Szerencs

A rendszerváltás után, a 90-es évek elején, Magyarországon sokan lettek tudatosan vagy kényszerből vállalkozók. Az utóbbiak közé tartozik Rudolf László, akit ma már Szerencsen és környékén az ismert és elismert vállalkozók közé sorolhatunk.

1961. március 7-én született Szerencsen. Édesapja, dr. Rudolf Imre, ma már nyugdíjas, korábban a Bodrogközi Állami Gazdaság igazgatója volt. Édesanyja, Dudás Ilona, aktív korában a Szerencsi Csokoládégyár értékesítési osztályvezetőjeként dolgozott. Egy öccse van, Csaba, aki pénzügyőr. Általános iskolai tanulmányait Szerencsen folytatta, jó eredményeket ért el, különösen a fizika tartozott kedvenc tárgyai közé. Szabadidejében szívesen barkácsolt, ez mindig lekötötte a figyelmét. Miskolcon az 1. Sz. Szakközépiskolában tanult tovább, a gépjármű-technikai szakon. Elsősorban a szakmai tárgyak érdekelték, közben sportolt is, tagja volt az iskolai tornacsapatnak. 1979-ben érettségizett, és egyben autószerelő szakmunkás bizonyítványt szerzett.

Első munkahelye a Szerencsi Állami Gazdaság volt, autószerelőként alkalmazták. Innen egy év munka után ösztöndíjasként felvették a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Mezőgazdasági Gépész szakára. Életének kiemelkedően szép korszakaként jegyzi az itt eltöltött három évet. A tanulás mellett jutott idő a sportra is, röplabdázott. A kollégiumban a pezsgő közösségi élet mellett zenélt is, gitározott. Polbeat együttesükkel járták a különböző iskolákat, intézményeket, rendezvényeken vettek részt. Két év „gondtalan” élet után, a szakdolgozat írása és az államvizsga kötötte le figyelmét,

1983-ban szerzett üzemmérnöki diplomát. Visszatért korábbi munkahelyére, ahol előbb szállításvezető lett, majd a gépjavítást irányította a műhelyben. 1985-ben hívták be katonának, a nyírbátori kiképzés után Miskolcon, a kerületi parancsnokságon szolgált határőrként. Leszerelése után a gépkocsijavító részleg vezetője lett.

Közben beiratkozott Gödöllőre, ahol levelező tagozaton gépészmérnöki diplomát szerzett ezerkilencszáznyolcvankilencben. Ekkor került pályázat útján a Szerencsi Cukorgyárba, ahol mezőgazdasági gépüzemeltetőként alkalmazták. A privatizáció idején kft.-vé alakult az a részleg, ahol dolgozott, és bár megpályázta, nem ő lett a vezető. Miután, finoman szólva, nem illett bele az új főnök elképzeléseibe, átmenetileg munkanélküli lett. Ekkor kezdett vállalkozni, teherfuvarozással foglalkozott.

Közben családi vállalkozást alapított, 1992-ben létrejött a Riwex Kft, amelyben régi gyermekkori álmát kezdte megvalósítani, francia pékséget hozott létre. Helyi értékesítésű cégként indultak, de már akkor gondoltak a fejlesztésre, ezért forgatták vissza minden évben a nyereséget. Nyolc fővel indultak, és ma már huszonegyen dolgoznak a vállalkozásnál, éves forgalmuk meghaladja az ötvenmilliót.

Miután termékeiket kedvezően fogadta a piac, bővítették az áruskálát, a kezdetben a klasszikus péktermékek mellett gyártott tizenhat féle finom pékárut jelentő választék mára nyolcvanötre bővült. Újdonságnak számított annak idején a leveles tészta gyártása, ’95-ben pedig a leveles tésztából készült (meggyel és vaníliás túróval töltött) rétes szelettel, a Riwex-szelettel rukkoltak elő. Szélesítették az áruterítést is. Az egy autó helyett most már hat jármű teríti az árut harmincöt-negyven kilométeres körzetben. Ma már két kemencével dolgoznak, és a klasszikus termékektől a leveles finom pékárukon át, az egészséges étkezéshez szükséges diabetikus, magvas termékeken keresztül széles a termékkörük.

 Rudolf László pedig közben folyamatosan képezte magát. Kitanulta a pék szakmát, ’98-ban szakmunkásvizsgát tett kitűnő eredménnyel. Még ugyanebben az évben pékmesteri oklevelet szerzett. A cég népszerűsítése érdekében 1995-ben rendezték meg az első, hagyományteremtőként indított, Riwex-bált, amelyet később még két alkalommal szerveztek meg. Tavaly Luxemburgban, a hesperingeni (Szerencs testvérvárosa) polgármesternek, az idén Brüsszelben, ahol egy konferencián vett részt, a német testvérváros, Malchin polgármesterének adta át a három város címerét szimbolizáló díszmunkát.

– A sikerhez szeretni kell azt, amit az ember tesz – vallja az ügyvezető igazgató. – Másodsorban ezt éjjel-nappal csinálni kell, naponta 16–18 órát kell dolgozni, és állandóan meg kell újulni. Ha egy vállalkozás erre képtelen, előbb-utóbb lemarad. A cél mindig a jó minőség, a vásárlók megnyerése.

Menyhért Judit tanítónővel, aki a szerencsi Bolyai János Általános Iskolában tanít, 1986-ban kötött házasságot. Két fiúk született: Ádám a hatosztályos gimnáziumban tanul, Tamás pedig negyedikes az általánosban. Rudolf László hétfő esténként teniszezni szokott, szerda esténként pedig a régi szerelemnek, a gitározásnak hódol barátaival: 1997 óta újra együtt zenélnek, dallamos rock zenét játszanak.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)