Tóth István

Pol­gár­mes­ter,

Be­kecs

A le­gen­da sze­rint Ár­pád ve­zér a te­le­pü­lés kör­nyé­kén ta­lál­ha­tó for­rá­sok egyi­ké­nél fe­lej­tet­te be­ke­csét, in­nen a te­le­pü­lés ne­ve – Be­kecs. És bár ez iga­zán jól hang­zik, no meg Anony­mus is em­lí­tet­te e for­rá­so­kat, még­is a tör­té­né­szek­nek kell hin­nünk, akik sze­rint a XIII. szá­za­di Be­ke-család a név­adó. A Kas­sá­ra ve­ze­tő, fon­tos ha­di­út mel­let el­te­rü­lő köz­sé­get ma két­e­zer-hat­száz­har­min­can lak­ják. A te­le­pü­lés el­ső em­be­re, min­den bi­zon­­nyal me­gyei re­kor­der­ként, a ta­nács­el­nök­ként-pol­gár­mes­ter­ként ezer­ki­lenc­száz­het­ven­há­rom óta te­vé­keny­ke­dő Tóth Ist­ván.

1945. már­ci­us 31-én szü­le­tett Be­ke­csen, szü­lei gaz­dál­ko­dó em­be­rek vol­tak, saj­nos ma már egyi­kük sem él. Raj­ta kí­vül báty­ját és nő­vé­rét ne­vel­ték tisz­tes­ség­re, be­csü­le­tes mun­ká­ra. Test­vé­rei ma már nyug­dí­ja­sok, egyi­kük te­tő­fe­dő, má­si­kuk bol­ti el­adó volt ak­tív ko­rá­ban. Gyer­mek­ko­rá­nak nagy ré­szét a fa­lut öle­lő ha­tár­ban, a dom­bok al­ján, a he­gyek lá­bá­nál töl­töt­te. Nagy él­ményt je­len­tett szá­má­ra az egész csa­lá­dot és ro­kon­sá­got meg­moz­ga­tó ara­tás és csép­lés, de át­él­te a be­szol­gál­ta­tá­so­kat, ami­kor a fris­sen csé­pelt bú­zát a fu­to­rá­ba kel­lett be­ad­ni. Ki­tű­nő ta­nu­ló volt, ám a pap és az is­ko­la­igaz­ga­tó kér­le­lé­se el­le­né­re sem ta­nul­ha­tott to­vább, ap­ja ipa­ros­nak ad­ta, gép­la­ka­tos ipa­ri ta­nu­ló lett. Eb­ben a szak­má­ban szer­zett szak­ké­pe­sí­tést és tu­do­má­nyát a Sze­ren­csi Vas- és Fém­ipa­ri Vál­la­lat­nál pró­bál­hat­ta ki elő­ször. Ki­lenc évet töl­tött itt el, köz­ben le­érett­sé­gi­zett a Bocs­kai-gim­ná­zi­um le­ve­le­ző ta­go­za­tán. Ezer­ki­lenc­száz­hat­van­nyolc­ban a cu­kor­gyár­ba ke­rült, ahol ha­ma­ro­san új szak­mát ta­nult, fel­vo­nó­sze­re­lő lett.

Szü­lő­fa­lu­já­ban ezer­ki­lenc­száz­het­ven­egy­től ta­nács­tag volt, így ta­lán nem is volt na­gyon meg­le­pő, hogy volt osz­tály­fő­nö­ke, az ak­ko­ri ta­nács­el­nök, An­gyal Lász­ló, őt ja­va­sol­ta ta­nács­el­nök­nek. La­ci bá­csi­ban volt an­­nyi ku­rá­zsi, hogy az ak­ko­ri párt­ve­ze­tés el­le­né­re el­ér­te, az le­gyen az utód, akit ő jó­nak lát. Így lett Be­kecs ta­nács­el­nö­ke ezer­ki­lenc­száz­het­ven­há­rom­ban Tóth Ist­ván. Hogy a rá vá­ró fel­ada­tok­nak ele­get tud­jon ten­ni, rög­tön ta­nul­ni ment, hat hó­na­pos, bent­la­ká­sos ta­nács­aka­dé­mi­át vég­zett Szom­bat­he­lyen, az el­nök­kép­ző ta­go­za­ton. Ez adott egy kis ön­bi­zal­mat, egy kis szak­mai ala­pot.

