Nyíregyháza

Az embereket két nagy típusra lehetne osztani, ha életük sorsáról esik szó. Az egyik a pesszimista, a hibákat látó és kereső, a másik a bizakodó, optimista. Lakatos András az utóbbi kategóriába tartozik. A bizakodó életfelfogása gyermekkorától kíséri a mai napig. Olyan családban nőtt fel, ahol becsülték a munkát, szerették a földet.

Két leánytestvére mellett egyedüli fiúként Mezőladányban született ’44-ben. Gyerekkorában szőrén megülni a lovat és legeltetni a tehenet barátaival, vagy őrizni a dinnyét, nagy teljesítmény volt!

Emlékei közt igazán az első tarlóhántás él a Zsidótagalja dűlőben, amikor csak a saroglyához köthette az ekekészséget, mert kevés erő volt még a szekérderékba tenni. Úgy barázdálhatott, és szánthatott egyedül, ahogy ő akart. A különféle mezei munkák végzése alkalmával édesanyja mindig az életről beszélt neki. Ösztönösen buzdította a továbbtanulásra, mert érezte anyai szívével, hogy van képesség a fiúban.

Nagybátyja, Lakatos István, megyei hírű matematika-fizika szakos szakfelügyelő volt, aki végül a tanárképző főiskola tanáraként ment nyugdíjba. Vagy Lakatos Tibor mezőgazdasági mérnök-közgazdász mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszterhelyettes is volt, ki szintén a családhoz tartozik. A sok jó tanács, példa, a figyelemfelkeltés önbizalmat adott és a túljelentkezés ellenére a Mátészalkai Mezőgazdasági Technikumba felvételt is nyert. 1962-ben érettségizett. A Pallagi Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumba irányították.

Félév után kimaradt, mert minden áron egyetemre kívánt menni, de ez az idő is hasznára vált. A szerencséje tovább kísérte és a maradék félévet, mint gyakornok a Dózsa Tsz-ben folytatta Nyírtasson. A szerencse arra vonatkozik, hogy egy meghatározó személyt talált az elnökben.

Talán Dobó István állhatott úgy egykor az egri vár falán képzeletében, mint Virtics Ferenc tsz-elnök a valóságban. Nemcsak termetére, hanem kivételes emberi tulajdonságaira is fel lehetett nézni.

Ha a mezőgazdaságban nem is volt annyira járatos, egy dologban az élet „aranyozott diplomával” áldotta meg: a jó szervezés, a becsületes munkavégzés, a példamutatás, a szigorú, de embertisztelő magatartása terén.

Virtics Ferenc mellett eltöltött idő volt a csúcs. Nem hogy szeretett, hanem imádott mellette dolgozni. Most is állítja, hogy vezetői beosztásaiban mindig ez volt a mérce.

Micsoda ellenőrzéseket végeztek éjjelente! A burgonyaprizmánál alvó őrtől elhozták a kalapját és villáját. Vagy az éjjeliőrtől a pálinkásüveget, mert már üres volt. Ezek mint bűnjelek a közgyűléskor az asztalon voltak szemlére kitéve. Így érthető, miért kapta a vezetés az állami díjat. Szerényen elhallgatja, hogy Lakatos András pedig a Munkaérdemrend bronz fokozata országos ifjúsági díj tulajdonosa sok más kitüntetése mellett.

A házigazda pályája szépen ívelt a ranglétrán. 1967-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. A tsz ösztöndíjasaként került vissza. Az itt töltött tizenhárom év alatt igen sok beosztást tölt be, végül 1977-ben a tsz elnöke lett. A gazdaság töretlenül fejlődött, példa volt a megyében. Ha dédnagyapja, id. Lakatos András, csak egy pillanatra tekinthetett volna be az irodájába, boldogan kacsintott volna unokájára, hogy az ő század eleji tekintélyét, amit gazdatársai lótenyésztés terén elismertek, van aki örökölte.

A megyei tanács elnökhelyetteseként közel nyolc év alatt is elsősorban mindig a mezőgazdaságért és az abban dolgozó emberekért küzdött, vitatkozott, tárgyalt, hogy a megyének jobb legyen. Ezek eredményezték a léüzemeket, a konzervgyárakat, a tejfeldolgozó üzemeket a tsz-ekben.

Ezt követően három évig a dohánygyár igazgatója volt. E beosztásán nem szakmai okok miatt kellett változtatnia.

A család ennyi elfoglaltság mellett sokat hiányolta, de megértő és mindig hű felesége igyekezett ezeket pótolni. A nyírtassi lány, Eta asszony, aki a népes Buhály család hetedik gyermekeként született, ismeri a munkát és annak becsületét.

Ma a Hungarotabac Nyíregyházi Kirendeltségének a vezetője. Leányuk, Andrea, negyedéves közgazdász hallgató, Péter Gödöllőn harmadéves egyetemista.

Hogyan éli meg a változásokat? Nehezen, mert az általános gazdasági válság még tart, csökken a mezőgazdaság támogatása és az értékes, gondolkodó parasztságnak kevés a kapaszkodó. Így csak a minőség és az értékesítés, a megoldás kulcsa termékeinknél. Ezen dolgozik 5 éve, mint a megyei Mezőgazdasági Kamara elnöke, és mint választott országgyűlési képviselő MSZP szimpatizánsként.

Zárszóként a képviselőválasztási célkitűzést ma is helytállónak tartja: „Erkölcsi kötelességem tenni azokért, akik közül való vagyok magam is.”

 (Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 1995.)