Debrecen

Ma már nyugdíjasként, 1963 óta áll a Debreceni Egyetem Agrometerológiai Obszervatóriumának élén. Az intézménynek tekintélyes történelmi hagyományai vannak, minthogy 1869-ben létesítették Pallagon. Ez az egyetlen ilyen jellegű intézmény az országban, a többit időközben megszüntették. Szász professzor ezerkilencszázhatvanháromban vette át a vezetését. Az 1960-as években az MTA és a Mezőgazdasági Minisztérium nagyon korszerű eszközökkel szerelte fel, melynek következtében ma is tartja a nemzetközi színvonalat.

Szász Gábor 1927-ben született, Békés városából származik. Az ottani Szegedi Kiss István Gimnáziumban érettségizett. Amikor egyetemi tanulmányai miatt Debrecenbe jött, még nem tudta, hogy minek készüljön. Eredetileg ugyanis a katonai pálya vonzotta, vitorlázó repülőként Kassára szeretett volna menni repülő akadémiára. Azóta is sajog a repülés után a szíve, amit aztán igyekezett bepótolni… Végül a meteorológia miatt a biológia–földrajz szakpárt választotta, abban a reményben, hogy majd csak a repülés közelébe jut. 1948-ban, harmadévesként a debreceni egyetem Meteorológiai Tanszékére került díjtalan gyakornok. 1950-ben végzett, akkor kinevezett gyakornok lett, majd tanársegéd, 1952-ben aspiráns. 1960-ban, a néhai Berényi Dénes professzor mellett töltött tíz esztendőt követően átment az akkori Mezőgazdasági Akadémiára kutatói állásba, mert ott jobb lehetőségek voltak kibontakozóban mind a kutatásban, mind az oktatásban, a debreceni egyetemen pedig kezdtek leépülni a meteorológia művelésének formái. Békességgel váltak el, s mind a mai napig tartják a kapcsolatot az ottani tanszékkel. 1963-ban docens, 1971-ben professzor.

Az általános éghajlattan a graduális hallgatóknak féléves kollokviumköteles tárgy volt heti három órában, de szerepelt a szakirányú képzésben, a szakmérnöki programban is alkalmazott formában, elsősorban a vízgazdálkodók, tápanyag gazdálkodók, a növényvédelmi szakmérnökök, környezettudományi szakmérnökök. A környezet szerepét a mezőgazdaságban nem kell különösebben bizonyítani, nagy az időjárási kockázat.

Nem véletlenül járja a szólásmondás: az idő a gazda. A meteorológusoktól elvárják, hogy a termésingadozás lehetséges kiküszöbölése érdekében statisztikailag és más módszerekkel mondják meg, hogy milyen időjárás okozta termelési kockázat van egy adott régióban egy adott növénynél, miután előzetesen tisztázták, hogy mi az éghajlati igénye.

Ötvenéves tudományos tevékenysége három szakaszra osztható. Az első 15–20 évben a növényállományok mikroklímájával foglalkozott, vagyis hogy a növényállományokban hogyan érvényesülnek a légköri hatások, amelyek a talaj közelében kialakulnak. A talaj-növény-levegő kölcsönhatása rendkívül nagy és rendszert alkot, matematikailag le lehet írni. Második korszakában a távérzékeléssel foglalkozott. Műholdas vizsgálatokat kezdtek el végezni, Magyarországon elsőnek Szász professzor. Maguk terveztek, építettek földi és légi műszereket annak megállapítására, hogyan viselkedik a növénytakaró, egyáltalán milyen állapotban van a felszín. Ezzel a módszerrel, amely nem volt olcsó szórakozás, széles körű, nagy térségre vonatkozó információkat kaptak, amelyeket a környezettudományban jól lehetett alkalmazni.

E spektrométeres vizsgálatokkal, a szovjet bázisra támaszkodva, bekapcsolódtak a nemzetközi hálózatba, a NASA-val is kapcsolatot tartottak. A harmadik szakasz: a turbulencia vizsgálatok korszaka. A levegő állandó mozgásban, változó állapotban van. Nem látjuk ezt a mozgást, de azt tudjuk, hogy a szennyeződés terjed vízszintesen és függőlegesen is, a széndioxid jön lefele a növény számára. A felszín egy óriási emisszió felület, ugyanakkor imisszió is. Ezt a mozgást korszerű eszközökkel megpróbálják nyomon követni, hogy megállapítsák, milyen törvényszerűségek alapján történik a különböző anyagoknak a szállítása a levegő által a talaj menti térben. A meteorológia időközben számszerűsítő tudomány lett. Szász Gábor munkássága révén a Magyar Tudományos Akadémia doktora. Számos kitüntetés, köztük a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje és az Űrkutatási Emlékérem tulajdonosa.

Sokat vállalt az egyetem irányításának feladataiból is. 1970–80-ig dékánhelyettes volt, 1983-tól hat éven át rektor, 1989–92 között rektorhelyettes. Egy időben az MTA Űrkutatási Természeti Erőforrások Szakbizottságának országos, később nemzetközi elnöke volt. Olyan városból jött, ahol folyó van, Debrecent ezért csak részben tudta megszokni. Fiatal korában egyetlen kedvtelése volt: a repülőtéren töltötte minden szabadidejét. Ma is sok barátja van a veteránok között. Nem kertész hajlamú ember, viszont hobbija a barkácsolás. Nagyon sok műszert tervezett már, ezeket műszakilag mérnökök kivitelezték. Bejárták velük Eurázsiát, Németországtól Mongóliáig. Két lánya van, az egyik közgazdász, a másik jogász, s a családi kört az unokák zárják.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)