Id. Heves János

Nyugdíjas,

Tiszalúc

baz_04_202_id_heves_janos_1.jpgIdôs Heves Jánosnak – a XX. század történelmi forgataga jóvoltából – olykor kalandos, olykor nehéz, sanyarú sors jutott, ám életének meghatározó eleme a mai napig a kemény, következetes, tisztességes munka.

A ma Szlovákiához tartozó – akkor Csehszlovákiát jelentô – Farnadon született 1919. augusztus 24­-én. Édesapja földmûves­gazdálkodó volt, édesanyja a két fiúgyermek nevelése mellett a háztartást vezette. Ma már sem szülei, sem bátyja nincsenek az élôk sorában.

A csehszlovák oktatási rendnek meg­felelôen nyolc általánost végzett, majd dolgozni kezdett Besztercebányán, a vasútépítésnél, alagútépítésnél talált munkát. Ez az örömteli idôszak nem sokáig tartott, hisz 1938­-ban az ismert felvidéki történelmi események miatt rövid úton eltávolították munkahelyérôl. Egy ideig még egy útépítésnél dolgozott, majd 1940­-ben bevonult katonának Párkányra. A légvédelmi tüzéreknél szolgált, alakulatát 1941-ben irányították a keleti frontra. Megjárta a Don­kanyari poklot, és azon kevesek közé tartozik (a 156 fôs légvédel­mi ütegbôl 16­an!), akik élve kerültek haza 1943 áprilisában.

Idôközben kitelepített szülei Baranyába – Dárdára – kerültek, ahol édesapja vitéztelket kapott, ami a család szûkös megélhetését biztosította. Ô is besegített a gazdálkodásba. Itt ismerkedett meg feleségével – Kovács Annával, –, akivel 1943. október 23­-án kötött házasságot. 1944­-ben újból behívták katonának (akkor már Magyarországon járt a front), ám év végére sikerült hazamennie Dárdára, amely akkor már Jugoszláviához tartozott. Ezért családjával Beremend mellé Vókányba költözött, ahol hét hold földet kapott és gazdálkodni kezdett.

Egy évvel késôbb jelentkezett az újonnan szervezôdött rendôrségbe, rendôriskolát is végzett, Villányon szolgált. A szolgálatot, a távollétet a család sínylette meg, ezért 1947-­ben leszerelt.

Mivel felesége tiszalúci, és a nagy­ szülôk portája is dolgos kezeket várt, 1950-­ben telepedett le a Heves család Tiszalúcon. Négy évig a miskolci Nehézszerszám­gépgyár raktárvezetôje volt, majd a Földmûves­szövetkezetek Járási Központjába került Miskolcra, ott dolgozott 1962-­ig.

Ekkor választották meg Tiszalúc tanácselnökévé. A munka, a család mel­lett a tanulásra is szakított idôt, elôbb mezôgazdasági technikumot végzett, 1965-­ben pedig az egyéves Tanácsakadémián tanult.

Tanácselnökként nagy vehemenciával látott munkához, hogy a település lakói a lehetôségekhez mérten jobb körülmények között élhessenek. 1963­-ban társadalmi összefogással megépítették az elsô orvosi rendelôt, egy évvel késôbb elkészült a második, így 1965-­ben már két orvos gyógyított a faluban. Ugyanebben az évben fogtak hozzá a kultúrotthon építéséhez, pedagógus szolgálati lakásokat építettek, közben fúrattak két új kutat, megépítettek négy kilométer vízvezetéket.A hetvenes évek elején készült el az öregek napközi otthona. 1975-­ben rendôrségi szolgálati lakások épültek, majd helyi összefogással elkészült a ravatalozó. 1976­-ban bôvült az iskola, a meglévô nyolc tanterem mellé újabb nyolcat építettek. 1977-­tôl helyi autó­ buszjárat segíti az öt kilométer hosszan elnyúló településen a helyi közlekedést. Tanácselnökként Jubileumi Emlékérmet és Tiszalúcért Emlékérmet kapott. 1978-­ban egészségügyi problémái miatt nyugdíjba vonult, ekkor a Tanácsi Munkáért törzsgárdajelvény arany fokozatával tüntették ki. 1997-­ben Tiszalúc Közmûvelôdéséért Emléklapot kapott, 1999­ben – 80 éves korában– kapta meg a Pro Urbe Tiszalúc kitüntetést. Ám legnagyobb elismerésnek azt tartja, hogy a helyiek közül ma is sokan megismerik és elismerik, köztiszteletben áll a településen.

Több mint nyolc évtized küzdelmes életútjának tapasztalata alapján vallja:
„Bárki kerülhet bármilyen pozícióba, a pozíció elmúlhat, ám az a jó, ha az emberség marad! Senkinek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy hon­nan indult. Szerencsés dolog, ha az ember a munkáját élethívatásnak tekinti, és nagy súlyt fektet az embertársaival való kapcsolatra, és lehetôleg nem anyagias.”

Idôs Heves János büszke arra, hogy feleségével – akivel hamarosan 60. házassági évfordulójukat ünneplik – becsületes embereket neveltek gyermekeikbôl. Az üzletkötôként dolgozó Zoltán fiuk 1944-­ben született, család­jával Miskolcon él, négy gyermekük van. A két évvel késôbb született János közismert és elismert vállalkozó, Szerencsen él, két fiúgyermekük van. A három dédunokával együtt tizenöten ülik körül az asztalt az októberi gyémántlakodalmon.

Idôs Heves János mindig szívvel-­lélekkel dolgozott, portáján ma is látszik: szakavatott, dolgos kezek tartják rendben. Korábban két fóliasátor alatt dolgozott, kertészkedett. Egészségügyi problémái miatt az idén kissé már „visszafogta magát”. Szeret a ház körül dolgozni, a kertészkedés megnyugtatja.

Bár az élet sokszor nehéz helyzetbe hozta, de sok örömet is hozott számára, életútjával elégedett, ma sem tenne másképp semmit.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)
Szerző: 2018. 01. 17.
Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló

Valahol a Hargitán

Ősz Zoltán alkotása Pasztell, 2009. Talán minden mese így kezdődik,” hogy valahol messze, az üveghegyen is túl” …valóban, a távolság, az érzékelhető messzeség, amit csak szemünk képes befogni a mindenek... Tartalom megtekintése

Hitler Sasfészke Berchteschgadenben

Elérhetetlen, megközelíthetetlen, bevehetetlen… Már-már népmesei jelzők is feltűnnek az egykori náci vezető Salzburg mellett, ám mégis Bajorországban felépített rejtekhelyével kapcsolatos legendákban. Még a háború után is jó ideig megismerhetetlen volt... Tartalom megtekintése

Alkonyattól pirkadatig

Tüttő József alkotása60x90cm Olaj/MDF. A téma örök, a feldolgozások többsége ismert, de ez az egyéni, összetéveszthetetlen stílre fel kell kapni a fejet!!! A komor színhasználattal az állatok robusztussága is alátámasztott, a... Tartalom megtekintése

Karcolatok…

Huszár Boglárka alkotása 60×45 cm. Olaj, vászon. Arannyá vált a test, mint istenek szobrai a csendesen pislogó gyertyafényekben, amik hidegen sütnek és égetnek, marva a szem zugait, és piszkálva a... Tartalom megtekintése