Tüttő József alkotása Szinte meggyötört arcok, holott egy életút harcosai a születéstől a végsőkig. Egyetlen ember akinek annyiszor változik az arca, ahány állomást tudhat maga mögött. Hogy sejthetnénk gyermekkorban, milyen ... Tartalom megtekintése
Leskó István
Szőlész,
Mád
Felvidéki felmenőkkel büszkélkedhet Leskó István, akik a nagy filoxéra pusztítás idején „szivárogtak” a zempléni bortermő vidékre: apai dédapja Borsiban született és a család egy ma is létező kisvárosról kapta nevét, amely a lengyel – szlovák – ukrán határ vidékén, Przemysl városától délnyugatra található.
Édesapja már gyermekkorában találkozott a szőlőműveléssel, borászati iskolát végzett Budafokon, majd a mostani tarcali Dégenfeld-birtokra került, ahol 1955-ben (rövid földművelésügyi minisztériumi kitérő után) a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság igazgatója lett.
Így Leskó István számára, aki 1950. augusztus 10-én született Tarcalon, természetes volt az a nagyon szép környezet, a közeli Terézia-domb, ahol nővérével együtt felnőtt, és amelybe az is beletartozott, hogy az igazgató fiaként mindenféle szakmai fogást elleshetett. Ez nyilvánvalóan hozzájárult ahhoz, hogy máig rendkívül sokoldalú, fogékony és nyitott minden újra.
Az egy percig sem lehetett vitás, hogy a szőlész szakmát választja, hisz szülei révén ez a foglalatosság gyermekkorától kezdve életének meghatározó eleme. Kőkemény fizikai munka jellemezte középiskolás éveit, bár vékony alkatú volt. „ A szőlő, az egyszemélyes királyság” kitartásra, akaratra nevelte, amelyet egész életében megőrzött. Középiskolai tanulmányait Sátoraljaújhelyen a Kertészeti Technikumban folytatta, ahol kiváló szakemberek oktatták. Az érettségi mellé nemcsak szakmát, hanem jogosítványt is szereztek, így joggal mondható, hogy sokoldalú képzésben részesültek.
Tudását a budapesti Kertészeti Egyetemen fejlesztette tovább, ahová az 1968-as sikeres érettségi után került. Az új és nagyobb követelmények csak időleges nehézséget okoztak számára, a szakmai tárgyakban hamarosan kiderült hozzáértése, felkészültsége, melynek fejlesztésében különösen dr. Zilai János, dr. Glits Márton és dr. Fekete Zoltán professzorok tettek sokat.
1974-ben „hazajött”. A Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát tarcali kerületének kerületvezető-helyetteseként a gyümölcstermesztés területén is jártasságot szerzett. Hamarosan szőlőszaporítóanyag-termesztési ágazatvezető lett.
Mint korábban édesapját, őt is „kikezdték“ munkahelyén a saját telepítésű szőlő miatt.
A „szakmába menekült“ – növényvédelemmel és meteorológiai megfigyelésekkel kezdett komolyan foglalkozni.
1981-ben került családjával Mádra, ahol akkoriban nagyobb szakszövetkezeti szőlőtelepítés indult. Tagi ágazatvezetőként több mint 600 hektár szőlő növényvédelmét szervezte. Mindehhez szakmailag is kellően felkészült, 1987-ban a Kertészeti Egyetemen növényvédelmi szakmérnöki képesítést szerzett. Ekkor kezdte érdekelni a szőlő integrált védelme. Éves megfigyeléseit, adatsorait rendszerezte, és sajátos formában jelenítette meg.
Munkájához pozitív töltést adott, hogy 1990-ben találkozott Németh Miklóssal, aki meghallgatta, és maga köré gyűjtötte a környék elismert szakembereit.
1991-ben titkára lett az akkor megalakult, majd később szövetséggé szerveződött Tokajhegyaljai Egyesületnek. Kezdettől szervezi társaival a Hegyaljai Gazdanapokat.
1998-ban alapította meg feleségével a máig is eredményesen működő Lesskó és Leskó Bt-t. Ezzel párhuzamosan 5 éven át a szőlészettel, borászattal, kereskedelemmel foglalkozó C. O.S. Kft ügyvezetőjeként tevékenykedett.
Kiváló Dolgozó volt többször, kapott Miniszteri Dicsérő Oklevelet. Szerepet vállalt a Hegyközségi Tanács születésében, annak első elnökévé választották. Alapítóként, aktívan bekapcsolódik a bogácsi Szent Márton Borrend munkájába.
Feleségével, Cs. Kovács Ilonával, aki immáron három évtizede társa és egyben szakmabeli, hiszen ő is kertészmérnök, az egyetem énekkarában ismerkedtek meg. 1975-ben kötött házasságukban két gyermeket neveltek fel: Kornélia Ilona biológus, vegyészmérnök, most doktori disszertációján dolgozik, Annamária négy évet fejezett be az egyetemen, jelenleg Kremsben tanul egy bormarketing iskolában.
Az éneklés mindkettőjük esetében egy életre szól, ma Szerencsen a Séance Renaissance kórus tagjai. Szabad idejükben mindig szívesen kirándultak. Nemrég nemzetközi botanikai találkozón jártak. Távoli tájak mellett bebarangolták a rendkívül gazdag, csodálatos Zemplén vidékét is.
