Tiszalúc

Tiszalúc szülötte, ahol 1944. április 6-án látta meg a napvilágot. Életének első meghatározó eleme, hogy ősei egyfelől bodrogköziek, másfelől csallóköziek, a család legtöbb tagja református lelkipásztor és tanító volt az elmúlt négy évszázadban. Édesapja, akitől 40 éve „megörökölte” a parókiát, nemcsak lelkipásztora, hanem egyben mindenese is volt a településnek, apósa vezette a Szatmári Népfőiskolát. Ők ketten meghatározó szerepet játszottak életében, predesztinálták életútját. Mindezt természetesnek érzi, mert úgy véli, hogy a nagy dolgokat, a hivatást, a mesterséget igazán elhivatottan és szakavatottan csak dinasztiákon keresztül lehetséges gyakorolni.

A másik meghatározó elem a végtelen nagy lokálpatriotizmus. A sárospataki volt református gimnáziumba nem vették fel a tiszalúci lelkész gyermekét, így az akkor indult tokaji gimnáziumban kapott egy időre lehetőséget, amíg ki nem tudódott osztályidegen volta. Így szinte a „sors terelte” a debreceni Református Kollégiumba. Szinte természetes lépés volt, hogy a teológián folytatta, ahol elsősorban D. dr. Farkas Ignác kiváló teológia professzor és vallástanár irányította a szolgálat felé. Talán az utolsó nagy generáció tagjaként – igaz mindössze heten végeztek  – igazi hivatástudattal vállalták a szolgálatot. 1967-ben segédlelkészként helyezték édesapja mellé, és 1970-ig egyidejűleg Monokon is szolgált. Az ott töltött évek nagy jelentőséggel bírtak, hiszen megtapasztalhatta azt, hogy egy kisebbség milyen nagy erőt jelenthet, ugyanis csupán egy 147 lelkes református gyülekezet élt a 3000 lelkes katolikus településen. Édesapja váratlan halála után – a választás tisztasága érdekében másfél hónapot Sátoraljaújhelyen szolgált – 1970-ben megválasztották Tiszalúc lelkipásztorává, így összesen immár négy évtizede áll a református egyház szolgálatában.

A fokozatosan növekvő lélekszámú településre – ennek oka elsősorban a betelepülés és nem a természetes szaporulat – a heterogén nagyvárosok közelsége mindig negatívan hatott, az „alvófaluban” nehéz volt homogén közösséget kialakítani. 1910-ben még szinte teljesen reformátusok lakták, mára a több mint hatezer lakos 40 százalékát alkotják. Bár időközben sokfelé hívták, mégis maradt, mert mindig falusi embernek érezte magát. Az őt körülvevő  „atyafiak” gyakran keresték meg gondjaikkal, problémáikkal, egyre inkább szükségét érezte annak, hogy tanuljon, képezze magát. Így másoddiplomásként végzett a szegedi JATE Jogi Karán 1984-ben, a szükséges államvizsgák letétele után általános szakvizsgát is tett.

1985-ben országgyűlési képviselő-jelölt lett, ám akkori püspöke visszalépésre kérte fel, így egy ciklussal később 1990-ben került be a Parlamentbe az MDF színeiben, ahol az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság tagjaként tevékenykedett. Ugyancsak 1990-től a helyi képviselő-testület tagja lett, a Jogi Bizottság elnökeként 2006-ig ténykedett a helyi közéletben. Közben kipróbálta képességeit a jogi pályán is, 1985-től – a cég igazgatójának felkérésére – a Szerencsi Állami Gazdaság jogtanácsosa volt fél évtizeden keresztül.

A Magyar Református Lelkészegyesület elnöke (1994 óta immáron harmadszor választották újra), a Magyarországi Református Egyház Zsinatának tagja, zsinati bíró. 1995-ben a Magyarok Világszövetsége Etikai Bizottságában a nagy tekintélyű Tempfli József püspökkel dolgozhatott együtt.

„Mindenre születni kell, és mindenre teremt az Isten! – vallja dr. Tóth Albert.

– Az emberekkel csak hivatástudat alapján lehet kellő komolysággal foglalkozni. Nem véletlen, hogy a test, a lélek és a szellem ápolását az orvos, a pedagógus és a lelkipásztor végzi, akiknek tevékenysége hivatás. Máig gyalog járom a falut, találkozom a hívekkel, akik szívesen megvitatják velem a világ dolgait. Nálam nincsenek hivatalos órák, itt mindig nyitott ajtókra talál mindenki. Szolgálatomat olyan elkötelezettségnek tekintem, amit csak szívvel-lélekkel lehet és szabad folytatni.”

1967-ben kötött házasságot Gáborjáni Szabó Emesével, akinek nagyapja Csaholcon szolgált lelkészként, édesapja a már említett Szatmári Népfőiskolát vezette Tyukodon. Három gyermekük közül a legidősebb, Albert történész lett, bár ma már inkább a politikával foglalkozik, és végzi a teológiát. Tamás orvos, a Pécsi Klinikán a Szülészet-nőgyógyászat adjunktusa. A legkisebb, Emese Sárospatakon végzett, és ma Budapesten titkárságvezető.

Dr. Tóth Albert szabad idejében sokat olvas, mindebben nagy segítségére van közel 8000 kötetes könyvtára. Miután midig csak az egységes magyar nemzetben tudott gondolkodni, nagy vágya egy olyan társadalom kialakulása, ahol az embereket nem a tisztségükért, hanem az emberségükért és magyarságukat tisztelik. Szűkebb pátriájában a Tiszalúci Református Templomért Alapítvány segítségével reméli, hogy kívül-belül sikerül felújítaniuk Isten házát.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 7. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2007.)