Szerencs

A Török család egymást követő nemzedékeinek szakmai hitvallása: „A minőség mindenekfelett!” A hagyományos társadalmi-emberi értékek megőrzése mellett minden olyan újat is szívesen befogadnak, ami a fenti céljaikat segít megvalósítani.

Török Lajos, az 57 éves, kiváló pincemester és szenvedélyes vadász 1947. július tizennegyedikén született Legyesbényén. Édesanyja, Csorba Katalin háztartásbeli, valamint édesapja, Török Lajos földműves szeretettel, ugyanakkor szigorúan nevelték gyerekeiket. Ma már azonban nem tudnak nekik tanácsot adni, ha gondjuk támad az életben. Húga, Katalin óvónő.

A neves borász Kristóf Gizellával kötötte össze az életét, aki ma a családi vállalkozást vezeti. Elsőszülött gyermekük, Róbert polgári bíró Szerencsen. Neje, Gabriella a munkaügyi központ munkatársa. Egy szem fiúk, Róbert nyolcéves. A bővebb családi kör Adéllal zárul, aki az Erste Bank helyi fiókjában dolgozik. A családfő első szakmáját a közeli Sátoraljaújhelyen működő Élelmiszeripari Szakközépiskolában tanulta ki, majd Abaújszántón folytatta tanulmányait. Ezt a képzést már mezőgazdasági szaktechnikusi oklevéllel zárta. A pincét, ahol vele beszélgettünk, 2000-ben vette meg. Itt ad teret két komoly szenvedélyének: a speciálisan késői szüretelésű hárslevelű, erősen gyümölcsös bor elkészítésének, és a vendéglátásnak. Jó ételeket főznek, azok mellé jó borokat, emberi-baráti hangulatot teremtenek. Így nem véletlen az, hogy Magyarország szinte minden részéből érkezők mellett cseh, német, szlovák csoportok is megfordulnak náluk. Külön érdekesség az, hogy érkezett már hozzájuk vendégsereg a távoli Ausztráliából is.

Török Lajos szereti a szőlőt művelni, karbantartani. „A bor egy élet” – mondja. Irányítani kell sok-sok odafigyeléssel, érzéssel, akár egy gyereket. Ő személy szerint, amikor annak van ott az ideje, hetente nézi a bor állapotát. A minőség a metszéssel kezdődik, majd a zöldválogatás következik  – avat be minket a szakma rejtelmeibe, hisz’ ő már a szüretre készül. A családi különlegességet megtestesítő szőlőt a lehető legkésőbb, általában december ötödikéig leszedik. A must 26–30 fokos szokott lenni, ami igen jó eredményt jelent. Az újbor két hónap alatt születik meg. Ebből a nedűből évente közel 2000 üveggel palackoztat is a saját üzemében.

2005. április harmincadikán lett az Európai Borlovagrend tagja, a sárospataki katolikus templomban megtartott ceremónián. A tagság csak elismert szakemberek ajánlása útján nyerhető el. A feladat, ami minden érintett számára kötelező, egyszerű: a borkultúrát kell terjeszteni és fejleszteni az Európai Unió minden országában. A szakmai megbeszéléseiket rendszeresen, évi három-négy-öt alkalommal tartják, éves naptár alapján. A következő borlovagrendi szentelés a közeli Mádon, Tokaj-Hegyalja egyik ismert szőlő- és bortermelő községében volt.

A társasági élet mellett Török Lajos szívesen méretteti meg borait a különféle versenyeken is. A legutóbbi borversenyen – ahol igen komoly „ellenfelek” is indították saját termelésű és palackozású boraikat – szép sikerrel szerepelt. Az általa benevezett öt bor közül három arany-, kettő pedig ezüstérmet kapott. Soha rosszabb eredményt! Legbüszkébb az 1996-os, ötputtonyos aszújára, de nagyon jó lett a 2002-es évjáratú késői szüretelésű bora is. A mesterborász családtagjait is beoltotta a szőlő szeretetével. Lánya a gyöngyösi főiskolán borászatból készítette a szakdolgozatát, emellett szálloda- és idegenforgalmi szakon folytatott tanulmányokat.

A Török pincészetben és a szerencsi Bortanyán 2000-től fogadnak vendégeket, egy időben közel hetvenet. A finom vadételek elfogyasztása után pedig nyolcféle bor kóstolásával tehetik teljessé kulináris élvezeteiket. A vendégkönyvi bejegyzések egyértelműen igazolják az ellátás páratlan minőségét. Különlegesség, hogy a Bortanya falán az eddig nyert kiváló minősítések, díjak mellett vadásztrófeák is megcsodálhatók. Igen, azok Török Lajos másik szenvedélyének a kézzelfogható eredményei és bizonyítékai.

A szakember őszinteségével mondja el véleményét a valamikori tömegtermelésről, ami mindenre jó volt, csak egyre nem: a hegyaljai borok hírnevének és minőségének megőrzésére. A piacvesztés felmérhetetlen károkat okozott ennek a történelmi borvidéknek. Olyanokat, amiket kiheverni csak a borturizmus és az idegenforgalom fejlesztésével lehet. A külföldi borok csupán árban jelenthetnek problémát a termelőknek. A bor minőségében sosem.

Az Európai Borlovagrend tagja befejezésül Hamvas Bélát idézi: „Akinek rejtélyes betegsége van, igyon Hegyaljait… Az asszony, ha azt akarja, hogy méhében lévő gyermeke büszke és királyi lény legyen, igyon Hegyaljait… A művész, ha művét befejezte, és sikerült, ünnepelje meg, és igyon Hegyaljait…”

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)