Mád

A Szepsy család 1632-ben kapott nemesi rangot, ősei évszázadokon át, több mint négyszáz éve, a tokaji borral foglalkoztak. Édesapja egyéni gazda, majd utolsó éveiben, haláláig a bodrogkeresztúri Szakszövetkezet elnöke volt. Édesanyja nevelte a család négy gyermekét, vezette a háztartást, ami egy tehenekkel, apró jószágokkal, gyümölcsössel, veteményes kerttel ellátott gazdaságot jelentett. Nővére Kazincbarcikán él, húga óvónő, öccse a mezőgazdaságban keresi kenyerét.

A „radikális és alázatos arisztokrata” a család második gyermekeként 1951. január 27-én született Bodrogkeresztúron. Nagyon boldog gyermekkora volt, övék volt a Bodrog, meg a hegy. Szeretett iskolába járni, jó tanuló volt. Sárospatakon az akkor Rákóczi-gimnáziumnak nevezett református gimnázium angol tagozatán tanult, jelessel érettségizett. Az akkor szokásos egyetem előtti egy évnyi katonáskodás után a Kertészeti Egyetemen igyekezett már megszerzett gyakorlati ismereteit elméleti úton is kiszélesíteni. Nem szerette Pestet, ha tehette ment haza szőlőt művelni.

Mindeközben sok jó barátra lelt az egyetemen, máig hiányolja az ott kialakult közösséget. Friss egyetemi diplomájával Mádra, a szakszövetkezetbe került gyakornoknak 1975-ben, és a 900 hektáron gazdálkodó másfélezer főnyi tagság egy év múlva már főkertésznek választotta.

Hamarosan beindította magángazdaságát is, 1977-ben szőlőt telepített, a rendszerváltás idején már 4,2 hektáron termelt szőlőt. 1990-ben megalapította a Royal Tokaj Wine Kft.-t, egy év múlva mint elnök hagyta ott a szakszövetkezetet, majd nem sokkal később az általa alapított céget is, egy évtizede csak a saját gazdaságával foglalkozik, ma huszonhat hektáros birtokkal rendelkezik.

1997-ben találkozott mai társával, Anthony E. Hwanggal, ketten hozták létre a Királyudvart, amely a maga száz hektárjával a világ egyik legnagyobb édes bort termelő birtoka, és amelynek ügyvezető igazgatója és tíz százalékban tulajdonosa. E frigynek az volt a célja, hogy új, igényes piacokra is eljussanak, elsősorban Amerikát, a Távol-Keletet célozták meg. Szakmai okok miatt csak most jelenhettek meg az 1999-es évjárattal, csak saját készlettel dolgoznak.

Szepsy István a magyar borkultúra újrateremtésében, a tokaji bor hírnevének terjesztésében végzett tevékenységéért 1999-ben a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét kapta meg. 2001-ben, a tokaji borvidékről elsőként az Év borászának választották. Stephen Brook, a világ egyik legismertebb, legtekintélyesebb szakírója által készített Wine People című szakkönyv a világ leghíresebb borászai (Egon Müller, Jean Michel Cazes, Robert Mondavin) mellett említi, és a 2001–2002-es „Birtokok és borok” című könyv az egyetlen ötcsillagos birtokként regisztrálja Magyarországon.

– Legnagyobb eredményemnek az értékesítést tartom – vallja be az év borásza. – A titok az, hogy nincs titok! Olyan szakmai színvonalat próbálok alkalmazni a szőlő- és bortermelés minden fázisában, hogy kishozamú, áttekinthető és ellenőrizhető legyen minden. Mindez egyenlő a hitelességgel! Ma az az elvárás, hogy alkalmazkodjunk, nincs más lehetőség! Azt kell termelni, amire kíváncsi a világ. Tokajból a különlegesre, a harmóniára, a hitelesre kíváncsi. Ezt rangjához méltó módszerrel kell megvalósítani. Tokaj történelme, a háborúig elért sikerei azt várják el tőlem és rajtam kívül még legalább 130 bortermelőtől, hogy visszakerüljünk oda, ahol voltunk, be kell kerülnünk a presztízskörbe. Az ismertség, a hírnév, az ár kerüljön oda, ahová illik a tokaji bor esetében! Az elmúlt években rengeteg kapcsolatot építettünk ki, több mint húsz országban adunk el, eljutottunk Anglia, USA, Svájc, Olaszország piacaira.

Szepsy István feleségével, Szepesi Annával, akivel 1977-ben kötött házasságot, és aki egykor a tanácson volt alkalmazott (ma a cég asszisztense), egy mádi családi házban él. Három gyermekük közül kettő lány, egy fiú. A kisebbik leány a Sárospataki Református Gimnáziumban tanul, a tantárgyak többségét angol nyelven. A nagyobbik lány és a fiú egyaránt borásznak készül a Szent István Egyetemen. Már megvan a helyük a „Szepsy-birodalomban”, apjuk alig várja, hogy munkába állva könnyítsék a családfő terheit. Szepsy István bár erre igen kevés ideje jut, szeret olvasni, elsősorban a vallási, történelmi, biológiai témájú könyvek érdeklik és jól érzi magát a természetben is.

Ahhoz, hogy mindent pontosan irányítani tudjon, mindent látni kell. Az öt községben, húsz dűlőben lévő négyszáz parcellát még végigautózni sem kevés. Ehhez egy négyéves Mitsubishi Pajerót koptat a haszonjárművet gyakran próbáló szőlőhegyeken, aszfalton egy Volkswagen Passat szállítja a családot. Életében az egyetlen „lazítást” a rendszeres reggeli torna jelenti.

– Még ma is lenyomom az ötven fekvőtámaszt egy szuszra! – mondja nevetve, jelezvén, hogy a nagy tervek megvalósításához megvan az erő.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)