tűrő ember, még így a hatodik ikszen túl is. Közvetlen, színes előadásmódjával lebilincseli a hallgatót, amikor életének tapasztalatokban gazdag tárházából érdekesebbnél érdekesebb történetek sorjáznak elő.

E tapasztalatok gyűjtését Monokon kezdte, Kossuth Lajos szülőfalujában született 1936. november 8-án egy szegényparaszti család nyolcadik gyermekeként. A szülők három holdon gazdálkodva próbálták előteremteni a szűkös megélhetésre valót. Egy nővére és egy bátyja három, illetve öt évet töltött „málenykij roboton” a Szovjetunióban, ma még négy testvére van életben. Gyermekkorának meghatározó eseménye volt, hogy 1948-ban, tizenkét évesen elveszítette édesapját. „Rászakadt” a három hold minden nyűge, dolgozott a földön, a ház körül, aratott, ha erre volt szükség.

Az általános iskolában jól tanult, nagyon szerette a humán tárgyakat: a magyar irodalmat és nyelvtant, a történelmet, a földrajzot. Ezerkilencszázötvenkettőtől Budafokon a borgazdasági technikumban folytatta tanulmányait, itt érettségizett ezerkilencszázötvenhatban. Végzés után a Tokaj-hegyaljai Pincegazdaságba került, pincemester lett. Aztán megindult felfelé a ranglétrán, előbb Tolcsván pincemester, aztán Sárospatakon pincevezető, majd 1960-tól 1965-ig Mádon a palackozó üzem vezetője. Közben a szakmai tudást elméleti oldalról is megtámogatta, 1961-ben beiratkozott a Kertészeti Egyetemre, ahol 1966-ban szerzett diplomát.

1965-ben került a Szerencsi Állami Gazdaságba, előbb üzemgazdász, egy év múlva üzemegység vezető, majd 1970–1977-ig kerületi igazgató lett. Ekkor hívták igazgatónak a Bodrogközi Állami Gazdaságba, Sárospatakra, ahol 1988-ban vezérigazgatónak nevezték ki, e posztról vonult nyugdíjba 1992-ben. Vezetőként mindig azt tartotta szem előtt:

– Az embereket tisztelni kell, a hatalommal élni kell és nem visszaélni!

Időközben arra is jutott ideje, hogy Gödöllőn üzemgazdasági szakmérnöki szakon végezzen, ekkor doktorált agrárgazdaságtanból. Ezerkilencszázhetvenkilencben a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola címzetes főiskolai docense lett, elsősorban vállaltgazdaságtant tanított a főiskolán. Eseményekben, fordulatokban, beosztásokban és főleg eredményekben gazdag életpályáját öt alkalommal Kiváló Dolgozó, háromszor a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címmel ismerték el, kapott kitüntetést a Belügyminisztériumtól is, szakfelügyelőként hosszú időn keresztül az ország kertészeti szakközépiskoláit felügyelte.

– Legelső a munka – foglalja össze életútjának tapasztalatait a nyugdíjas vezérigazgató. – Mindenki érhet el sikereket az életben, ha elsősorban magára számít és a munkája során nem helyezi előtérbe a saját érdekeit, hanem az embertársai érdekeit is szem előtt tartja. Az emberek ezt felismerik, így kialakul egy olyan támogatottság munkatársai részéről, ami mindig átsegíti a nehézségeken. Állandóan képezni kell magát az embernek! Én összesen huszonhét évet tanultam munkám mellett. Ma már ez különösen érvényes, egy vállalkozásban nem lehet várni, a „sült galambra” figyelni, tájékozódni, utánajárni, kutatni kell.

 Ma nyugdíjasként a fia vállalkozásában dolgozik. Ezerkilencszázkilencvenháromban egy félig romos épületet felújítva, még abban az évbe elkezdte tevékenységét a RIWEX Kft., amely ma már több mint százféle kenyeret és péksüteményt készít. Minden második nap hajnali háromkor kel, útba indítja a friss pékárut szállító járműveket, kiadja az aznapi gyártáshoz szükséges anyagokat. Munkájában kemény, következetes, nem szereti a hanyag, slendrián munkavégzést és azt sem kedveli, ha jóindulatával visszaélnek.

Nagyfokú szociális érzékenysége révén együtt tud érezni a szegényekkel, olykor ezt konkrét formában is kifejezésre juttatja. Ezerkilencszázhatvanban nősült, felesége a közgazdász végzettségű Dudás Ilona, aki a Szerencsi Csokoládégyár értékesítési osztályvezetője volt, ma már nyugdíjas. Két gyermekük közül László ezerkilencszázhatvanegyben született, ő a fent említett vállalkozás ügyvezető igazgatója. Őt négy évvel később Csaba követte, aki pénzügyőrként dolgozik a Szerencsi Pénzügyőrségen. Ők ketten eddig összesen négy unokával (három fiú és egy lány) ajándékozták meg a nagyszülőket, a legkisebb tíz-, a legidősebb tizenöt éves.

A nyugdíjas vezérigazgató úrnak addig volt igazából szabad ideje, amíg aktív dolgozó volt, nyugdíjasként már szinte semmire nem jut idő, még vasárnap is bejár dolgozni. Arra azért módot talál, hogy otthon a ház körül rendet tegyen, és művelje a 200 négyszögöles kertet. Zöldséget termel, cseresznye, kajszi- és őszibarackfát gondoz, van egy pár tőke szőlője is, mindez főleg az unokák miatt, hogy friss gyümölccsel kedveskedhessen nekik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)