Szerencs

Pékmester édesapja hajnalonként két órakor kelt, hogy a négy órai műszakkezdéshez megfelelően felkészülhessen, nagyon korrekt, keményen dolgozó ember volt. Édesanyja a cukorgyárban, mokkaállomás-vezetőként a cukorgyártás fontos láncszemében játszott szerepet. Egyetlen gyermeküket a szülők a szépre és a jóra nevelték, arra, hogy a becsülete csak a tisztességesen elvégzett munkának van.

Rónavölgyi Endre 1950. november 11-én született Szerencsen. Gyermekkorának legszebb emlékei a Kossuth utcához kötődnek, sokat játszott a hegyoldalbeli gyerekekkel, télen szánkóztak, nyáron kirándultak. Hamarosan megvalósulhatott gyermekkori nagy álma is, motorral bejárhatta előbb a közeli településeket, majd távolabbi vidékekre is eljutott.

Az általános iskolában a gyakorlatias tárgyak érdekelték, a műszaki dolgokat tanulmányozta, mindent szétszedett, összerakott, kíváncsi volt mindennek a belsejére, arra, mi hogyan működik. Ezért is tanult tovább a Miskolci Közlekedési Technikumban, ahol a közismereti tárgyakat nem különösebben kedvelte, ám a szakmai tárgyakban annál sikeresebb volt. Különösen szerette a műszaki rajzot, gyönyörű vázlatokat készített a füzetébe. Érettségi után élete változatos mederbe terelődött, kipróbálta magát sok területen.

Dolgozott fizikai munkásként, volt anyagbeszerző, gépkocsivezető. Később visszatért eredeti szakmájához, gépjármű-előadó lett a Szerencsi Cukorgyárban, majd a községgazdálkodási vállalatnál, illetve a bekecsi termelőszövetkezetben dolgozott. Itt létrehozták a Mikrovolán szállítási szakcsoportot, ami rövid időn belül nagyon sikeres vállalkozássá nőtte ki magát. Nem is tetszett ez az ottani vezetőknek, hisz egyfajta riválist láttak benne, mindent meg is tettek azért, hogy eltávolítsák az agilis fiatalembert.

Ekkor hozta meg élete egyik fontos döntését, „nem lesz senkinek a szekértolója”, saját erejében bízva, önállóan gondoskodik a családjáról. Két évtizeddel ezelőtt egy kerékkiegyensúlyozó gépet és egy mechanikus kerékszerelőgépet vásárolt. Kiváltotta a kisiparos igazolványt, és gumiszerelőként megtette az első lépéseket, a függetlenség cseppet sem sima, gondok nélküli útján.

– Láttam magam körül a sok kuszaságot, amivel nem voltam hajlandó megalkudni. Örököltem édesapámtól a következetességet, a keménységet, a kitartást és a munkaszeretetet, édesanyámtól pedig az emberséget, a tisztességet. Tőlük tanultam, hogy mindent fegyelmezetten, céltudatosan kell végezni, a dolgoknak csak így van értelme.

Önerőből jutott előre, minden megtakarított pénzét a vállalkozásba fektette, a 37-es út mellett egy elhagyott, füves területen nyitott új műhelyt. Jelszava a „megbízhatóság és a precizitás” lett. Komoly szakértelemmel rendelkező munkatársakat alkalmazott, a siker nem is maradhatott el, elismert és közismert szakembere lett Szerencsnek. Az új idők fuvallatát megérezve, autókereskedéssel kezdett foglalkozni, ám az első „flört” a Daewoo-val, főleg az importőr cég hibájából, nem lehetett sikeres. Ezért is váltott hamarosan, kapcsolatba került az akkor még Magyarországon nem eléggé elfogadott Renault-céggel.

Sokan kételkedtek a lépés helyességében, ám az élet, a tények igazolták, jó döntést hozott. Az első évben eladtak tíz járművet, aztán egyre többet, ma már Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Renault-ok több mint 20 százalékát a Renault Rónavölgyi értékesíti.

– Az utóbbi időszak dinamikus fejlődése annak is betudható – mondja Rónavölgyi úr –, hogy számíthatok fiamra, aki Miskolcon gépészmérnöki, majd termékmérnöki szakdiplomát szerzett és menedzsmentképzésben részesült.

A sikerhez arra is szükség volt, hogy Rónavölgyi úr folyamatosan képezze magát, tanfolyamok, műszaki továbbképzések állandó résztvevője volt. Bár sohasem politizált, szerteágazó baráti kapcsolatai vannak ma is, ismerősei körében szakmai tekintélyt szerzett, tevékenységét a Szerencs Város Közszolgáltatásáért címmel ismerték el 2000-ben.

Rónavölgyi Endre 1973-ban kötött házasságot Kádas Ilona Tünde pedagógussal, aki ma a Rákóczi Zsigmond Általános Két Tannyelvű és Művészeti Iskola igazgatóhelyettese. Endre fiuk 1975-ben született – mint már korábban említettük ő is a vállalkozásban dolgozik – nős, felesége pedagógus, németnyelv-tanár. A szabadidő számára szinte ismeretlen fogalom, ha mégis akad, akkor a fiát kíséri el az autóversenyeire, az autós kiadványokat böngészi, tanulmányozza az új műszaki megoldásokat. Ha teheti, családi program, kirándulás szerepel a terítéken.

Tulajdonképpen elégedett eddigi életével, megtette azt, amit tudott, munkájának kézzelfogható eredménye van. Régi vágya olyan üzletmenet kialakítása, amelyben a legmodernebb műszaki berendezések rendelkezésre állnak, ez a mainál talán több szabadidőt eredményezne számára.

Utóirat: A fenti sorok ifj. Rónavölgyi Endre jóvoltából, édesapja iránti tisztelete jeléül jelenhettek meg.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)