Szerencs

Szerencsés dolog, ha egy vállalkozás megtalálja a maga emberét, ám legalább ilyen szerencsés, ha egy jobbra, többre vágyó ember, régi álmát megvalósítva rátalál arra a tevékenységi körre, amelyet örömmel és szívesen végez. Így van ez a Szerencsen, de még a megye határain túl is sokak által ismert Belovecz István esetében is. A nyitott, barátságos, maga mögött sok barátot tudható kereskedő–vállalkozó ügyvezető igazgató 1951. június 6-án született Abaújszántón. Édesanyja a kereskedelemben dolgozott (talán innen a kereskedői véna), a fa- és fémipari főiskolát végzett édesapja műbútorasztalos volt. Ma már sajnos egyikük sincs az élők sorában.

Két testvére közül bátyja felvásárló az Abahús Kft.-nél, öccse gyáregység-vezető-helyettes Abaújszántón.

Gyermekkorát szülőfalujában töltötte, eleven, csintalan gyerek volt. Az iskolában Homonnai István gyakorolta rá a legnagyobb hatást, aki a biológiát tanította nebulóinak. Szülői hatásra – jobb, ha közelebb van a családi fészekhez – került a helyi mezőgazdasági technikumba, ahol főleg a gyakorlati tárgyakat kedvelte. 1969-ben érettségizett és szerzett technikusi oklevelet.

Első munkahelyén, a szerencsi Lenin Tsz-ben agronómusként alkalmazták. Hamar „bedobták a mélyvízbe”: dolgozott az állattenyésztésben és a növénytermesztésben is. Egy év múltával bevonult katonának, előbb Verpeléten szolgált a harckocsizóknál, majd nyolc hónap múlva Nyíregyházára vezényelték, ahol ugyancsak harckocsivezető volt. Leszerelése után újabb egy évet töltött korábbi munkahelyén, majd a B.-A.-Z. megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat élőállat felvásárlója lett.

Néhány itt töltött év után került az abaújszántói ÁFÉSZ-hez, ahol a vágóhíd vezetőjeként sertésfelvásárlással és -vágással foglalkozott.

1983-ban, amikor a szerencsi és az abaújszántói ÁFÉSZ egyesült, ugyanebben a beosztásban Szerencsre került.

Közel egy évtizedet töltött itt és 1991 végén döntött úgy, hogy egyéni vállalkozóként hús- és hentesáru-kereskedelemmel foglalkozik. 1995. február 1-jén alapította meg a máig is sikeresen – és főleg eredményesen – működő, hús- és hentesáru-nagykereskedelemmel foglalkozó Belovecz és Társa Kft.-t. A cégben társa Varga József, akivel kezdettől fogva együttműködik, és akivel a mai napig nagyon jól megértik egymást, megbíznak egymásban.

A vállalkozás főleg Borsod megyében és Szabolcs megye egy részén tevékenykedik. Tíznél több nagy cég termékeit forgalmazzák (pl. NAGISZ Rt., Zemplénhús Kft., Herz Rt.), de kapcsolatban állnak szinte minden nagy országos vállalattal. Elsősorban minőségi termékek forgalmazásával foglalkoznak, telephelyükön a kornak megfelelő műszaki színvonalat biztosítják, két éve eleget tesznek a HACCP-rendszer követelményeinek is. Kilenc tehergépjárművel terítik az árut és van egy saját húsboltjuk is. Éves forgalmuk megközelíti az egymilliárdot, húsz főnek biztosítanak munkát. Gondoskodnak dolgozóik szociális ellátásáról is, Hajdúszoboszlón üdülőt működtetnek munkatársaik pihenéséhez.

Belovecz István nem volt párttag, nem politizál, ennek ellenére számtalan kitüntetést, köztük Kiváló Dolgozó címet is kapott. 2003-ban Szerencs napján a Közszolgálatért Díjat vehette át. Szívügyének tekinti az önkormányzat, a szociális otthonok támogatását, jótékonysági akciókban működik közre.

Eddigi életútjáról így vall: „Szülői segítség nélkül meg kellett állnom a saját lábamon. Ehhez mindig célokat tűztem magam elé, amelyeket igyekeztem megvalósítani. Nagyon fontos szerepet játszott életemben az alkalmazkodóképesség. Vezetőként a dolgozók érdekeit is szem előtt tartottam, igyekeztem gondjaikat megérteni és lehetőség szerint orvosolni azokat. Eredményeim egyik fontos momentuma, hogy nagyon megértő és segítőkész partnerre leltem feleségemben.”

A megértő társ Puhl Györgyi, aki a Bolyai János Általános Iskola iskolatitkára, és akivel 1982-ben kötöttek házasságot. Két gyermeket neveltek fel: Beáta 1983-ban született, ő most Budapesten a Vállalkozási Főiskola nemzetközi kapcsolatok szakán tanul. Gábor 1988-ban jött a világra, ő a helyi Bocskai István Gimnázium elsős diákja.

Belovecz István korábban rendszeresen futballozott az öregfiúk csapatában, akikkel hetente jöttek össze. A sportnak szinte minden válfaját ma is kedveli, eljár a környékbeli focicsapatok mérkőzéseire: Mádra, Abaújszántóra.

Szeret horgászni is – főleg a Tisza és annak holt ágai jelentik a kikapcsolódást számára –, a kifogott halat meg is főzi. Családcentrikus ember, szívesen mozdul ki szeretteivel nemcsak belföldre, de külföldi utakra is.

Eddigi életútjával elégedett, úgy véli, ha a jövőben egészsége lesz, akkor mindene lesz. Fontosnak érzi gyermekei jövőjét is, útjuk egyengetésében szeretne közreműködni, önálló életkezdésükhöz a feltételeket igyekszik előteremteni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)