Legyesbénye

Némi túlzással szólva történelmet írt a maga módján, hisz 1970-ben ő volt Magyarországon a legfiatalabb főfoglalkozású magánvállalkozó. Molnár Lajos ma már nemcsak szűkebb pátriájában, hanem Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is ismert és elismert vállalkozó.

Legyesbényén született 1951. augusztus 25-én egy négygyermekes földműves család második gyermekeként. Az egykor magángazdálkodó édesapja sajnos már hat éve nincs az élők sorában. A háztartásban foglalatoskodó édesanyja rajta kívül a jelenleg benzinkutasként dolgozó Jánost, a könyvelői szakképesítéssel a kereskedelemben elhelyezkedett Máriát és a legkisebbet, az üzletvezetőként ténykedő Zsuzsannát nevelte fel.

Gyermekkorát a Hegyalján töltötte, szeretett futballozni, imádta a kerékpározást, társaival bebarangolták a környéket. Az általános iskolában jól tanult, kedvelte a magyart, a történelmet és a matematikát. Szabad idejében, az irodalmi szakkörben verseket tanult, szavalataival szép sikereket ért el. Mindezt elsősorban az osztályfőnöknek, a magyart tanító Majorosné Béza Juditnak köszönhette.

Középiskolai tanulmányait a Bocskai István Gimnáziumban kezdte Szerencsen, ám egy év után váltott, beállt szakmunkástanulónak, szobafestő–mázoló–tapétázó szakon. Az elméleti oktatást Szerencsen és Miskolcon kapta, gyakorlati oktatáson pedig a Szerencsi Bútoripari KTSZ-ben tanulta meg a szakma fortélyait. 1969-ben kiváló minősítéssel szakmunkás bizonyítványt szerzett. Rögtön a munka sűrűjébe vágott, olyan korban, amikor még nem volt divat a vállalkozói igazolvány. Megyaszói telephelyén egyedül kezdett dolgozni, majd két év múlva már 9–10 alkalmazottja volt. Az akkori időszak legnagyobb munkájaként elvégezte a Megyaszói Gyermekotthon teljes rekonstrukcióját.

1975-ben került a családdal Legyesbényére, építkeztek, és a jelek szerint a család hosszabb távon itt rendezte be az életét.

1996-ban szervezték meg a saját tulajdonú „Molnár Piktor Kft.-ét”, amelynek pillanatnyilag 22 alkalmazottja, pénzügyi vezetője, pénzügyi adminisztrátora és három gépkocsivezetője van.

Fő tevékenységük az építőipari vállalkozás, épületek teljes körű felújítása. Elsősorban Szerencs vonzáskörzetében dolgoznak, de megfordultak már Miskolcon, Tiszaújvárosban, Budapesten és Debrecenben is. A megalakulása óta nyereségesen működő vállalkozásnak több olyan dolgozója is van, aki a kezdetektől a mai napig a cég alkalmazottja. Jelentősebb munkáik közül említést érdemel a szerencsi Bocskai István Gimnázium, a felsődobszai református és római katolikus templom külső-belső felújítása, a taktaharkányi művelődési ház, az újcsanálosi és a legyesbényei polgármesteri hivatal renoválása. A Szerencsi Állami Gazdaság másfél évtizede minden festőmunkával őket bízza meg.

A siker titkáról így vall Molnár Lajos: – Elsősorban a kitartás, a megfelelő odafigyelés a dolgokra és a napi 14–16 órai munka hozhat eredményt. Mindig a minőségi munkára koncentráltam, inkább tartson a tevékenység egy fél nappal vagy egy nappal tovább, de minden munkafázis legyen rendesen elvégezve. Ma már fontos szerepet játszik a hosszú évek alatt szerzett tapasztalat és a sok-sok kialakított jó kapcsolat. Nagyon lényeges az a kiegyensúlyozott családi háttér is, amivel rendelkezem.

A családi háttér elsődleges alakítója a hernádkércsi születésű Rontó Margit, aki Szikszón érettségizett, ma a vállalkozás pénzügyi vezetője.

1972-ben kötött házasságukból két gyermekük született: 1973-ban Melinda, majd 1979-ben Szabolcs.

Melinda Sárospatakon a „Refi-ben” érettségizett, aztán a családi vállalkozásban dolgozott, közben kitanulta a kozmetikus szakmát. Később férjhez ment és ma egy hatéves kisfiú édesanyja, aki a nagypapa nevét örökölte. Szabolcs apai hagyományként a szobafestő–mázoló szakmát tanulta meg magas szinten, és ma a vállalkozásban dolgozik.

Molnár Lajos 1977-től 1986-ig a szerencsi KIOSZ vezetőségi tagja és az alapszervezet elnöke volt, rengeteg építőipari rendezvényen továbbképzésen vett részt. Többször kapott kitüntetést közösségi tevékenységéért, megkapta a Kiváló Kisiparos arany, ezüst, bronz fokozatait, 1982-ben az Ipar Kiváló Mestere lett. Közösségi tevékenységként ma a szerencsi súlyemelőcsapat támogatása a fő feladat, a szakosztály elnökeként több mint fél évtizede mindent megtesz a sikerért. 2002 őszén Legyesbénye alpolgármesterévé választották.

Kevéske szabad idejében kertészkedik, a családi ház környékének rendbetétele, a kert rendben tartása megfelelő kikapcsolódást biztosít számára.

Eddigi életútjával elégedett, ám szeretne cégével előrelépni, elsősorban a gépesítés terén érez további feladatokat. Folyamatosan képezi magát, hisz egy teljes körű épületfelújítás sokféle szakszerű ismeretet követel.

A sikerei ellenére egyszerű ember akar maradni, mint mondja: – Az ember soha ne bízza el magát!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)