Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Szabó Gyula
Díjnyertes borász,
Szerencs
Hogy lesz egy átlagemberből jó borász? – tehetné fel a kérdést bárki éppúgy, ahogy Szabó Gyula is feltette magának. Ő azonban pontos választ kapott rá a Sorstól, amely úgy rendelkezett, hogy édesapja még az 1950-es évek elején, egy műtét után azt a tanácsot kapta az orvostól: hogy igyon jó bort, akkor meggyógyul. Az köztudomású volt, hogy csak a saját maga által termesztett szőlőből és készített borról tudja, mi van benne valójában. A szófogadó beteg vett egy 170 négyszögöles szőlőt, de dolgozni már nem bírt benne. Így a fia, Gyula 13–14 évesen már művelte a szőlőt, míg a hasonló korú barátai fociztak szabad idejükben. Ez a gyermekkori tapasztalat egy életre szóló adományként vonult be család képzeletbeli történelmébe.
Szerencsen 1939. augusztus 31-én született néhai Spack Margit és néhai Szabó István fiaként. A szülői szeretetet a kereskedelemben szerzett tapasztalatok érlelték ki, amely később megélhetésre váltható tudománnyá nemesedett. Felesége, Novák Mária a cukorgyár humánpolitikai osztályvezetőjeként vonult nyugdíjba. Lányuk, Mariann agrár-, közgazdasági- és külkereskedelmi diplomával a miskolci Hol-cin beszerzési igazgatója. Családjában a négyéves Péter és a tíz hónapos Lívia a nagyszülők szeme fénye.
Az ismert borász, mígnem a maga gazdája lett, dolgozott autóvillamossági szerelőként, egy vízgazdálkodási társulatnál, majd a 80-as évektől a rendszerváltásig a bekecsi termelőszövetkezet műszaki raktárvezetőjeként. Még 1986-ban megvette a rompincét a szerencsi pincesoron, így amikor 1990-ben feloszlott a termelőszövetkezet, dönthetett: munkanélküli lesz vagy vállalkozó? Kapóra jött, hogy a feloszló bekecsi tsz-től vett három darab, 800 négyszögöles szőlőt, kedvező törlesztési feltételekkel. Szabó Gyula – műszakishoz méltó precizitással – összegezte: szőlője, pincéje és ideje egyaránt van, nincs hát akadálya az önálló borászat elindításának. Támaszkodott arra a tudásra is, amit a középiskolás éveiben a szakkönyvekből szerzett. Míg édesapja génjeiben hordozta a borkészítés csínját-bínját, addig ő már a tudomány oldaláról is meg akarta közelíteni a borászkodást. Félprofinak mondta magát még 1990-ben, azóta számos díj, kitüntetés jelzi, hogy Szabó Gyula mesterré vált.
Egyik évjárat jobban sikerült, mint a másik, híre ment a pincéjének. Ismét döntenie kellett, hisz a nagyobb volumenű termelésnél az értékesítési problémák is megsokszorozódnak. Szabó úr előtt három lehetőség nyílott: vagy a nagykereskedéseknek adja el a borát, vagy marad a hagyományos vendéglátás mellett, vagy a pincészetéből értékesíti a zamatos nedűt. Ő a két utóbbi változatot kombinálja, a borpincében terített asztal várja a vendéget, és ha kíváncsi, szívesen megmutatja neki az egyre nagyobb pincefelületet borító, bársonyos tapintású, csak itt látható nemes penészt is. Az erre járók örök emlékként pénzérméket tesznek a pincemennyezetre, és az idő múltával ez a csodálatos képződmény körbeveszi, beburkolja, szinte magába olvasztja az eurót, a forintot, a fontot, a dollárt. Mert járt már itt Európa sok országából vendég, dicsérte Szabó Gyula borát mediterrán bortermő vidék turistája. Németek, olaszok, franciák, svájciak rendszeresen megfordulnak nála. Járt itt Tőkés László püspök is a vendégeivel.
A hamisítatlan pinceillatban, látva a gyönyörű borokat, elgondolkodik az ember: vajon mi a szép a borászatban: Szabó Gyula szerint a szőlő szeretetével kezdődik a folyamat, s legalább annyira kell elmélyülten foglalkozni a borkészítéssel, amely tudomány az avatott ember kezében. Ha 20 évvel hamarabb kezdhette volna, akkor nem mostanára lett volna ismert pincészete, hanem bizonyára ebben találja meg a boldogulás útját. Gyerekkorából hozta a föld szeretetét, a mezőgazdálkodás iránti vonzalmat. Szabad idejében is a természetet járja. Nagyon sok kedves emlék fűzi vendégeihez, akikkel lélekemelő beszélgetést folytathatott a borról, a tisztességről, az emberekről és általában a világ dolgairól. Annak örül, hogy vendégei hívják, és magukkal hozzák a barátaikat is. Rendszeresek a dunántúliak, a külföldiek, kialakult egy törzsvendégkör is.
A szakma vezetése is elismerte Szabó Gyula eredményeit. 1998-ban megkapta a Pünkösdi Bortúra rendezvényén a Földművelésügyi Minisztérium különdíját, amelyet a legkulturáltabb pincészetnek ítéltek oda.
Különlegességnek számít valamennyi bor, amely jó évjáratból származik – magyarázza szakszerűen. Tokaj-Hegyalja három ismert borát, a furmintot, a hárslevelűt és a sárgamuskotályt egyaránt készíti, de természetesen nem maradhat ki az aszú és a szamorodni sem. Régi receptúrák alapján a kis családi borászat valódi különlegességeket készít. A csúcsidőben a családfőre hárul a másfél hektár szőlő művelésének, a borkészítésnek és a vendéglátásnak a feladata.
(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése