Nyíregyháza

Gazda László ötvennégy éves volt, amikor 2002 novemberében megválasztották a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés elnökének. Változatos pályaív után most ugyanott dolgozhat elsőszámú vezetőként, ahová először 1972-ben frissdiplomás építőmérnökként lépett be: a megyeházán. Akkor több mint egy évtizedig volt az építési, közlekedési és vízügyi osztály munkatársa, miközben városépítési szakmérnöki oklevelet is szerzett. Aztán „kiemelték”: 1984–87 között társadalompolitikai és közgazdasági tanulmányok következtek Moszkvában majd rövid ideig megyei szintű gazdaságpolitikai munka, amit gyakorlati gazdasági vezetői poszt követett megyénk egyik legnagyobb építőipari vállalatánál. A rendszerváltozás után öt évig saját vállalkozását vezette, innen kérték fel 1998-ban a megyei területfejlesztési ügynökség igazgatójának. 2002 áprilisától országgyűlési képviselő. Parlamenti és megyei közgyűlési mandátumhoz egyaránt az MSZP listáján jutott; e párt alapító tagja.

– A 2002 tavaszi parlamenti választás után megnyertük az őszi önkormányzati választást is – foglalja össze a lényeget. – Ez azonban csak az alap: a közgyűlés ismert számarányai kötelezővé tették számunkra, hogy szövetségeseket válasszunk. Kezdettől partnerünk a Független Polgármesterek Egyesülete, a Fidesszel az alakuló közgyűlésre kötöttünk megállapodást – utóbbi példaértékű volt a kiélezett választási küzdelem után. Később sikerült megegyeznünk az Összefogás a Megyéért Egyesülettel, így a három fő politikai erő valóban együtt tevékenykedhet a megyéért. Nem szükségszerű ugyanis, hogy a megyei közgyűlésben is a parlamenti erőviszonyok legyenek jellemzők. Szabolcs-Szatmár-Beregben vannak megkerülhetetlen feladatok, csalódnék, ha ezekért nem tudnánk együtt dolgozni a megyei közgyűlés bármely frakciójával, csupán a pártpolitikai hovatartozás miatt.

Gazda Lászlóról közismert, hogy a megegyezés, a kölcsönös előnyökön alapuló politizálás híve. Erről így beszél:

– Sokkal célravezetőbbnek tartom az együttműködést, mint a magányos küzdést vagy a folytonos ütközést. Meg vagyok győződve arról, így jobbak a lehetőségek. Itt van például Borsod, Hajdú és Szabolcs, s a három megyei jogú város, Debrecen, Miskolc és Nyíregyháza. Ez a sok érdek mentén kapcsolódó „hatos” közösen reálisan képezheti a főváros ellensúlyát. Külön-külön egyiknek sincs esélye. Ezért is kezdeményeztem találkozást mindjárt a megválasztásom utáni napokban a két szomszéd megye és a három nagyváros vezetővel. Az együttműködésnek különösen jó terepe az Észak-alföldi Régió Fejlesztési Tanácsa, amelynek most – Szabolcs-Szatmár-Bereg képviseletében – elnöki tisztségét is betölti.

Kormánypárti képviselőként előnyös pozícióban dolgozhat a megyén kívül is, amit mi sem mutat jobban, hogy rövid fél év alatt a magyar miniszterelnökkel járt Oroszországban és Romániában – mindkét terület rendkívül fontos megyénknek.

– Kétségtelenül jó eredmény, hogy megyei gazdasági szakemberek Moszkvában már a kormányfői látogatás idején aláírhattak szerződéseket – mondja –, több mint egy évtized után talán sikerül visszajutni a megye számára hagyományos piacra, ahol nagy tételben adhatjuk el termékeinket. Ennél is lényegesebb lehet azonban a kapcsolatok építése, ami később kamatozhat.

Történelmileg különleges időszakban lett a megye első embere, hiszen 2003 tavaszán országos népszavazás döntött hazánk európai uniós csatlakozásáról.

– Felemelő érzés és nagy felelősség is egyben egy ilyen régen várt eseményt megyei vezetőként megélni – hangsúlyozza. – Örülök, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a tagsághoz. Mindezek mellett mégis az foglalkoztat, milyen sok még a tennivalónk. Az unió esély ahhoz, hogy most végre ne vesztesként éljünk meg egy kiemelkedő történelmi eseményt. Nem frázis, valóban az itt élőktől függ, hová tudunk majd eljutni. Nem lehet megtakarítani saját erőfeszítéseinket, akkor sem, ha ott állunk az Unió küszöbén. Nem várhatunk tétlenül. Ha vállalkozóinkat „helyzetbe hozzuk”, hogy legalább az információk szintjén ne hátránnyal induljanak az uniós versenyben, már elkezdtünk valamit. Ha mezőgazdaságunkat valóban piacképes termékek előállítására ösztönözzük, egy régi gondot mérsékelhetünk. Ha az ifjúságnak bárhol beváltható szakképzéssel, nyelvtudással tudunk segíteni, ha számítógépes bázisokat, egyáltalán: korszerűbb oktatást tudunk teremteni, akkor jó válaszokat adhatunk az uniós kihívásokra. Mindezekhez az értelmiség, a tudomány képviselőit is szeretnénk bevonni terveink megvalósításába.

Manapság a közéleti munka szinte állandóan egész embert kíván. Gazda László erről így vélekedik: – Jól kell beosztani az időt és jól megválasztani a közvetlen munkatársakat. Másrészt nincs időt rabló szenvedélyem, hobbim, megengedhetem magamnak, hogy csak a munkámnak és a családomnak éljek. Két felnőtt gyermekünk van, feleségem és iskolás fiam a közvetlen család, s nagy örömömre megszületett az első unokánk is. A tengernyi munka mellett is jól érzem magam.

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 15. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)