Ezer­ki­lenc­száz­het­ven­nyolc­ban pe­dig az Ál­lam­igaz­ga­tá­si Fő­is­ko­lán kez­dett ta­nul­ni, ezer­ki­lenc­száz­nyolc­van­ket­tő­ben ka­pott dip­lo­mát. Szin­te nincs olyan be­ru­há­zás, épít­ke­zés, fel­újí­tás, át­ala­kí­tás Be­ke­csen az el­múlt kö­zel há­rom év­ti­zed­ben, ami­hez ne len­ne kö­ze. Az utó­kor szá­má­ra még­is il­lik egy kis lel­tárt ké­szí­te­ni az el­vég­zett fel­ada­tok­ról. Ezer­ki­lenc­száz­het­ven­öt­ben az óvo­da­épí­tést kö­vet­te a sza­bad­té­ri strand ki­ala­kí­tá­sa és a ra­va­ta­lo­zó épí­té­se. Egy év múl­va in­dult a víz­mű­be­ru­há­zás, majd az is­ko­lai nap­kö­zi ott­hon és kony­ha kö­vet­ke­zett. Az év­ti­zed vé­gé­nek nagy be­ru­há­zá­sa volt a tor­na­csar­nok épí­té­se. A nyolc­va­nas évek ele­jén uta­kat épí­tet­tek és ház­he­lye­ket ala­kí­tot­tak ki, új fa­lu­rész szü­le­tett ek­kor. A rend­szer­vál­tás utá­ni nagy lé­pés a te­le­fon­há­ló­zat ki­épí­té­se volt, majd jött az óvo­da-, is­ko­la­bő­ví­tés. A hí­vek te­vé­keny köz­re­mű­kö­dé­sé­vel új re­for­má­tus temp­lom épült, majd a gáz­ve­ze­ték volt so­ron. Az év­ti­zed vé­gé­re mil­len­ni­u­mi par­kot ala­kí­tot­tak ki és ma ke­rék­pár­út is se­gí­ti a hely­bé­li­ek köz­le­ke­dé­sét. Nap­ja­ink­ban egy fon­tos köz­mű, a szenny­víz­ve­ze­ték ki­épí­té­se zaj­lik, most het­ven­öt-nyolc­van szá­za­lé­kos ké­szen­lét­­ben van­nak. A kö­zel­jö­vő ter­vei kö­zött sze­re­pel a ra­va­ta­lo­zó fel­újí­tá­sa, át­épí­té­se, er­re pá­lyá­zat út­ján is sze­ret­né­nek pénzt kap­ni. Szük­ség van az utak fel­újí­tá­sá­ra, asz­fal­to­zá­sá­ra, és min­den­kép­pen bő­ví­te­ni kell az ál­ta­lá­nos is­ko­lát. (Az el­múlt tíz év­ben hat­száz fő­vel nőtt a fa­lu lé­lek­szá­ma!) Hogy mi a kö­zel há­rom év­ti­ze­des si­ke­res pá­lya­fu­tás tit­ka? Er­ről így vall Tóth Ist­ván pol­gár­mes­ter:

– Meg­ma­rad­tam an­nak az egy­sze­rű mun­kás­em­ber­nek, aki vol­tam. Nem ve­zé­relt az anya­gi ha­szon­szer­zés, nem ér­de­kelt a ha­ta­lom, nem akar­tam él­ni, plá­ne vis­­sza­él­ni a ha­ta­lom­mal. Min­dig a fel­adat­ra kon­cent­rál­tam. Fi­gyel­tem ar­ra, mit mon­da­nak ró­lam a fa­lu­ban, igye­kez­tem meg­fe­lel­ni az el­vá­rá­sok­nak. Ta­lán en­nek is, no meg a jó föld­raj­zi el­he­lyez­ke­dés­nek kö­szön­he­tő, hogy nőtt a la­kos­ság szá­ma, és hogy több mint száz vál­lal­ko­zó mű­kö­dik a te­le­pü­lé­sen, eh­hez inf­rast­ruk­tú­ra kel­lett. Mind­ez per­sze nem si­ke­rül­he­tett vol­na a csa­lád tá­mo­ga­tá­sa nél­kül.

