Balogh Tibor

A Viridis Pharma Kft. ügyvezető igazgatója,

Bekecs

baz_08_60_balogh_tibor.jpgAmikor 1993-ban négyen – egymillió forintos alaptőkével –, az országban az elsők között, megalakították a gyógyszer-nagykereskedelemmel foglalkozó Viridis Pharma Kft.-t, maguk sem gondolták, hogy igazi sikertörténet írásába kezdenek bele. Márpedig a tények ezt igazolják, hiszen az elhanyagolt, felszámolás alatt álló ÁFÉSZ-telepen kialakított  „zöldmezős” beruházásként induló cég (latinul a viridis zöldet jelent, jelképük pedig a Lacerta Viridis, a zöld gyík) 2007-ben a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei top 100-as listán, Zemplén egyik legnagyobb vállalkozásaként, a 23. helyet foglalta el. Mindebben meghatározó szerepet játszott Balogh Tibor, aki gyógyszerészből vált igazi nagykereskedővé, cégirányítóvá.

Tősgyökeres diósgyőri család fiatalabbik gyermekeként 1948. február 1-jén született Miskolcon. Édesapja vasgyári munkásként tevékenykedett, édesanyja az egészségügyben dolgozott. Bátyja, Ákos több évtizedes „szolgálat után” biológia–kémia szakos tanárként vonult nyugdíjba.

Diósgyőrben járt általános iskolába is, ahol inkább humán érdeklődésűnek bizonyult. Középiskolai tanulmányait az akkoriban is igen jó nevű intézménynek számító Kilián György Gimnázium  „elit” osztályában folytatta, ahol a magyar–történelem szakos Abonyi Ildikó nemcsak a tantárgyakat szerettette meg vele, hanem igazi tanáregyéniségként az „életre is nevelte diákjait”.

Sindel Imre tanár úr kedveltette meg vele a biológiát, tulajdonképpen neki köszönheti, hogy egészségügyi pályára került.

Közben persze aktívan sportolt is, kosárlabdából a megyei válogatottságig vitte, ám egy sérülés miatt abba kellett hagynia a versenysportot. Egy gyógyszerészegyéniségtől, Vámos Miklóstól leste el a patikusság legszebb mozzanatait, tőle kapta az első értékes instrukciókat a pályával kapcsolatban, ő adta a végső lökést a döntéshez, hogy gyógyszerész legyen.

Így az 1966-os sikeres érettségi után Szegeden, az Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán folytatta felsőfokú tanulmányait. Nagyon kellemes, szép éveket töltött a Tisza-parti városban, ahol 1972-ben diplomázott.

Fiatal, végzős gyógyszerészként a B.-A.-Z. Megyei Gyógyszertári Központ alkalmazta, változó munkahelyű gyógyszertárvezetőként kezdett. Ez meghatározóvá vált későbbi tevékenysége szempontjából, hiszen az akkori 103 megyei patikából 98-ban fordult meg az itt töltött közel egy évtized alatt, kiváló helyismeretre és mindenekelőtt emberismeretre tett szert.

1980-ban gyógyszerközgazdász lett, vagyis tevékenységében a gyógyszergazdálkodás került előtérbe, ami gyakorlatilag az akkoriban alakuló magángyógyszertárak gyógyszerkereskedelmét jelentette. Itt szerezte meg azt a „kereskedelmi vénát”, amely máig tevékenységének alapját jelenti. 1994-től a már említett Viridis Pharma Kft. a „jogelőd nélküli” patikákba kezdett gyógyszert szállítani Borsod és Szabolcs megyében, ami eleinte az Alkaloida harminc gyógyszerét jelentette.

Hamar rájöttek arra, hogy csak akkor tudnak talpon maradni, ha megfelelő vevőkörre tesznek szert. Ezért a tulajdonosi kör bővítésébe kezdtek, de új tulajdonosok csak gyógyszertárral rendelkező gyógyszerészek lehettek. A folyamatosan bővülő tulajdonosi kört ma 139 gyógyszerész jelenti. Természetesen szállítanak gyógyszert más patikákba is, de a kereskedés döntő részét a tulajdonosok által vezetett gyógyszertárak jelentik. A 14 évvel ezelőtti 148 milliós forgalom ma már a tízmilliárdhoz közelít, nagyjából ötven főnek adnak munkát, és a cég tevékenységét 15 fős felügyelő bizottság is segíti.

„A nyilvánvalóan nélkülözhetetlen szakmai felkészültség mellett az alap a tisztesség és a becsület – mondja Balogh Tibor a siker okát firtató kérdésre válaszolva. – Nem árt a tájékozottság, hogy ne tudjanak »átverni« és nagyon sok múlik a személyes, emberi kapcsolatokon. Jó kollégákat kellett találnunk, hiszen eredményt csak jól felkészült csapattal lehet elérni a konkurenciával folytatott küzdelemben”.

Balogh Tibor számára Szeged azért is emlékezetes hely, mert évfolyamtársa  – Veres Eszter – személyében itt találta meg élete párját, akivel 1972-ben kötöttek házasságot, és aki ma az ÁNTSZ tiszti gyógyszerésze.

Ákos fiuk 1973-ban született, Sopronban végzett erdőmérnök, óvónő feleségével, a hat és fél éves Sárával és a két és fél éves Tamással „büszkélkedhetnek”.

Munkájából kifolyólag sokat utazik, de magánemberként is szívesen ismer meg más világot, más kultúrákat. A nemzetközi gyógyszerészkongresszusok révén bejárta a fél világot. Korábban kocsival is megfordultak sok helyen, újabban a kényelem okán inkább az utazási irodákat részesítik előnyben, legutóbb éppen egy Benelux-körúton vettek részt, de havonta egyszer-kétszer eljutnak az unokákhoz is.

Megfontolt emberként leélt eddigi életével szakmailag és magánéletileg is elégedett. A jövőt illetően mindenekelőtt egészséget remél, hogy kellően segíthesse majdan unokáit.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 8. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2009.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Varázslat

Huszár Boglárka alkotása 60×60 cm. olaj, vászon. Nem is tudom mióta  áll  ez  a  nagyon  régi  épület,  kicsit  elvarázsolt  szépségével   kastély,  kicsit  bástya szerű  repkénnyel  befutott oldalával.  Az idő ... Tartalom megtekintése

Az út  

Tüttő József alkotása Szinte  meggyötört  arcok,  holott  egy  életút  harcosai  a  születéstől  a  végsőkig.  Egyetlen  ember  akinek  annyiszor változik az  arca,  ahány állomást  tudhat  maga mögött.  Hogy sejthetnénk  gyermekkorban,  milyen ... Tartalom megtekintése

Pomaranski Luca portréja

Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban  szabad  beszélni, én  mégis  a portrézást  találom a legizgalmasabb alkotói  munkának.  Huszár  Boglárka  ragyogó   képet festett  Lucáról,  aki csak  éppen  bekukkantott  a  vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése

Pince bejárat, Tokaj

Bíró  Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően  szomorkás időben  vágyódva  nézhetünk  erre  a  Bíró Ernő  által   megpingált  képre. Kirobbanó  fényekben  pompázik   a  pince  tetején  dúsan  hajtó ... Tartalom megtekintése

Emlék

Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése