Hlivják László

Polgármester,

Legyesbénye

baz_02_78_hlivjak_laszlo.jpgA község a Zempléni hegység déli részén a Hegyalja kapujának tekinthető, mára már szinte teljesen összeépült Bekeccsel és Szerenccsel. Történelme eseményekben gazdag, már a XIV. században említik Egyházasbénye néven. A település a török időkben szinte teljesen elnéptelenedett, csak lassan tért magához a történelmi traumából, 1730-ban még pusztaként említik. A XVIII. század jelenti a fordulópontot életében, szinte új község alakult ekkor ki. Az újjászületésben elsősorban a Zalay és Pataky családok játsszák a döntő szerepet. Előbbiek nemesi kúriát is építettek a XIX. század elején. A XIX. század második felében másfél és kétezer között stabilizálódott a település lélekszáma, ez nagyjából napjainkig így maradt.

A rendszerváltás óta eltelt évek – de különösen az elmúlt fél évtized – óriási változást hoztak a falu életében. 1998-ban Hlivják László, miután erre felkérték indult és nyert a polgármester-választáson. Túlzás nélkül állíthatjuk, színrelépésével minőségi változások sora indult el Legyesbényén. Az érdemi munkák sora 1999-ben kezdődött. Tennivaló akadt bőven, hisz a település korábban kimaradt a gázprogramból, elhanyagolt középületek sora jellemezte. Azóta gyakorlatilag minden közintézményt átépítettek. A falu szinte egy nagy parkká változott, miután elindult a „Szép Kertek” verseny, ebből alakult ki a „Virágos Legyesbénye” mozgalom. A hegyaljai falu központjában kis teret alakítottak ki. A szép kertek győzteseit lefotózták és a kinagyított képeket a Helytörténeti Múzeumban helyezték el.

Sor került a templom környékének rendbetételére. A környéken is egyedülállónak számít a millenniumi emlékmű, amelyet 2000-ben avattak. A nem szokványos alkotást két műköves és egy ötvös készítette, a terméskő alapzaton, két dór oszlopon, másfél méteres kovácsoltvas, színes zománcfestéssel díszített magyar korona látható. Ugyancsak az elmúlt év sikere a Helytörténeti Múzeum megnyitása is.

Alapítványt hoztak létre a községért, és pályázaton nyertek pénzt a művelődési ház újjáépítésére. Hatvanfős polgárőrséget alapítottak, nyolcezer példányban helyi prospektust készítettek, és a környéken is ritkaságnak számító helyi újságot nyomtatnak. Szinte az országban is egyedülálló rendezvénynek minősült a „Lószépségverseny”, amelyet óriási érdeklődés kísért. A verseny abszolút nyertese Ravenna lett Tiszalúcról, a ló tulajdonosa Gazdóf Ferenc.

Hlivják László 1956. május 3-án született Legyesbényén. Édesapja mozdonyvezető volt, ma már nyugdíjas, de munka nélkül egy percig sem tud meglenni. Édesanyja Szerencsen a cukorgyárban dolgozott. Egyedüli gyerekként nőtt fel, társaival gyerekkorában leginkább a hegyoldalban kalózjátékkal, focival, meg effélékkel múlatta az időt. Szerencsen járt gimnáziumba, 1974-ben érettségizett, és az akkoriban szokásos előfelvételis katonaidő után (tizenegy hónap Hódmezővásárhelyen), a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem, majd az egri tanárképző főiskola következett. Itt szerzett diplomát 1981-ben történelem–népművelés szakon.

Pályakezdő tanárként Szerencsen tanított három évet általános iskolában, majd az akkori nagyközségi tanácson, a hatósági osztályon dolgozott. Ekkor került közelebbi kapcsolatba az államigazgatási tevékenységgel, azóta dolgozik ezen a területen.

1991 májusától a munkaügyi központ szerencsi kirendeltségének munkatársa lett tanácsosi minőségben. Feladata az átképzések, a közhasznú munka irányítása, koordinálása volt. 1998 óta Legyesbénye első embere, és nagy terveket szeretne megvalósítani az elkövetkezendő időkben. A legfontosabb feladat a gázberuházás. A pályázat eredményeként idén nyáron indult az építkezés. A pályázat mellett ebben fontos szerepet játszik a lakossági hozzájárulás is. Miután az iskola öt szétszórt intézményben működik, cél egy új iskola építése is. Szeretnék tovább alakítani az egységes faluközpontot, és a hívekre is számítanak a katolikus templom restaurálása során. A környező településekkel együttműködve valósítható meg a szennyvízberuházás. A község fejlődése szempontjából elengedhetetlenül fontos feladat a munkahelyteremtés, ma még sok itt a munkanélküli.

A település gondjai mellett a polgármester úrnak gyermekeire is kell időt szakítania. Huszonhárom éves fia az idén végzett a Külkereskedelmi Főiskola reklámmenedzser szakán, ma már a Szerencsejáték Rt.-nél dolgozik. Tizenhat éves lánya gimnazista.

Hlivják László gyerekkora óta imádja az állatokat. Ma is tart lovat Monokon, a Kaptár-tanyán, lovait hobbi szinten lovagolják. A lovak mellett másik mániája az antikvitás, a régi bútorok, festmények, dísztárgyak gyűjtése. Ez minden bizonnyal eredeti szakmájával, a történelemmel függ össze. Járja az országot és gyűjti mindazt, amit értékesnek gondol, ami régmúlt idők értékeit jelenti, üzenetet hordoz az utókor számára.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése