Prügy

Nadrágszíjparcellákon még a Taktaközben sem lehet megélni, ezért is döntöttek az egykor jó nevű prügyi termelőszövetkezet tagjai 1992-ben az átalakulás mellett, létrehozták a Prügyi Gazdaszövetkezetet. Az akkor 360 milliós vagyonnal rendelkező szövetkezést sokan bírálták, ám a mezőgazdaságban többféle út lehetséges, mindig a helyi viszonyok döntik el, hogy mi lehet eredményes.

A nagyon megosztott birtokrendszer, az egyben maradásban rejlő lehetőségek eredményezték, hogy a kétezer-hétszáz tulajdonos közösen gazdálkodjon Prügy és Taktakenéz földjein, háromezer-kétszáz hektáron. Az egyéni hasznosítás itt gyakorlatilag megoldhatatlan, és a háromszázhatvanmilliós vagyont sem volt szabad elherdálni.

Politikai kényszer nyomására alakultak át részvénytársasággá, olyan utat választottak, ami Európában is széles körben ismert. 2001-ben vált ki az rt. a szövetkezetből, a 486 tulajdonos ma 2500–2600 hektáron gazdálkodik. Főleg szárazföldi növénytermesztéssel, ezen belül 5–600 hektáron vetőmagtermeléssel foglalkoznak, de van egy 500 kocás sertéstelepük is. Tevékenységük fontos eleme a szolgáltatás, ami mindenre kiterjedő mezőgazdasági, kereskedelmi szolgáltatást és integrációs tevékenységet jelent a vonzáskörzet 6–7 településén.

A részvénytársaság irányítója, Rácz László, a szomszédos Taktabájon született 1954. november 29-én. Édesapja, az egykori kereskedő, ezerkilencszázötvennyolctól Taktabájon, majd egy költözködést követően egy évtizeddel később Prügyön volt tanácselnök. Nagyon fiatalon, negyvenkilenc éves korában ragadta el a halál szerettei köréből. Édesanyja, aki ma még nyugdíjasként is tevékenykedik, egykor a Szerencsi Csokoládégyár dolgozója volt. Testvérbátyja Szerencsen zöldség kis- és nagykereskedéssel foglalkozik. Szép és felhőtlen gyermekkorát az eléggé elzárt világnak tekinthető Taktaközben töltötte. Az osztott iskola viszonylag nagy hátrányt jelentett számára a későbbi tanulmányai során, egyébként átlagos gyereknek, jó tanulónak számított.

Fordulatot a középiskola hozott számára, Tiszalökre került a gimnáziumba, kollégista lett. Az iskola karizmatikus vezetője, Szakács Ferenc, az egész intézmény arculatát meghatározta, kemény fegyelmet tartott, diákjait munkára, fegyelemre, rendre nevelte. Tanulásbeli hátrányait ledolgozva (az első négy gimnáziumi jegye elégtelen volt) a negyedik év végére már az osztály legjobb tanulója lett.

Elsősorban édesapja unszolására Debrecenbe az agrártudományi egyetemre jelentkezett. Felkészültsége, meg egy kis szerencse révén (a biológia felvételin ragyogóan szerepelt, ugyanazt a tételt húzta, amiért az érettségin megdicsérték) nagyszerű egyetemi évek részese lehetett. Szorgalmasan tanult, különösen szigorlatai sikerültek jól, a végeredmény egy jeles diploma lett. 1979-ben Prügyre került gyakornoknak (az itteni szövetkezet ösztöndíjasa volt). Hamar „bedobták a mélyvízbe”, ágazatvezető lett, a dohány- és a cukorrépa termesztést meg a meggyest bízták rá, ez összesen a szövetkezet felét jelentette.

Végigjárta a ranglétrát az akkor 3200 hektáros gazdaságban, ennek is tulajdonítható a bizalom, amelynek eredményeként immár egy évtizede sikeres, első számú vezető. 2001-ben a Szövetkezeti Mozgalomért érdeméremmel tüntették ki, elnökségi tag volt a megyei agrárkamarában, több helyen igazgatósági tagnak választották, ám ma már teljes erejével csak a részvénytársaságra koncentrál. Az első évük jól zárult, 50 milliós eredményt értek el, ami a 13 aranykoronás földeken nem kis teljesítménynek számít.

– Van egy értékrendem – mondja az elnök úr –, és mindig célokat állítok magam elé. Legfontosabb tulajdonságom a szívósság, nehezen adok fel valamit, kitartó vagyok. A gimnáziumban tanult rend és fegyelem meghatározta egész életeim dolgait. Amit megígérek, azt minden körülmények között igyekszem betartani. A lányaimat is erre nevelem, bár a mai világban ez nem olyan egyszerű. Amit eddig elértem, azt szinte teljes egészében önmagamnak köszönhetem, azt hiszem ez nagy dolog. Azt is megtanultam, hogy amiért keményen meg kell dolgozni, az mindig értékesebb az ember számára.

Ezerkilencszáznyolcvankettőben nősült, felesége Fistrovitzi Erzsébet, aki háztartásbeliként elsősorban a két lány nevelésével foglalkozik. Edit tizenkilenc éves, Egerben jár főiskolára, idegenforgalmi szakmenedzser szakon tanul. Ágota tizenhárom éves, Szerencsen a 6 osztályos gimnázium padjait koptatja. Rácz László hatodikos kora óta horgászik, imádja a pecázást. Látja, tapasztalja a változó Tiszát, amelynek élővilágára sajnos negatív hatást gyakorolt Kisköre. A kifogott halak közül igazából a süllőt szereti. Úgy három éve új szórakozás került előtérbe, igaz kevés idő jut rá, a vadászat. Az rt. 3000 hektáros üzemi területe jó terepet jelent a bérvadászat számára is. Mindenféle vadra szívesen vadászik, bár az igazán nagy vadászszerencse eddig elkerülte.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)