Szerencs

Szülei, nagyszülei és felmenői révén tősgyökeres szerencsinek vallhatja magát Cseppely János, aki a „Hegyalja kapujában” született 1953. február 13-án. Szülei – szinte családi hagyományként – mindketten a cukorgyárban dolgoztak, édesapja  – aki már nem él – kőművesként az építkezések művezetője, édesanyja betanított munkás volt. Néhai nővére ugyancsak a cukorgyárban dolgozott szállítási ügyvezetőként, míg öccse édesapja szakmáját választotta.

Egy volt tsz-major szoba-konyhás földes „padlójú” lakásában nőtt fel, így idejét leginkább a szabadban töltötte, futballozott társaival a réten, a Szerencs patakban tanult meg úszni. Az általános iskolában jó tanulónak számított, ebben nagy szerepet játszott osztályfőnöke, Szántó László.

Középiskolai tanulmányainak meghatározó eleme volt, hogy nagyszülei  – nagyapját a diákok csak „aranyembernek” hívták jósága miatt – pedellusként dolgoztak a Bocskai István Gimnáziumban, így némi „helyzeti előnye” volt társaival szemben. Az 1971-es sikeres érettségi után emelt szintű nyomdaipari iskolába került Budapestre, tanulóéveit a Játékkártyagyárban – ma már régi nevén újra Piatnik – töltötte. A vidéki gyerek számára óriási élményt jelentett a főváros forgataga, bár kollégistaként elég nehezen illeszkedett be a nagyváros lüktető életébe.

Még középiskolás korában kezdett futballozni – az akkori Szerencsi Kinizsi ificsapatában – később Újpesten a MAHART csapatában játszott a BLASZ I. osztályában. Egy komolyabb lábtörés miatt kénytelen volt visszatérni korábbi „békésebb” sportágához, a sakkhoz. Ma is versenyszinten sakkozik, sőt 1985 óta a szerencsi sakkszakosztály vezetője, 30 igazolt játékossal, két osztályban is versenyeznek.

1973-tól síknyomó gépmesterként dolgozott, majd átkerült a cukorgyárba, ahol a cég saját nyomtatványait gyártó nyomdát irányította. Ám egy hónap múlva behívták katonának, két évet töltött a határőrségnél, ahol alapfokú raktárosi képesítést is szerzett. Leszerelés után a cukorgyárba visszatérve előbb irattáros – majd a szükséges szaktanfolyamot elvégezve – raktárvezető lett. 1980-ban választották függetlenített KISZ-titkárrá, öt év múlva gondnokként újra visszakerült cukorgyári állományba. Ezt a szerteágazó feladatokat jelentő beosztást 1990-ig töltötte be. Egyidejűleg irányította a szakszervezet által működtetett cukorgyári művelődési házat is, amely akkoriban Szerencs művelődési centrumát is jelentette. Minden korosztálynak szerveztek programokat: rengeteg szakkör, különböző tanfolyamok, énekkar, táncház jelezték a sokoldalú tevékenységet.

Kivette részét a mozgalmi munkából is, tanult, képezte magát, a tanulás mindig élete alapvető részét jelentette.

1990-ben választották szakszervezeti titkárrá. A rendszerváltás után nehéz helyzetbe kerültek a szakszervezetek  – főleg az akkori kormányzat tudatos politikája következtében – ám a gyárban a mai napig százszázalékos a szervezettség. 1993-tól az üzemi tanácsok megjelenésével szakszervezeti elnök lett. Az ÉDOSZ elnökségi tagja hetedik éve, 1994-től a Begin Say által létrehozott Európai Üzemi Tanácsban ő képviselte Magyarországot. (A francia cég 1991-ben privatizálta a gyárat.) Az üzemi tanács jóvoltából bejárta fél Európát, rengeteg hasznosítható tapasztalatot szerzett, kilenc évig felügyelőbizottsági tagként is képviselte a munkavállalókat.

1998-ban a helyi önkormányzat képviselője lett, 2002-ben újra bekerült a választott testületbe: az ifjúsági és sportbizottság elnöke ötödik éve és a pénzügyi bizottság tagja. Ugyancsak tagja a megyei közgyűlés közbeszerzési bizottságának.

Eddigi tevékenységéért nagyon sok elismerést kapott a cégtől, többek között kétszeres Kiváló Dolgozó, ám valamennyi kitüntetés közül a 2000-ben kapott ÉDOSZ-gyűrűre a legbüszkébb.

Cseppely János, aki világéletében optimista, derűs ember volt, úgy véli: „A tisztesség és a becsületesség az alapja annak, hogy valaki hosszú távon sikeresen és eredményesen dolgozhasson. Sokat segít az emberközpontúság mind a munkahelyen, mind a magánéletben. Fontos a jó kommunikációs készség, a kapcsolatteremtés, utóbbiakat ápolni is szükséges.”

1977-ben kötött házasságot Czikó Annával, akinek eredeti szakmája varrónő, ám 15 éve a Nestlé gépkezelője. Viktor fiuk Budapesten a BVM alkalmazottja, János a Miskolci Egyetem Villamosmérnöki Karának másodéves hallgatója.

Cseppely János szabadidejében sportol: minden hétfőn foci a cukorgyári kollégákkal, a már említett sakk mellett. Ha szerét ejtheti, a tiszalúci holtágon horgászik – eddigi legnagyobb fogása egy hat és fél kilós ponty –, ám leginkább a csend és a nyugalom vonzza. Szeret főzni is, főleg a szabadtéri sütés-főzésben jeleskedik. Elégedett eddigi életútjával, amelynek kitörölhetetlen része a cukorgyári harminc év. A jövőben leginkább egészséget kíván magának, és szeretné megélni gyermekei boldogulását.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)