Leskó István elégedett a megtett úttal. A jövőt feleségével és lányaival – a két hektár szőlő művelése mellett – a szép borok értékesítésében látják, falusi turizmus keretében.
„Vannak borok, de legjobb az én borom, – kezdi megfejteni viccesen az igazi bor titkát Leskó István. A jó bor testbarát. Ha az ember megízlel egy finom bort abban a miliőben, ahol az megtermett, akkor ráérez az ízére, megérzi hangulatát. A tokaji aszú terem. Ezért írjuk mi fel Ambrózy Ágoston idézetét a borcímkénkre: – Tokajense vinum est opus divinum – A tokaji a gondviselés bora.”
(Borsod-Abauj-Zempléni Almanach 5. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)
***
Leskó István 2012. augusztus 10-én vonult nyugdíjba, miután 2004-ben kilépett a C.O.S. Kft.-ből, és 14 év után abbahagyta a Hegyaljai gazdanapok szervezését. Ezután családi cégében dolgozott: 2005-ben megnyitották Mádon a Napudvar Vendégházat. Új színt vittek a falusi vendéglátásba, a szőlő és borkultúra mellett gyógynövényekkel kezdtek foglalkozni. A kertészmérnök házaspár egy tanfolyamon azt is megtanulta, hogyan kell a „hagyjál békén vendégből kényeztetős vendéget csinálni”. Vendégházukban nincs TV, mert ők pihenni vágyókat látnak szívesen, akik Mádon elfelejtik a nagyvilág gondjait. Közben a házigazdák ellátják őket saját készítésű italokkal és falatokkal. Vendégeik betekintést nyerhetnek a népi gyógyászatba is.
Leskó István meteorológiai adatokat gyűjt, és a szőlő évjáratainak megfigyelésével is foglalkozik. Öt éve kőkori szerszámokat talált a szőlőhegyen, ekkor Herman Ottó tanításaiba ásta bele magát.
Kornélia ma már a kémiai tudományok doktora és Skóciában él hajótervező férjével, valamint a két és féléves Csongorral, az unokával. Annamária 2011-ben doktorált és tanársegéd a Corvinus Egyetemen.
(Kiegészítve: 2012. november 3-án)
Hasonló
Az út
Hegyet hágék, lőtőt lépék, a sárkány farkán túráztam
Megtépett sziklák, leszakadt hegyormok, madeirai séta egy csángó ima ritmusára Légvonalban… Ha valahol tényleg látni is lehet, mit jelent ez a kifejezés, az a Ponta de São Lourenço, azaz a... Tartalom megtekintése
Pomaranski Luca portréja
Huszár Boglárka alkotása Csak általánosságban szabad beszélni, én mégis a portrézást találom a legizgalmasabb alkotói munkának. Huszár Boglárka ragyogó képet festett Lucáról, aki csak éppen bekukkantott a vászonra, hogy ... Tartalom megtekintése
Győr Bécsi kapu tér. Egy csepp harmónia
Hargitai Beáta alkotása Győr talán legszebb tere a Bécsi kapu tér. Szinte minden épülete műemlék, barokk, copf, és kora klasszicista stílusú homlokzatokkal. (Wikipédia) A tér ragyogása, elegánsan hangolt épületei a ... Tartalom megtekintése
Egy kis nyelvészkedés a Piña Coladaval kapcsolatban
Szűrt ananászt jelent magyarul, szögezném le Móricka kedvéért… …akinek mint tudjuk, mindenről ugyanaz jut eszébe. Felhívnám továbbá a figyelmét az “ ñ ” betű kalapocskájára, ami által “ ny “-ne... Tartalom megtekintése
Történetek a füstölődő szalonnatáblák mellől
A régi házak padlásai mindig is kincseket rejtettek és rejtenek magukban Éreztem én ezt már gyerekkoromban, ugyanis állandóan azon siránkoztam, hogy mikor mehetek már fel én is a hijúba, ami... Tartalom megtekintése
Pince bejárat, Tokaj
Bíró Ernő alkotása 30×42 cm, akvarell Ebben a rémítően szomorkás időben vágyódva nézhetünk erre a Bíró Ernő által megpingált képre. Kirobbanó fényekben pompázik a pince tetején dúsan hajtó ... Tartalom megtekintése
Emlék
Ősz Zoltán alkotása 25×30 cm, pasztell. 2024 “Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt, s a... Tartalom megtekintése
Csend a sziklák tövében
Biszák László alkotása 35x60cm. Lüktető világunk tele van meglepetéssel, olyannyira, hogy belefér bármilyen szokatlan torz, pszicho, sci fi, csak rettentsen! Nehéz elhatárolódni, nehéz kimaradni, így azután egyszer... Tartalom megtekintése
Rekviem-féle egy pót-nagyapához, és az ő Erdélye egy évszázadához
Tata nyáron mindig a garázs tetején ült. Ült és nézett le az utcára, élvezte a nyarat, az árnyékos szőlőlugasban, ami teljesen befutotta a garázs lapos tetejét, árnyas kuckót formálva. Ha... Tartalom megtekintése