Mád

A Koroknay Dániel Általános Iskola névadója a mádi kisdobos, Damjanich vörös sipkása volt, aki 1849-ben Ácson halt hősi halált. Tiszteletére múzeumot hoztak létre, emlékét emléktábla és utca is őrzi. Az iskola igazgatója, Koppány László, 1944. november 18-án született Kőszegen.

Édesanyja háztartásbeli, édesapja hivatásos katona volt. Az ő jóvoltából bebarangolták egész Magyarországot: Kőszeg, Szeged, Kiskunhalas, Szerencs voltak az állomáshelyek a három fiúgyermekkel megáldott család életében. Mivel ő volt a „kicsi”, a család kedvence, élményekben gazdag, jól megélhető gyermekkora volt. Az általános iskolát Szerencsen fejezte be, és itt is tanult tovább. Kedvence a testnevelés volt, nagy hatással volt rá Szabó János testnevelő tanár, neki köszönheti, hogy követte a pedagógus pályán. A középiskola után kombinált képzés keretében Nyíregyházán és Egerben biológia–testnevelés szakon végzett.

Ezután a Testnevelési Főiskola következett, ahol kézilabda szakedzői képesítést szerzett. Mindezt a KLTE Természettudományi Karán a biológia szak elvégzésével tetézte meg. Első munkahelye Bekecsen volt, ahol négy tanévet tanított. Aztán egy év Monokon, és következett Mád, ahol immáron harminckét éve él hivatásának. Jól képzett tantestületbe került, ez meghatározta a további utat, és bár az évek során rengeteg ajánlatot kapott, nem ment el. Tevékenységét a szülők és a tanítványok őszinte rokonszenve kísérte.

Mindig tevékeny, kreatív ember volt, mindent próbált modernizálni, megújítani. Aktívan részt vett az ifjúsági mozgalomban, tevékenységét számtalan elismerés, kitüntetés övezte. Kézilabdát tanított a gyerekeknek, és elhatározta, hogy addig nem nyugszik, amíg nem lesz szépen csengő Mád neve. 1975-re három egymást követő éven keresztül az országos diákolimpián vettek részt, legszebb eredményük egy bronzérem. 1983-ban igazgatóhelyettesnek nevezték ki, 14 éven keresztül végezte ezt a felelősségteljes munkát.

1997-ben lett az iskola igazgatója. Igazgatói tevékenysége már eddig is sok feljegyeznivalót eredményezett. 1999-ben az öreg épületet új iskolaszárnnyal bővítették ki. Nem sokkal később a sárospataki Comenius Tanítóképző Intézet gyakorlóiskolája lettek. Magániskolai formában művésztanodát hoztak létre három szakággal. A mozgásművészetben népi táncot, társastáncot oktatnak, mazsorettcsoportot működtetnek. A képzőművészeti ág grafikát, festészetet, szobrászatot oktat. A zeneművészetben különböző hangszeres tudást (hegedű, zongora, fuvola, furulya, gitár, tangóharmonika, citera, trombita) adnak. Elsőként vezették be a környéken az integrált oktatást. Ennek az a lényege, hogy az enyhén sérült gyerekeket, logopédus segítségével integrált módon képzik. A dolog már országos visszhangot is kapott. Az igazgató úr öt éven keresztül újságot szerkesztett Mádról, időnként verseket is írt. Számtalan tanulmánya jelent meg a különböző szaklapokban, máig is oktat a társintézményekben. Mára már ő a tantestület legidősebb tagja, a huszonöt fős tanári kar közel nyolcvan százaléka egykor tanítványa volt.

– Ismernek, tudják, hogy az alapos és a sok munka híve vagyok – mondja az igazgató úr. – A tantestület innovatív, látja azt, hogy a jövő útja az informatika és az idegen nyelvek. Éppen ezért mindkettőt komolyan is veszi. Az iskolában sor került a berendezés teljes cseréjére is. Munkámban soha nem azt néztem, hogy nekem mi a jó, hanem azt, mi jó a gyerekeknek.

Mindig közszereplő volt, sok társadalmi megbízatással. Jelenleg is önkormányzati képviselő, az ügyrendi bizottság elnöke. Tagja több országos szervezetnek is.

Az utóbbi időben vállalkozik is, megszerette a szőlőt és a bort, megtanulta azt jól elkészíteni. Előbb csak hobbi szinten csinálta, mára már a Koppány-pincészet messze földön híressé vált.

Nagy segítséget jelent ebben a feleség, Kubus Irén, aki matematika–technika–informatika szakos tanár, tősgyökeres mádi, itt tanít jelenleg is.

– Szerencsés ember vagyok, mert ő a jobb kezem, egy ilyen társ az élet nagy ajándéka.

De segítenek a gyerekek is, a huszonöt éves, könnyűzenével foglakozó fiú, és a most sikeresen államvizsgázott tanítónő lányuk is. A minden igényt kielégítő pinceborozójukban hatvan főt tudnak egyszerre kiszolgálni. „A jó bor – jó egészség” – vallják, és a megfelelő borhoz megfelelő ételeket is kínálnak.

A borászatukban mindent ők csinálnak, a szőlőmetszéstől a bor eladásáig. Vannak különlegességeik is, mint például a „nászéjszaka bora”, ez olyan aszúbor, ami még nem okozott csalódást. A „napfogyatkozás borából” mindössze ötszáz üveggel palackoztak, amelyek örökölhetők is. Mivel csak száz év múlva lehet őket felbontani, minden bizonnyal óriási értéket fognak majdan képviselni. Az igazgató úr elégedett eddigi életével, de akkor lenne igazán boldog, ha gyermekei is elérnék céljaikat. Azt szeretné, ha nem veszne el az idő homályában mindaz, amit eddigi élete során tett.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)