Tállya

Apai ágon szerb felmenőkkel, anyai ágon pedig lengyel ősökkel büszkélkedhet Hollókői Sándor, aki 1950. november 11-én született tősgyökeres tállyai család gyermekei közül másodikként. Szülei földművesek voltak, akik a település hagyományai szerint szőlőműveléssel, szőlőoltvány szaporítással foglalkoztak, neves bortermelő családnak számítottak mindig. Édesapja ma is, a nyolcadik ikszhez közeledve, aktív borász.

Testvérei közül bátyja viszonylag fiatalon szívinfarktusban meghalt. Júlia nevű húga, szakképesítését tekintve logopédus–gyógypedagógus, Miskolcon él. Béla öccse pedig a papával él és a szőlőművelésben jeleskedik. Az ötvenes években, a Ratkó-korszak eredményeként Tállyán is sok gyerek született, egy-egy évfolyamon három osztályt is indítottak az általános iskolában.

A viszonylag nehéz időszak ellenére is sok-sok játékkal, gondtalanul teltek a gyermekévek Hollókői Sándor számára is. Ugyanakkor szülei kemény munkára is fogták, megszerettették vele a szőlőt, foglalatoskodott a ház körül, ellátta a kisállatokat. Az iskolában elsősorban a történelem érdekelte, nagyon szeretett szavalni, előadni, nem múlt el nélküle ünnepség, előadás a faluban. Középiskolai tanulmányait Miskolcon a Bláthy Ottó Villamosipari Technikumban folytatta. Amolyan „szürke kis diákként”, egy ideig kollégistaként, majd egy évig bejáróként élte a nem éppen eminens diákok egyáltalán nem könnyű, mindennapi életét. Ebbe Tóth József tanár úr vitt némi színt, az ő hatására kezdett röplabdázni a Vörös Meteorban, igazolt versenyző is volt. Érettségi után hazakerült a szomszédos Tarcalra, a kőbányában villanyszerelő lett az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalatnál. Egy év múlva áthelyezték a tállyai üzembe, villamos csoportvezető, majd energetikus lett.

Hamarosan felfigyeltek rá, beiskolázták Budapestre, ahol két év alatt felsőfokú energetikusi képesítést szerzett. 1978-ban tett egy kis kitérőt, a Tokaj Vidéki Kőbányák energetikai csoportvezetőjeként dolgozott két évet. Aztán előző munkahelyére visszatérve üzemvezető-helyettes, majd évtizednyi munka után 1992-ben üzemvezetővé nevezték ki, ezt a posztot tölti be a mai napig.

Az 1929-ben nyitott kőbányában elsősorban az út- és vasútépítéshez használatos nagyon magas nyomószilárdságú, kopásálló, fagyálló piroxin-andezitet termelik ki, éves szinten 1–1,2 millió tonna mennyiségben. A hatvanas évek végétől folyamatosan korszerűsítették, automatizálták az üzemet, amely ma már világszínvonalon folytatja a termelést. A rendszerváltás előtt még 320 fő dolgozott az üzemben, ez a létszám azóta, nem utolsósorban a korszerűsítésnek köszönhetően, 60 főre csökkent. A privatizáció eredményeként a francia Colas cég lett a tállyai üzem tulajdonosa. Hollókői Sándor üzemvezető eddigi teljesítményét a 80-as években Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel, több alkalommal Kiváló Dolgozó kitüntetéssel ismerték el.

Világéletében izgő-mozgó, mindennel foglalkozó ember volt. 1974-ben barátjával, Tóth Pállal, 12 lakásos szövetkezeti ház építését szervezték meg, állami támogatással főleg fiatal házaspárokat juttattak lakáshoz. Ma is a rengeteg elismerést begyűjtő, tállyai „Kővirág” énekkar tevékenységét menedzselő egyesület kuratóriumának elnöke. Eddigi sikereiről így vall a kőbánya üzemvezetője:

– A sikerhez sok minden szükségeltetik, de a legfontosabb talán az a családi háttér, ami meghatározó az ember életében. Egy gazdálkodó, a politika által nem mindig támogatott, gazdálkodó családban sokat lehetett tanulni. A józan paraszti ésszel rávezették az embert a gondolkodásra, megtanították a tenni akarásra, a gazdálkodás fortélyaira. Oda kell figyelni a környezetre is, az embertársakra, mert velük sok mindent meg lehet oldani. Minden döntésnél az ember számít, ha valaki segíteni, használni akar, ha cselekedeteit ez vezérli, akkor előbb-utóbb lesznek sikerei.

Hollókői Sándor 1971-ben nősült, felesége Tóth Márta, aki alapképzettségét tekintve női fodrász, ma a kőbányában szállítási-értékesítési adminisztrátor. Három gyermekük közül egy 21 éves fiút, tragikus autóbalesetben elveszítettek. Péter, aki ugyancsak a cég alkalmazottja, nehézgépkezelő, valamint személyszállítással foglalkozik, egy 5 éves unoka édesapja. Nikolett most érettségizik Abaújszántón.

Az üzemvezető úr szabadidejében pincét működtet, ahol különleges borokat is forgalmaznak. Ma már a család minden tagja besegít ebbe a tevékenységbe, a közel 3 hektár szőlő művelését gépesítették. Egy 3 fős kis társasággal szőlőoltvány előállításával is foglalkozik, évente 60–100 000 darab oltvány munkájuk eredménye. Valamikor aktív tagja volt a községi sportklub vezetésének, kijárt a meccsekre, ma már erre nem futja idejéből. Eddigi életével elégedett, ám szeretné megérni, hogy a magyar munkást is európai mércével ismerjék el!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)