Szerencs

Rakonczai László a Zemplén- Abaúj Gázszolgáltató Részvénytársaság, közismert nevén a ZAB Rt. ügyvezető igazgatója Szerencsen. 1998 óta látja el ezt a megbízatást. A 46 éves mérnök Debrecenben él családjával (feleségével és két gyermekével), naponta teszi meg ezt az utat, oda-vissza. Mint mondja, ez a „védőtávolság” a családtól arra jó, hogy egész nap, teljes energiáját munkájára fordíthatja. Azt, hogy most ő vezeti a részvénytársaságot szakmai sikernek tartja ugyan, de nem tekinti végérvényes állapotnak. Alapvető vezetői elve, hogy mindig a legtehetségesebb szakembereket nyerje meg munkatársnak, számolva azzal a lehetőséggel is, hogy „mindenkinek a tarsolyában van a marsallbot”. Szakképzettségét és szakmai előéletét tekintve, megdolgozott a mostani beosztásáért. Elsősorban gázmérnöknek tanult, a második diplomája műszaki-biztonsági, a harmadik pedig mérnök-közgazdász végzettséget adott. Egész eddigi életét a gázszolgáltatásban töltötte, az egyetem elvégzése után azonnal a TIGÁZ- hoz került, 15 évig ott is dolgozott. Ügyintézőtől a vezérigazgató-helyettesi posztig végigjárta a ranglétrát, diplomái mellé széles körű gyakorlati ismereteket szerzett. Ma, igazgatóként is azt vallja: „Valamit, csak akkor lehet jól irányítani, ha az ember tudja, hogyan működik, mire képes a rendszer”.

Ezerkilencszázkilencvenkettőtől a gáziparral kapcsolatos gazdasági társaságban dolgozott, vállalkozóként. Fővállalkozóként már akkor jelen voltak a zempléni-abaúji térségben, de dolgoztak Ózd környékén és Szabolcs megyében is. Akkor még a ZAB Rt. nem is létezett, de a gázhálózat tervezése és szerelése tartós munkát jelentett a Főnix Gáz Kft. számára. A munka tehát elkezdődött, lassan, de közeledett a megvalósítás felé. A térség legnagyobb akadálya az volt, hogy kiesett a szállítóvezetékek útvonalából, márpedig nagy mennyiségű gázt gazdaságosan csak nagynyomású szállítóvezetéken lehet a körzetbe juttatni. A MOL távlati terveiben szerepelt ugyan egy vezetékrendszer kiépítése, de a négy hegyaljai város együttes gázigénye, illetve az abból várható bevétel, messze elmaradt a rendszer kiépítési költségeitől. A TIGÁZ által kidolgozott elgondolás szerint, az Encshez tartozó abaúji részt Miskolc, a zemplénit pedig Tiszaújváros irányából kell megtáplálni külön szállítóvezetékkel. Úgy látszott tehát, hogy a tömegesen jelentkező gondok megoldásán, csak a csoda segíthet. Megtörtént a példa nélküli eset, hogy a városok és a hozzájuk tartozó kistelepülések vezetői összeültek, és most már közösen léptek fel a gázprogram megvalósítása érdekében. Ezzel gyökeresen változott a helyzet, hiszen száz település lépett fel egységes igénnyel, a cél elérése érdekében. Ehhez már a MOL is partner volt, előbbre hozta a szállítóvezeték építésének programját.

A beruházás egy részét maga a tulajdonos vállalta, a többit azonban az önkormányzatoknak kellett fedezni, részben saját erejükből, részben állami támogatásból. A támogatáshoz azonban pályázni kellett, a pályázathoz pedig egy tanulmánytervet kellett készíttetni. Érdekessége a dolognak, hogy ennek a tervnek jelentős részét maga Rakonczai László készítette néhány munkatársával együtt, a Főnix Gáz keretén belül. A tanulmányterv alapján elkészültek a pályázatok, hiszen Zemplén és Abaúj külön megvalósításban gondolkodott. Mindkét pályázat kedvező elbírálásban részesült.

Ezután vetődött fel a gondolat: mi lenne, ha a két beruházást egybevonva valósítanák meg a Tigáz koncepcióban még csak mellékesen említett közös szállítóvezetékkel? Az egyértelműnek látszott, hogy közös beruházás esetén a támogatási feltételek is kedvezőbbek lennének. Miután a települések képesek voltak felfogni saját érdekeiket, ugyanakkor képesek voltak egymás szempontjainak tiszteletben tartására is, a két terület társult egy közös cél megvalósítása érdekében. Azt is el kellet dönteni, hogy ki legyen a beruházó. Ha maguk az önkormányzatok vállalkoznak, kapnak ugyan állami támogatást, de az így befolyó összeggel szemben számolniuk kellett azzal a ténnyel is, hogy az önkormányzat beruházóként sem jogosult az áfa visszaigénylésére, így a beruházás sokkal többe került volna. Ezért döntöttek úgy, hogy ne ők, hanem az általuk létrehozott gazdasági társaság valósítsa meg a beruházást. Ekkor jött létre a Zemplén-Abaúj Rt. közös döntés alapján, a térség javára 1994 áprilisában. A MOL Rt.-vel kötött megállapodás alapján, 1996 májusára kiépült Tiszaújváros irányából a nagynyomású vezeték, és elkészült három gázátadó állomás is. Az első fáklyaláng még az év szeptemberében lobbant fel Szerencsen. Azóta 96 település élvezi a korszerű fűtőanyag nyújtotta előnyöket. Minden érintett falu és város büszke lehet arra, hogy példás összefogásuk eredményeként a magyar földgázhálózat térképéről eltűnt egy évtizedekig létező fehér folt.

Rakonczai László büszke az eredményekre, és arra is, hogy egy 100%-ban magyar tulajdonú sikercég vezetője lehet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)