A bol­ti el­adó Ado­nyi Ju­li­an­na e­zer­ki­lenc­száz­hat­van­nyolc óta a fe­le­sé­ge, há­rom gyer­me­kük van. At­ti­la APEH-tiszt­vi­se­lő, cím­ze­tes ta­ná­csos, Iza­bel­la köny­ve­lő Sze­ren­csen, Emő­ke óvó­nő­kép­zőt vég­zett, je­len­leg gye­sen van. A há­rom gyer­mek ed­dig négy uno­ká­val gaz­da­gí­tot­ta a csa­lá­dot. A pol­gár­mes­ter úr több tár­sa­dal­mi funk­ci­ót be­tölt, tag­ja a Tér­kép Ala­pít­vány­nak. Mun­ká­ját a Ta­nács Ki­vá­ló Dol­go­zó­ja ki­tün­te­tés­sel és ezer­ki­lenc­száz­ki­lenc­ven­hat­ban a Ma­gyar Köz­tár­sa­sá­gi Ér­dem­érem arany fo­ko­za­tá­val is­mer­ték el.

Sza­bad­ide­jé­ben két­hek­tár­nyi sző­lő­jét mű­ve­li, a ter­més je­len­tős ré­szét el­ad­ja. Egé­szen ki­csi­ben, csak a csa­lád és a ba­rá­tok ked­vé­ért, bo­rász­ko­dik. Kis pin­cé­jé­ben ked­venc bo­ra­i­val, a sa­ját ter­mé­sű hárs­le­ve­lű­vel és a szá­raz fur­mint­tal kí­nál­ja őket.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)

Hasonló

Téli alkony

Ősz Zoltán alkotása  Petőfi Sándor: ALKONY (részlet) Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a... Tartalom megtekintése

Buckavidék Fülöpszállás

Bíró Ernő alkotása Ezen a szélfútta  vidéken,  ahol mindig  változik a terep,  ahol a  cipő, és  zokni kérgessé  válnak az  éles  homoktól, nem  egy  sétatér.  Magasan a bucka tetején  kapaszkodnak... Tartalom megtekintése

Charles Bukowski

Biszák  László alkotása Ne szépítsünk,  nem kívánja  meg  tőlünk  senki  sem,  ha  valami, valaki nyers,  nem  bűn!!!  Legyen  egyenes,  őszinte, és  férfias!  Saját  maga is  kegyetlen  őszinteséggel  írta  meg  saját ... Tartalom megtekintése

Sceptrum

Tüttő  József alkotása A fordítás  szerint:   Ősi  hatalmi  jelvény,  ami alá  tartozik  az ítélkezés, igazságosság  a  jogszolgáltatás!!  Jogar!! Életünket  mindig   beszorítani  látszik  rendszabályok  közé,  mivel  bőven  akadnak,  akik ... Tartalom megtekintése

Santa Maria della Salute

Huszár  Boglárka alkotása Mit  kívánunk   egy  festménytől?  Mi keltette  fel a figyelmünket?  Ki  festette?   Ki  Ő?    ….és  még  lehetne   tovább is   faggatnunk  magunkat,  de nem... Tartalom megtekintése

Büszke lázadók

Hargitai Beáta alkotása Kis kitérővel jelentkezem, valami mással, amit tőlem megszoktatok, és a reakciókból olvasva, egyre nagyobb kedvvel festegetek csak úgy szabadon, minden megkötés, és szégyen nélkül. Élvezem a színek... Tartalom megtekintése

Amikor még megénekeltük Romániát

„Szeretem a Nyárád mentét, Gazdag a föld, szelíd az ég” A múlt század hetvenes éveinek a közepétől a nyolcvanas évek végéig hatalmas tömegeket megmozgató fesztiválláz tombolt Romániában. A  több szakaszból... Tartalom megtekintése

Az ínyencek piaca Tiranában

         

Hunyadi János albán fegyverbarátja, Szkander bég

Szent István Bazilika, Budapest

Huszár  Boglárka alkotása Kis  túlzással:  világjáró  Boglárkám    mindig  boldogan  fogadja  be  egy egy  idegen  ország  szépségeit,   áradozik  a helyszínen,  és  a  hazamentett  látnivalók  fotón rögzített  emlékek,  még  nagyobb ... Tartalom megtekintése