Sztolyka Zoltán

Polgármester

Rozsály

szszb 28 zsl Sztolyka Zoltán v300.jpgMunka, a „mi” tudat, önellátás, önfenntartás, közösségteremtés, család, magyarság, ezen összetevők alkotják a csodafaluként emlegetett település fiatal, 35 éves első emberének eszmevilágát. Mitől csodafalu Rozsály? – kérdezik meg sokan. „Nincs csoda, csak munka van. Csodákra csak a szentek képesek” – hangzik természetes egyszerűséggel a válasz. Nem más ez, mint amit az emberek évszázadok óta végeznek, csak dolgozunk. Szántunk, vetünk, aratunk. Ez kapaszkodó a mindennapokra, fejtegeti tovább. Szemléletmód, magatartás, a mindennapok kultúrája teremtették, alapozták meg a faluban azokat az értékeket, melyek mintát adnak a falu határán kívül is. Voltak nálunk Ceglédről, Várpalotáról, meg máshonnan is tanulni tőlünk. A Munkát. De a munkát nem tanulni, azt csinálni kell – mondja. A településen élők akarása, sajátos lokálpatriotizmusa és első embere szerencsés találkozása is ez.

Neveltetése, tanulmányai irányt adtak munkájához. Ahogy és amit vállal és csinál, az nem egyszerűen egy választott tisztség, megbízatás, sokkal inkább eltökéltség, hajthatatlanság. Ha úgy tetszik, küldetés.

A gyökerek is e vidékhez, községhez kötik, szülei, öccse is itt élnek. Húga Gyömrőn lakik családjával, három gyermekük van. Az általános iskola után a hajdúdorogi Görög Katolikus Gimnáziumba iratkozott be, ők voltak az első évfolyam. Jó közösségépítő volt ez az iskola, most is nosztalgiával gondol vissza ezekre az évekre. Érettségi után Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanul, földrajz-történelem szakon szerez középiskolai tanári diplomát. Feleségével, Ildikóval 1997-ben ismerkedik meg, aki gyógypedagógus. Négy gyermeket – 3 lány és 1 fiú – nevelnek. A család mellett végezte el az államigazgatási főiskolát, és 2006 októberétől lett a ma 810 lelkes település polgármestere. 29 éves volt ekkor. Munkatársaival együtt egyik legfőbb törekvésük az volt, hogy közösségeket építsenek Rozsályban. Közösséget a legtágabb értelemben: a megélhetést biztosító munkában, a saját földterület védelmében, s az erre szervezett foglalkoztatásban, a megtermelt javak hasznosításában, értékesítésében, a falu szellemi, tárgyi értékeinek őrzésében, az intézmények, a civil szervezetek működésében, tevékenységében. Nemcsak a lokálpatrióta szellemiség motiválja, hanem tudatos, elemzésekre épített és tervezett gazdálkodás. Megtermelnek, s megszerveznek minden olyan ellátást és szolgáltatást, amire egy település lakosságának, a helyi intézményeknek szükséges. – Most például venyigével fűtöttünk az iskolában, a gazdák adták, amit lemetszettek a fáról – ezt régen elégették –, és ezzel 2,5 milliót spóroltunk két hónap alatt, csak egy intézményben – mondja. Ez nem csoda – valóság, itt ez a természetes. Az önkormányzattal együttműködő – 1993-ban alakult – Rozsály Községért Jóléti Szolgálat Helyi Alapítvány számos tevékenységi területet, önszerveződő közösséget koordinál. A Béres András Tánccsoport, az itt született neves néprajztudós – a Rozsályi népmesék, ill. tánchagyományok gyűjtője – szellemi örökségét őrzi és műveli, most 18 felnőtt és 20 gyerek táncol, gyakran fellépnek itthon és külföldön is. Működtetnek egy élelmiszerboltot, ahol a helyi őstermelők termékeit közvetítői haszon nélkül árusítják. Van szociális fürdő és mosókonyha a rászorulóknak. Van Teleház, egyéni és csoportos tanulást segítő közösségi tér, korszerű informatikai technológiával felszerelve. A Rozsályi TV a térség egyik fontos információs csatornája, 15 településen érhető el. A helyi református és görög katolikus egyházak – a hitéletiség mellett  – szintén fontos közösségi és kulturális értékek őrzői.

A „mi” tudat kialakítása jó úton halad. – A farkas ereje a falkáéban van, a falka ereje a farkaséban van – idézi fel többször kedvenc hasonlatát. Az összetartásban rejlő erő fontosságát a személyes kapcsolatokban, a termelésben, a magyar termékek prioritásában egyaránt.– Nagy a magyarságtudatom, küldetése van ennek a népnek – ez hite. De a magyar ember egyik problémája a közönyösség. S egy bölcsész habitusával fejtegeti a „magy” szó = mesélő, beszélő jelentését, analógiában az emberek – szomszédok, barátok, családtagok, testvérek – közötti nem elégséges dialógussal. Bizonyára e filosz hajlam ihleti időnként versírásra is: ezek az életről, szerelemről, Istenről, hazáról szólnak. Szívéhez közel áll a Kárpát-medence földrajza, Erdély, tavaly, a perkői búcsúban tett látogatásukkor született verssorokat meg is idézi…

A család határozza meg a munka mellett a másik énjét, „hiszen ez a társadalom alappillére”. Szeretettel beszél gyermekeiről, nevelésükről. – De most megyek, mennem kell, hogy a csodát fenn tudjuk tartani – mondja vidáman befejezésül. Hatalmas erő, tudatosság – és humánum lakozik benne. Kisugárzása nemcsak szűkebb környezetében, de minden bizonnyal távolra is kihat.

(Északkeleti Almanach 28. kötet In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2012.)
Szerző: 2018. 01. 17.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ha még nincs közöttünk, csatlakozzon most az Unokáink is olvasni fogják oldal kedvelőihez a Facebookon!

Hasonló