Tállya

Tállyán született, 1944. július 17-én. Édesapja földműves–szőlőmunkás volt, aki a II. világháborúban odamaradt a keleti fronton. Ma már nyugdíjas édesanyja szakácsnőként dolgozott a helyi óvodában, Miskolcon élő nővére ugyancsak a nyugdíjasok kenyerét eszi.

Tállyán nőtt fel, ahol meghatározó eseménynek számított életében, hogy a háború után Meszes Etelka szőlősgazda és bortermelő házába költöztek, aki gyermekkorától kezdve beavatta a borkészítés tudományába. Sokat tanult ettől a komoly gazdaságot irányító, nagy kitartással, akaraterővel rendelkező asszonytól, a házában töltött évek kihatással voltak szinte egész további életére.

A helyi iskolában átlagos tanulónak számított, szerette a futballt, a helyi csapatban később nem meghatározó egyéniségként futballozott is. Bár egész addigi életét a szőlő és bor világában töltötte, mégis a vasas szakmánál kötött ki, Diósgyőrben a 100. Számú Ipari Szakmunkásképzőben esztergályos tanuló lett. Az albérletben töltött évek után, a város vonzása ellenére, visszatért a szülőföldre, előbb Szerencsen a Vas- és Fémipari Ktsz-nél dolgozott, majd Tállyán a kőbánya vállalatnál folytatta esztergályosként. A munka mellett elvégezte a Zalka Máté Gépipari Technikumot, ennek eredményeként Tarcalon a központban dolgozott, előbb üzemtechnikus, majd gépészeti – oktatási előadó, szervező – szervezési csoportvezető, végül személyzeti és oktatási osztályvezető lett, egészen addig, míg rokkantsági nyugdíjba nem került.

Munkája során több szervezői szakképesítést szerzett, életében mindig meghatározó szerepet játszott a vele született szervezőkészség, amellyel a saját munkáját szervezte, és környezetén is igyekezett segíteni. Így került sor az Ifjúsági Lakásépítő Szövetkezet létrehozására is. Barátjával, Hollókői Sándorral, tizenkét lakásos társasház építését szervezték meg házilagos építési formában, ám a helyiek „nem voltak vevők” a folytatásra.

A munka mellett egész életében elfoglaltságot jelentett számára a szőlőművelés, intenzívebben a kőbánya privatizálása után kezdett vele foglalkozni. A Palota úton vásárolt két telket, így egy helyen meg lehet oldani a szőlőfeldolgozást, a bor előkészítést és a pincei tárolást. 1994-ben kezdtek a pince ásásához, részben kézi erővel, vájár szakmunkás irányításával. A munkálatok két évig tartottak, később a vendéglátás érdekében folyamatosan bővítették, ma már nyolcvan fő boros vendéglátását tudják a pincében egyidejűleg megoldani. A színvonalas vendégfogadást segítik a zöldövezeti pergolák is, ahol ugyancsak nyolcvan főt lehet leültetni. 2000-ben a nyári vendéglátáshoz faházakat építettek vizes blokkal, itt húsz embert tudnak egyidejűleg elhelyezni. Jelenleg a Phare-program keretében egy zártkörű, fedett úszómedence és egy szaunával bővített ökogerendaház építése folyik. Ez téliesített épületnek készül, pihenőházként szolgálja majd a vendégek nyugalmát, egyben lehetőséget teremt a terveikben szereplő természetgyógyász tevékenység megvalósításához.

Eddigi sikereiről így vall Tóth Pál:

– A gyermekkorban belém plántált akaraterő a legfontosabb. Szükséges a segítőkészség és az új iránti fogékonyság is a szervezőkészséggel párosulva, amire részben születni kell. Újító szándékomat jelzi, hogy mostanában az aszúborral történő egészségjavítási kísérleteket folytatok. Már vannak biztató eredmények, elsősorban a vérkép javításában értünk el sikereket. Ehhez a csak Tokaj-hegyalján lezajló botritiszes aszúsodási folyamat a feltétel, azt szeretnénk, hogy ne csak megigyuk ezt a nedűt, ne csak az illatszeripar használja, hanem a természetgyógyászati tevékenység eredményeként az egészség megőrzésében is nagyobb szerepet játsszon.

Szomorúan jegyzi meg, hogy a hagyományos szőlőben még fellelhető jó minőségű furmint, hárslevelű fajták a szőlő korszerűsítésével, újratelepítésével napról napra fogynak. Tokaj-hegyalja érdeke azt kívánná, hogy újra működjön az egykori tarcali kutatóintézet, amelynek egyik feladata lehetne a hagyományos szőlőfajták megőrzése az utókor számára.

Tóth Pál, akinek idejét mára teljes mértékben leköti a bor és a vendéglátás, több mint három évtizede kötött házasságot Szabó Katalinnal, aki a tállyai szakszövetkezetnél volt főkönyvelő annak megszűnéséig, ma férje legfontosabb támasza a vállalkozásban.

Enikő lányuk ezerkilencszázhetvenötben született, Gyöngyösön szerzett gazdasági mérnöki diplomát, most Abaújszántón az OTP-nél, férje pedig a családi vállalkozásban dolgozik, ötéves kislányuk van.

Angéla három évvel később érkezett, egészségügyi főiskolát végzett, Budapesten természetgyógyászattal foglalkozik (ebbéli tudományára a vállalkozásban is számít édesapja), ő is férjnél van, párja a Westelnél programozó. Tóth Pál régebben hobbi szinten sakkozott, ma már nemigen jut erre idő.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)