Tiszalúc

Bár a család történetét sohasem kutatta, nyilvánvalóan szerb ősöket vehetne számba felmenői között. Négygyermekes család legkisebb gyermekeként született Inárcson (testvérei közül ma már csak egy nővére él), édesapja seprű- és szerszámnyélkészítő mester volt, édesanyja idejét a család ellátása, a négy gyermek nevelése kötötte le. Egyéves volt, amikor a család előbb Sátoraljaújhelybe, majd nem sokkal később Szerencsre költözött, így gyermekkorát a „Zemplén kapujában” töltötte, átlagos diákként itt végezte általános iskolai tanulmányait is. Az iskolában elsősorban a testnevelés, a sport – mindenekelőtt a futball – érdekelte, de kedvelte a történelmet is.

Tanulmányai befejezése után Budapestre került, lakatos-hegesztő szakmát tanult, és a sikeres szakmunkásvizsga után az Óbudai Hajógyárban dolgozott, ahol korábban a szakmai gyakorlatot is töltötte.

Tulajdonképpen a véletlen sodorta Tiszalúcra. Miután szülei elváltak, a településre költözött édesapját látogatta meg, és a későbbi feleség (akivel ekkor ismerkedett meg) is meghatározó szerepet játszott abban, hogy végleg „itt ragadt”. Szakmáját művelve az alsózsolcai Betonelemgyárban kezdett dolgozni, majd másfél év múlva átkerült a BÁÉV újonnan létesített házgyárába, ugyancsak lakatos-hegesztő munkakörbe, ahol 1985-ig dolgozott. Időközben a szakközépiskolában leérettségizett, és 1987-ben rendészeti vezető lett, ezt a posztot töltötte be 1990-ig.

A rendszerváltás idején a céget felszámolták, és ő az egyik „utód” kft.-ben folytatta ugyancsak rendészeti vezetőként. 1994-ben alapította meg azt az építészettel foglalkozó betéti társaságát, amely családi vállalkozásként ma is sikeresen működik, tevékenysége elsősorban kulcsrakész családi házak építését jelenti.

A cég irányítását polgármesterré választása után felesége vette át. Miután úgy érezte, hogy sikeres vállalkozói tevékenysége révén a település befogadta, 2002-ben indult az önkormányzati képviselő-választáson. A választás során a második legtöbb megszerzett szavazattal – amely valójában igen nagy elismerést jelent – bekerült az önkormányzati képviselő-testületbe. Miután mindig a településért akart tevékenykedni, és nem a faluból akart élni, már ekkor eldöntötte, hogy a következő ciklusban megpályázza a polgármesteri címet. Elgondolásának helyességét a 2006-os választások tökéletesen igazolták, hiszen négy induló közül nyert meggyőző fölénnyel.

Támogatottságában fontos szerepet játszott a település elismert lelkipásztora, dr. Tóth Albert református lelkész, aki észrevételeivel, tanácsaival, javaslataival ma is sokat segít a polgármester és a falu előtt álló feladatok megoldásában.

„Tevékenységemben talán a falu szeretete jelenti a legnagyobb hajtóerőt  – vélekedik Majdanics László. – Így van kiért, és van kinek a javára tevékenykedni. Terveink között a település szennyvízhálózatának és csapadékvíz-elvezetésének megoldása a legfontosabb feladat. Ez elengedhetetlen feltétel a település presztízsének növeléséhez, az esetleges városi rang elnyeréséhez is. A másik kiemelten fontos feladat a körömi út korszerűsítése, hiszen e nélkül nem lehetséges az autóbusz-közlekedés megvalósítása Tiszaújvárosba, amely az ottani munkalehetőségek révén sokat segíthetne a magas munkanélküliségi ráta csökkentésében.”

A polgármester úr további tervei között szerepel még a település utcáinak, közútjainak felújítása, a parkosítás és az EU-s szabványoknak megfelelő játszóterek kialakítása. A megoldandó feladatok anyagi hátterének biztosításában sokat segít az a környéken szinte egyedülálló gesztus, amelyet a képviselő-testület tagjai tettek: lemondtak képviselői tiszteletdíjukról. Ez az elkövetkezendő négyéves ciklus alatt több mint 50 millió forintot jelent a település számára.

Majdanics László fontos szerepet játszik Tiszalúc sportéletében, öt éve a sportegyesület elnöke. Az elmúlt években – többek között az ő hatékony közreműködésével – felújították a sporttelepet, lelátó épült, kiszolgáló létesítményeket alakítottak ki. Ez is szerepet játszott abban, hogy ma már közel száz igazolt játékosuk van a különböző korosztályokban, és fellendült az iskolai és diáksport is.

Felesége Kóródi Irén, akivel 1966-ban kötött házasságot. Ő korábban a vasútnál üzemmérnök volt, tavaly vonult nyugdíjba. Mindkét fiuk, László és Péter is műszaki végzettséggel rendelkezik, és mindketten a vasútnál dolgoznak, és négy unokával (két fiú, két lány) „ajándékozták meg” a nagyszülőket.

Szabad idejét szívesen tölti bükkszéki nyaralójukban, ahol a termálfürdő és az igazi falusi hangulat gondoskodik a felhőtlen kikapcsolódásról.

A jövőt illetően szeretné a települést a „fejlődés útjára segíteni”, hogy utódai majdan folytathassák a megkezdett munkát. Magánéletében büszke családjára, amely mindig igazi hátteret, támaszt jelentett számára.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)