Monok

Talán sokakat meglepett, hogy a 2006. évi önkormányzati választáson – az országnak két miniszterelnököt is adó történelmi, zempléni településen – a helyi szokásoktól eltérően nem egy született monoki lakost választottak meg polgármesternek, ráadásul úgy, hogy a három induló közül Szepessy Zsolt több mint kétszer annyi szavazatot kapott, mint 12 éve regnáló elődje. Mindkét nagyszülője nemes volt, apai ágon a Szepesiségből, anyai ágon Erdélyből származnak. Nagyszülei meghatározó szerepet töltöttek be személyiségének és gondolkodásmódjának alakulásában. A Szepessy család, amely már tősgyökeres nyíregyházinak mondható, négy gyermeket (három fiút és egy lányt) nevelt fel, közülük Zsolt a legidősebb.

1969. december 3-án született Nyíregyházán, és a szabolcsi megyeszékhely jelentette „eszmélésének” és a „felhőtlen szabadság” szavakkal illethető gyermekkorának színterét a Városmajor és a Vasvári Pál utcában. Az iskolában „borzasztó rossz” gyereknek számított, igazából csak azt tanulta, ami érdekelte, amit viszont kedvelt, azt szívvel-lélekkel csinálta. Tanulmányai befejeztével következett az igazán neki való terep: már nagyon fiatalon vállalkozói tevékenységbe kezdett. Mindig azzal foglalkozott, ami éppen a leginkább izgatta, és amiből üzletet lehetett csinálni. Elsősorban kereskedelemmel foglalkozott, vállalkozóként több száz embert foglalkoztatott, így volt alkalma a különféle jellemek, emberi kapcsolatok megismerésére és kezelésére.

Monokra a Monaky-kastély révén került, amely egyébként a Szepesy családhoz is kötődik, hiszen 1610-ben Szepessy László itt vette feleségül Monaky Katát. A család a XV. századig töltött be országos szerepet, miközben folyamatosan rangosodott.

Monok község alapítói Árpád vezér nemesei közül kerültek ki, de az is reális felvetésnek tűnik, hogy a tatárjárás után a Monok herceg vezetésével ide érkező morvák és tállyai menekültek voltak az alapítók. Az mindenesetre tény, hogy a Csehországból bevándorolt Bogát és Radvány nemzetségből származnak azok az ősök, akik Lúcról Monokra költözve Monaky néven alapították meg a több évszázadon át fennmaradó tekintélyes zempléni családot, valamikor az 1200-as évek végén.

Szepessy Zsolt pár éve kezdte meg az ingatlanbefektetés révén tulajdonába került több mint ötszáz éves kastély felújítását, korábban semmilyen kapcsolata nem volt az 1500 lelkes településsel. Ma már tudja, hogy nemcsak az épület szép, a településen számtalan kiaknázatlan lehetőség, gyönyörű természeti környezet van.

„Ebből a településből csodát akarok csinálni – mondja Szepessy Zsolt  –, mert az itt élő emberek megérdemlik, persze nem négy év alatt, de az én programom nem is egy ciklusra szól. Az csak egy dolog, hogy Kossuth szülőházát rendbe kell tennünk, szeretnénk, ha díszkivilágítást is kapna. A háznál ered egy forrás, amely egy patakba, majd egy tóba torkollik. Ez olyan, mint az élet a születéstől, a kiteljesedésig. Ide egy tanösvényt tervezünk, amelynek állomásai megegyeznek majd a nagy hazafi életének állomásaival. Monokból nemzeti zarándokhely lesz, ha ez megvalósul. Munkámban a szavahihetőséget, az adott szó becsületét tartom a legfontosabbnak. Az emberi akarat mindenre képes, összefogással a problémákat meg lehet oldani, a helyes utat meg lehet találni.”

A településen ma az önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató, ezért más tőkét is be kell vonniuk, vonzóvá kell tenni a települést. A megélhetés két pillére a mezőgazdaság és az idegenforgalom lehet. Ehhez kitűnő adottságaik vannak, amelyeket megfelelő pályázatok kihasználásával igyekeznek fejleszteni. Ezért is hoztak létre pályázatfigyelő és -író csapatot, hogy naprakészek legyenek, vannak terveik, projekt­ötleteik. Ebben az évben egy autista házra pályáznak (ez egy 80 milliós beruházást jelentene), ami 14 betegnek nyújtana jó színvonalú otthont, és 8–10 embernek adna munkát. A pályázatok terén nagy lehetőségeket látnak a térségi együttműködésben is. A polgármester úr szabad idejében szívesen olvas, leginkább a „múltba révedve” a magyar klasszikusokat kedveli. Szereti a régi dolgokat, fegyvereket gyűjt, és néha úgy érzi, hogy neki inkább a reformkorban kellett volna születnie.

Egyre többet gondol nyolcéves kisfia, Marcell jövőjére, aki a nyíregyházi 14. Számú Általános Iskolában tanul kiválóan (tanárai szerint is rendkívül értelmes gyerek), és a dolgok jelenlegi állása szerint bankár szeretne lenni.

Szepessy Zsolt eddigi életútjával igazából elégedett, hiszen mindig megkapta az élettől azt, amit szeretett volna, még ha olykor érték kudarcok, vagy éppen mellékvágányra tévedt egy rövid időre. A jövőt illetően szeretné, ha az emberek jobb körülmények között élhetnének – anyagi és szellemi értelemben egyaránt. Reméli, hogy az egyik magyar ember össze tud fogni a másikkal, mert csak így lehet tisztességgel továbbadni az értékeket, és mert a mindennapokban óriási a felelősségünk.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)