Szerencs

Tájba illeszkedő, gyönyörű ház teraszáról csodáljuk a zempléni hegyek panorámáját. A hőmérő 30 fokot mutat, ám ide, mint egy meghitt szigetre, jöhetünk hűsölni. Csöndes, halk szavú, szerény, ám hihetetlenül fontos alapértékeket megfogalmazó, amúgy a kinti világban sikeres vállalkozó, Juhász Bertalan segít eligazodni évszázadok rejtelmeiben. Szívéhez, lelkéhez közel álló dolgokról mesél. Hamarosan kiderül, hogy szegről-végről földiek vagyunk, hisz ő szamosszeginek vallja magát, noha születési anyakönyvi kivonatában Kisújszállást jegyezték be 1956. július 29-én. Olyan szeretettel beszél szüleiről, nagyszüleiről, a tőlük kapott szellemi és lelki örökségről, amely meghatározza életútját. Nagyapja, Puskás Bertalan falubíró és református gondnok volt Szamosszegen. Az 1920-as évek elején emelt házat a családjának. A nagyszülők iránti tisztelet vezérelte a vállalkozót, hogy szinte „lemásolta” az ősi portát. Családi házában megmutatja a tőlük örökölt és mesterien restaurált ebédlőszekrényt, a fésülködőasztalt. A fagerendából ácsolt mennyezet látványa egy pillanatra meghökkent: hol járunk térben és időben? Járhatnánk egy fakazettás mennyezetű, középkori templomban, amikor eszmélek: a hagyományok emlékét a XXI. század dizájnja őrzi. A teraszon fából készített kis szélmalom, pár lépésre zsindelyes madáretető, és a kutya házát is a vörösre festett fa és a zsindely határozza meg. A kerítés – szintén az ősök emlékére – a múltat testesíti meg.

– Látja ott a bényei református templomot? – mutat a völgy irányába Juhász Bertalan. – Örülök, hogy segíthettem a helyrehozásában. Mint presbiter, a gyülekezet egyik elöljárója is fontosnak tartottam. A szerencsi templomban 1604. április 17–19-e között tartották az országgyűlést, és Bocskai Istvánt itt választották fejedelemmé. Amikor 2004-ben a 400 éves centenáriumot ünnepeltük, gondoltam, hogy a parlament kihelyezett ülést tarthatna itt. Sajnos a döntéshozók nem gondolták így. Tudja, hogy Rákóczi Zsigmond koponyáját is itt, ebben az altemplomban őrzik?

Juhász Bertalan szavaiból süt a hagyományok tisztelete, a felmenők megbecsülése, a református presbiter hite, hazaszeretete. Amikor 1993-ban elindította a felesége, Gombos Erzsébet és a saját nevéből szőtt, JU-GO névre keresztelt vállalkozást, a válságos időkben az égiek irányították a sorsát. Egyszer megcsörrent a telefon, a vonal végén a faipari szakma egyik nagyja, Sopronból a FALCO cégtől Bakonyi Gábor. Ő kért segítséget, hogy vegye már át egy igen népszerű bútortípus gyártását. A kérés óriási üzletet jelentett a szerencsi JU-GO-nak, évi 80–100 millió forintos árbevételt.

A Mátészalkán 1974-ben érettségizett fiatalember Sopronban, az Erdészeti és Faipari Egyetemen tanult, faipari mérnök lett belőle. Szeretett volna szülei, Puskás Ida és Juhász Ferenc közelében, a szatmári földön letelepedni. Állást előbb Vásárosnaményban, majd Hajdúhadházon talált. Hajdúszoboszlón vezette az asztalosüzemet. 1986. szeptember elsejétől került Szerencsre, a termelőszövetkezetbe faipari ágazatvezetőnek. Amint a felesége megpillantotta a zempléni hegyeket, völgyeket, emlékei hazarepítették a lágy zalai dombok közé. Szülőfaluja, Nova nagyon hasonlított a szerencsi vidékre. Döntöttek, itt telepednek le végleg, itt nevelik fel ma már 24 éves lányukat, aki édesanyja hivatását viszi tovább: végzős pszichológia szakos hallgató Budapesten, az ELTE-n.

Életének és gondolkodásának alappillérei közt kiemelt helyet kap a fa csodálata, a faipar szeretete, a szakma fejlesztése. Ezért is lépett be a MTESZ Faipari Tudományos Egyesületébe, amely 57 éve jött létre. Tagja a Magyar Bútorgyártók Szövetségének. Az első ciklusban elnökségi tagként, most a felügyelőbizottság tagjaként tevékenykedik. Arra a legbüszkébb, hogy a faipari tudományos egyesület 16 tagú elnökségének szavazata alapján, az évente egy embernek odaítélt díjat – A Faipar Fejlesztéséért – 2006-ban ő kapta meg.

Megbecsüléssel gondol egykori egyetemi professzoraira, dr. Takáts Péter faipari mérnökre, aki ma a Nyugat-Magyarországi Egyetem tudományos rektorhelyettese. Büszke arra, hogy támogathatja mentora most megjelenő könyvét. A másik professzor, dr. Winkler András faipari mérnök sokat fáradozott azon, hogy a soproniból igazi, nagy egyetem váljon, két szemeszteren át rektor is volt.

Életének célját, hogy megfeleljen szülei, nagyszülei elvárásának, azzal is megkoronázta, hogy 2000-ben Szamosszegen telepített egy 17 hektáros erdőt, majd 2005-ben egy 25 hektárosat, pontosan a nagyapja erdeje mellé. Már tudja, mit érezhetett a nagyapa, látva a facsemeték fává érését. Talán egyszer még Juhász-erdő is őrzi majd a szatmári tájon az ő nevét. Múltat, jelent, jövőt idéztünk, évszázadok peregtek le az idő rokkáján, tekintetünk a múltba révedt, és ez adott erőt a jövőben is megcselekedni, amit megkövetel a haza…

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)