Bekecs

A bekecsi katolikus iskoláról az első írásos emlékek 1814-ből származnak. E szerint a községben már 1804-től folyt oktatás. A községi iskolát 1912-ben építették. 1926-tól az intézmény „együttműködő iskola” lett, a községi iskolába jártak az 1–4., a katolikus iskolába az 5–6., illetve a továbbképző iskola tanulói.

A katolikus iskola államosítása után Bekecset Szerencshez csatolták, és csak 1958-ban lett a település önálló közigazgatású község, iskolája is a községi tanácshoz tartozott. 1976-ban bővítették az iskola udvarát, beszerelték a központi fűtést, vizesblokk készült, majd épült még két tanterem, megindult a napközis ellátás, 1990-ben pedig tornacsarnokot építettek. A megnövekedett tanulólétszám miatt az önkormányzat iskolabővítést határozott el, az átadásra 1993-ban került sor, ekkor vette fel az intézmény a II. Rákóczi Ferenc nevet.

Dávidházi Ferencné, aki közel másfél évtizede az iskola igazgatója, 1947. március 12.-én született Megyaszón. Édesapja az LKM-ben volt gyári munkás, édesanyja a tsz-ben és az állami gazdaságban dolgozott. Húga ugyancsak pedagógus lett, ma Szerencsen tanít. Nagyon szívesen emlékezik vissza Megyaszón töltött gyermekkorára. Az iskola, ahol elsősorban a magyar és a történelem volt a kedvenc tárgya, nagyon sok programmal tette változatossá a gyermekéveket, Goda József vezetésével színvonalas úttörőmunka folyt. A „Bíborszínű virág” című mesejátékkal bejárták a környéket és a sok sikeres előadás jutalma egy balatoni út lett. Középiskolai éveit Sárospatakon töltötte, a híres Református Gimnáziumban tanult. Ez nagyszerű iskola volt, kiváló tanárokkal, ahová csak a legjobb diákok juthattak be. Kollégistaként sok-sok közösségi program részese volt, jól tanult, jelesre érettségizett.

Az út innen szinte egyenesen vezetett a tanárképző főiskola magyar–történelem szakára, Nyíregyházára, ahol 1969-ben végzett. Legyesbényén kezdett tanítani, ahol sok fiatal, lelkes nevelő gyűlt össze, az idősebbek segítő szándéka sok segítséget jelentett a fiatalok számára. Csapatvezetőként megpróbálta a gyerekfejjel átélt sikereket újravarázsolni, rengeteg verseny, sok-sok tábor, közösségi megmozdulás lett az eredmény.

1984-ben hívták Szerencsre a városi tanács művelődési osztályára, tanulmányi felügyelőként módja nyílt a környékbeli iskolák szakmai munkájának felügyeletére, megismerte a járás iskoláit, pedagógusait. Fél évtized múltán kérték fel, hogy vállalja el a bekecsi általános iskola igazgatói posztját. Azóta mindig újraválasztották, legutóbb már tíz évre szóló kinevezést nyújtottak át neki. Friss igazgatóként egy nyolcosztályos, nyolc tantermes iskolát kapott, ahol hamarosan komoly fejlesztések indultak, amihez mindig pozitívan állt hozzá a település önkormányzata. A gyereklétszám bővülése miatt ezerkilencszázkilencvenhatban négy új tanterem épült. Az iskolatörténeti kiállítás, amelynek létrehozására máig büszke, feldolgozta az iskola eddigi történetét.

– Az volt ebben a nagyszerű – mondja az igazgatónő –, hogy megismerhettük, kik voltak az elődeink.

A környékbeli egyházi iskolákkal szemben ez községi iskola volt és sikerült fellelni régi pedagógusokat is. A Bekecsi Gyermekekért Alapítvány segítségével az iskola udvarát játszóparkká alakították át, ebben egy holland alapítvány is segítséget nyújtott. Iskolai népi tánccsoport, a citeracsapat és mazsorett-csoport is alakult, ezek fémjelzik az intézményben zajló kulturális tevékenységet. Az elmúlt tanévben, 16 osztályban 305 gyermek tanult, őket 21 nevelő oktatta. Első osztálytól kezdve tanítanak nyelveket, ötödik osztálytól pedig számítástechnikát csoportbontásban. Minden évfolyamon két párhuzamos osztályuk működik, a színvonalas oktatást az az országos felmérés is bizonyítja, amelyet magyarból és matematikából végeztek, és amely szerint a megyeszékhelyi iskolák színvonalát érték el.

A megfelelő oktatáshoz további négy tanterem építését tervezik, hogy minden nevelő és minden gyerek egy időben, egy épületben tanulhasson. Nagyon jó kapcsolatokat alakítottak ki erdélyi iskolákkal (Kémer, Nagykapus), kölcsönösen látogatják egymást.

– A siker titka, hogy az ember legyen nyitott a másik gondjai iránt, próbálja megérteni őt. El kell ismerni, ha bárki bármit jól végez, ehhez célprémium rendszert dolgoztunk ki. Emellett a dicséret, és a biztatás is nagyon fontos elem. Jó kis hajtós társaság jött itt össze, Szerencs közelsége miatt mindenki bizonyítani akar.

Dávidházi Ferenccel, aki földrajz– rajz szakos, és ugyancsak Nyíregyházán végzett, 1969-ben kötöttek házasságot. Két lányuk született: Marianna Prágában szerzett közgazdasági egyetemi diplomát, ott ment férjhez, ma is ott él, egy gyermeke van. Krisztina a Külkereskedelmi Főiskolán tanult, ma Csobánkán lakik, most a két gyerekkel van gyesen. Dávidházi Ferencné szabadidejében olvasni szeret, elsősorban a történelmi tárgyú könyvek érdeklik.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)