Tállya

A Tokaj-hegyaljai borvidék észak-nyugati peremének napos lejtőin fekvő Tállya a történelem folyamán mindig a borvidék legjelentősebb települése volt Tokaj után.

A falu alatt hatalmas pincerendszerek húzódnak részben összefüggően, részben elkülönülten. Ezek közé tartozik Dudovics István családi pincészete is. A többtagú, családi pinceegyüttes a XVII–XVIII. században épült és mintegy hatszáz hektoliter bor hagyományos, tölgyfahordós érlelésére alkalmas. Az érlelés ideális körülményeit a vastag riolittufa falak, az évszázados nemes penész és az állandó 10–11 °C hőmérséklet biztosítja. A pincében hangulatos borozót alakítottak ki, ahol egyidejűleg 35 fő vendégül látása lehetséges. A vendégek többfajta furmint, hárslevelű, muskotályos, szamorodni és aszú borokat kóstolhatnak.

Mindez Dudovics István négy évtizedes kitartó munkájának eredményeként jött létre, aki 1940. július 9-én született Tállyán. Szőlőmunkás édesapját alig ismerte, hisz hároméves volt, amikor az meghalt. Édesanyja napszámosként, özvegyen nevelte fel a három gyereket. A legidősebb Miklós és a középső György is bányászként dolgozott. Tulajdonképpen nem is lehet beszélni a gyermekkoráról, hisz már 5–6 évesen segített édesanyjának a munkában, szinte egész gyermekkorát végigdolgozta. Így a tanulás sem ment különösebben jól, és 17 éves korában bátyjait követve ő is a bányába került, a Tállyai Északkő Bánya lett az első munkahelye. Segédmunkásként kezdett, később elküldték kotrógépkezelői tanfolyamra Rudabányára, ott szerzett szakmunkás-bizonyítványt.

Egy évtizedet dolgozott kotrómesterként, és 1980-ban változtatott addigi életén: feleségével egy kis zöldségboltot nyitottak, az ő dolga volt az árubeszerzés. Ekkor már javában borászkodott is, hisz 1962 óta a bányából mindig a szőlőbe vezetett az útja. A bor szeretetét a családtól örökölte, hisz Dudovicséknál mindenki szerette a bort, de a hozzátartozó szőlőmunkát is. Életében fontos szerepet játszott a futball is, összesen 16 évet játszott a tállyai focicsapatban, afféle Jolly Joker volt, a kapus kivételével minden posztot kipróbált. A focisták szerették a jó bort, a győzelmet mindig egy-egy pincében ünnepelték meg, nagyon jó kollektíva alakult ki ebben a csapatban. Mindenki vitte valamire: lett közülük országgyűlési képviselő, polgármester, gépészmérnök, szakmunkás. Az ekkor kialakult baráti kapcsolatok is sokat segítettek, hisz amikor borászkodni kezdett nagyon sokan jöttek az ismerősök közül borkóstolásra vagy éppen vásárolni. 1990-ben nyugdíjba ment, azóta vállalkozóként csak a szőlészettel, borászattal foglalkozik. A 4,5–5 hektár szőlőterületen elsősorban furmint, hárslevelű és sárgamuskotály fajtákat termel. Hogy mi a jó bor titka, arról így vall:

– Nem a mennyiség az első, hanem a minőség! Rövid csapra vágjuk a vesszőt, maximum 3 szemre, hogy ne legyen sok termés rajta, így a tőke jobban kineveli a rajta termett fürtöt. 19–20 fokos mustból már jó bort lehet készíteni. A ma már stabil vendégkörünk miatt nagyon figyelünk a minőségre. Bakó Pál öttusa olimpiai bajnok, Toni Franovicˇ horvát származású festőművész mellett jönnek hozzánk Dunaújvárosból, Hajdúböszörményből, megfordulnak itt japánok, hollandok is.

Dudovics István a környék (Tarcal, Bodrogkeresztúr, Mezőkövesd, Bogács) borversenyeinek rendszeres résztvevője, száraz furmint, édes szamorodni és aszú borokkal ért és ér el sikereket. A 25. éves jubileumi borversenyen, Budapesten egy muskotályos édes szamorodnival nyert aranyérmet.

– Én mindig ragaszkodtam a régi kezelési módszerhez – mondja a tapasztalt borász –, ezért „ódivatúnak” is tartanak. A hagyományos módon kezelem a borokat, ezt azt jelenti, hogy a borok saját súlyuknál fogva tisztulnak le. A tisztaságot nyílt fejtéssel lehet elérni, így jobban megmarad a borok illata, zamata.

Kivette részét a közösségi munkából is, harminc éven át tanácstag, 12 éven át vb-tag is volt. Fiatal korában KISZ-titkárként is ténykedett, a Csanyik-völgyi továbbképzések máig szép emlékei közé tartoznak.

1967-ben vette feleségül Juhász Ilonát, aki világéletében kereskedő volt. A három gyerek közül a 32 éves Attila háztartási gépszerelő, a 29 éves Anita Böszörményben végzett, óvónő, Biatorbágyra ment férjhez, a legkisebb, a 27 éves Helga kereskedő, jelenleg gyesen van. Összesen három unoka boldogítja a nagyszülőket, a legkisebb tíz hónapos, a legidősebb 6 éves.

Kedvenc időtöltése a vadászat, tagja a Zempléni Rákóczi Vadásztársaságnak. Sajnos viszonylag kevés idő jut erre az elfoglaltságra. Mivel nagyvadra és kisvadra egyaránt vadásznak, az ország sok részén megfordult már vadászaton. Sok őzbakot ejtett el, de amire talán a legbüszkébb, egy huszonhárom és fél centis agyarú vaddisznó, amit egy kétmázsás mérlegen sem tudtak megmérni. Az elmúlt harminc év alatt néhány híján száz disznót lőtt. Eddigi életével elégedett, szeretné, ha a jövőben több ideje jutna a vadászatra.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)