Mád

Valamivel több mint egy évtizede alakult az egykori Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Üzemfenntartó Üzeméből az acélszerkezetek gyártásával, szerelésével, valamint forgácsolással foglalkozó Ferroprofil Kft., amelynek ügyvezető igazgatója, Gáthy Sándor, 1954. március 28-án született Miskolcon. Édesapja gazdálkodó, saját földjén szántóföldi termeléssel, szőlőműveléssel foglakozó parasztember volt. Édesanyja a ház körüli munkákat végezte, és nevelte a három gyermeket. Nővére, Gizella, Szerencsen a gimnáziumban gazdasági igazgató, Lajos bátyja ma már nyugdíjas.

Boldog gyermekkora volt, szülei mindent megtettek azért, hogy nyugodt körülmények között nőhessen fel. Jó tanuló volt, nagyon szeretett olvasni, elsősorban a történelem és a műszaki dolgok érdekelték. Valószínűleg ez a műszaki érdeklődés is szerepet játszott abban, hogy Miskolcra a Kohó- és Gépipari Technikumba jelentkezett továbbtanulni. Kollégistaként nagyon kellemes négy évet töltött itt, bár nem tartozott a legjobbak közé, gondjai sem nagyon akadtak. Szívesen sportolt is, elsősorban a futballt kedvelte, mintegy 15 évet sportolt aktívan.

Ezerkilencszázhetvenkettőben érettségizett, első munkahelye az akkori ipar „zászlóshajója”, az LKM lett, a gyár laboratóriumában színképelemzéssel foglalkozott. Hamarosan letöltötte a katonaidőt is, határőrként egy évet a „vasfüggöny” mellett, egyet pedig Miskolcon katonáskodott.

Ekkor váratlan, szomorú esemény avatkozott életébe, meghalt édesapja, így a katonaság után biztonságtechnikai szakértői képesítést szerzett, és hazajött dolgozni, az OÉÁ technikusa, hamarosan pedig üzemvezető-helyettes lett a központi javítóműhelyben (ez volt a későbbi Ferroprofil elődje). A 80-as években a bányászat, ezen belül az ásványbányászat, a mélypontra került, a rendszerváltás idején már szinte teljes csőd fenyegette. Belső munka nem lévén egyre több külső munkát, beruházást, üzemfenntartást vállaltak, hogy megőrizzék az emberek munkahelyét.

1991-ben huszonhét fővel megalakították a Ferroprofil Kivitelező-, Szolgáltató Szakipari és Kereskedelmi Kft.-ét, amely nem sok eséllyel indult, hisz ebben az időben meglehetősen mélyponton volt a magyar gazdaság, nem voltak beruházások, fejlesztések. A kilencvenes évek közepén, a válságon, a mélyponton túljutva, lassan jobbra fordult a helyzet, és a máig tartó „Canossa-járással”, egyre inkább sikerült piacot szerezni. Az évtized közepén már lehetőségek nyíltak a szolgáltató szférában, így fejlődni, fejleszteni tudtak, emelték a létszámot (ma már hetven fő dolgozik a cégnél) és a műszaki színvonalat, ezerkilencszázkilencvennyolc óta rendelkeznek ISO-minősítéssel is.

– Nagyon szisztematikus piaci tevékenységünk révén sikerült olyan üzleti lehetőségeket megragadni – emlékezik vissza az ügyvezető igazgató úr –, hogy stabilizálódott helyzetünk. Megpróbáltunk a magyarországi nagy cégekhez kapcsolódni, hisz mellettük a sok kicsi is megélhet. Így sikerült üzleti kapcsolatokat kiépítenünk a cukorgyárakkal, a cementiparral, a MOL-lal és a MAL-lal (Magyar Alumínium), az Audi gyárral és a Hídépítő Rt.-vel, a Dunaferrel, de dolgozunk külföldön is, megfordultunk már Ausztriában, Németországban, Hollandiában. Tizenkettedik éve vagyunk az üzleti életben, ahol az embernek minden porcikájával alkalmazkodnia kell.

Amit végzünk az ipari szolgáltatás, ahol nagy a konkurencia, szerényebbek a gazdasági lehetőségek. A keleti végeken vagyunk, le kellett küzdenünk a távolságot is, ami sok gondot jelentett. A legnehezebb mégis a gondolkodás átalakítása volt, a fejekben olyasfajta rendet kellett rakni, hogy a szaktudás, a fegyelem, a jól végzett munka a jövő záloga.

Gáthy Sándor mindig is közéleti ember volt, úgy érzi még sok tennivaló van a településen, ezért is támogat minden helyi rendezvényt, az iskolát, óvodát, egyházat. Mindig is szerette és támogatta sportot, korábban még sportvezetőként is tevékenykedett.

Sokat utazik, gyakran van távol a családtól, ezért is öröm számára, hogy Bacsur Mária óvónő személyében olyan társra lelt, aki biztosítja stresszel telített életében a nyugodt családi hátteret. Két gyermeket nevelnek: Sándort, aki 1980-ban született és Miskolcon a Jezsuita Gimnázium tanulója. Virág 1986-ban jött a világra, és most Szerencsen a gimnáziumban tanul.

Kevés a szabadideje, ezért is igyekszik hasznosan eltölteni. Nagyon szeret olvasni, elsősorban a történelmi, politikai témájú könyvek érdeklik, és természetesen a sportot sem felejtette el. Eddigi életútjával elégedett, mint mondja: „Lehetett volna rosszabb is!” Komoly tervei, vágyai vannak, ezek nélkül nem lehet meg az ember. Szeretné, ha az általa vezetett cég stabil résztvevője lenne a piacnak. Olyan körülményeket szeretne, ahol modern gépekkel, berendezésekkel európai színvonalon lehet dolgozni.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)