Nyíregyháza

Szabó József végtelenül precíz és alkotó típusú ember. A Nyírerdő Rt. műszaki fejlesztési vezetőjének eddigi egész életpályája a problémák megoldása jegyében telt el, melyek során nemritkán újat kellett alkotnia. Idén már harmincötödik éve dolgozik erdészek között, s noha máig sincs erdészeti végzettsége, munkája alapján már az első percektől kezdve befogadták, megbecsülték.

Ezerkilencszáznegyvennégyben született Kolozsváron az éppen katonáskodó apa szülőföldjén. A világháború után Sopronba kerültek az anyai ághoz, majd az alapvetően gépészmérnök apát, s így a családot is Nagyhalászba szólítja a munka, hiszen ott kap állást a gépállomáson. A főgépész később Tiszavasváriban helyezkedik el, Szabó József már itt járja az általános iskolát. Apja mellett örök barátságot köt a gépekkel.

Vonzotta a mechanika és a nagy kérdés: hogyan lehet életre kelteni egy fémből készült eszközt? Nem véletlen, hogy a középiskolában jelessel végez mint mezőgazdasági gépésztechnikus, és az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen második helyezést ér el. A felsőfokú gépésztechnikus diplomát a Gépállomások Megyei Igazgatóságának ösztöndíjasaként kapja kézbe 1965-ben Nyíregyházán. Első munkahelye a mátészalkai Mezőgép Vállalat, ahol először munkagép-mechanikus, majd üzemvezető és termelési csoportvezető.

Feladata a mezőgazdasági munkagépek működtetése, amit nehezít a folyamatos alkatrészhiány. Ő már akkor is mindig kitalált valami működőképest a szorult helyzetekben, és sokat segített a szintén nehézségekkel küzdő erdőgazdaságnak is. Ennek köszönhette állásajánlatát, melynek következtében 1969-ben már a Magyar Állami Erdőgazdaság felhalmozott gondjainak megoldásán dolgozik Nyíregyházán. Egy év múlva az időközben FEFAG névre keresztelt hatalmas vállalatnál lett a Műszaki Erdészet vezetője, igazgatója, egészen 1995-ig.

Akkoriban ő volt a legfiatalabb erdészeti vezető az országban, sőt az első olyan a megyében, aki erdészeti végzettség nélkül helyezkedhetett el a cégnél. Az irányítása alatt egy komoly üzemet fejlesztettek ki a korábbi kis géptárolóból, mely később műszaki vizsgáztató bázisként és személygépkocsi-szakszervizként is működött. Az erdőgazdálkodás technológiájának tökéletesítésén dolgozott, ami az elején annyit jelentett, hogy alkalmassá kellett tenni az alapvetően agrárjellegű gépeket az erdészeti felhasználásra.

Az erdőtelepítés, fakitermelés, fafeldolgozás, fahasználat végtelen körforgásos folyamatában számos eredményt ért el. Saját fejlesztése következtében innen terjedt el a faanyagrakodó gépek néhány típusa, melyeket eredendően az építőiparban használtak, s legalább ennyire büszke a hidraulikus tuskókiemelő és-letoló gépére, melyből nagyjából 100 dolgozott később szerte Magyarországon. Országos összehasonlításban is jól állták a próbát: minőségben, technológiában mindig az élen jártak az egriekkel egyetemben.

A gyakorlatias szakember az együttgondolkodásból is kiveszi a részét. Több mint harminc éve tagja az Országos Erdészeti Egyesületnek, melynek gépesítési szakosztályában dolgozik, emellett az Alföldi Erdőkért Egyesület gépesítési szakbizottságának elnöki posztját egy évtizede tölti be.

Elméleteit és tapasztalatait főiskolai jegyzetekhez is felhasználták, és a többi erdészeten kívül mindig szoros kapcsolatot tartott fenn az Erdészeti Egyetemmel, a technikumokkal és a szakhatóságokkal. Ezerkilencszázkilencvenötben a gépek folyamatos privatizálása következtében visszakerült a cég központjába, ahol azóta műszaki fejlesztési vezető. A feladatköre nem sokat változott: ő a felelős az üzemeltetésért, az ehhez kapcsolódó technikai feltételek megteremtéséért, a felügyeletért, a kapcsolattartásért, emellett hozzá tartozik a beruházások lebonyolítása és a stratégia kidolgozása. Ezzel együtt lassan újra 150 darabos a gépparkjuk is.

Mint mondja, érdekes közösség az erdészeké. Noha nem volt szakirányú végzettsége, a precizitásával gyorsan társakra talált bennük. Ma is úgy látja, hogy segítőkész közösségről van szó, önálló és fegyelmezett emberekkel, akik gyorsan befogadták. Sőt, el is ismerték, hiszen első nem erdészként kapott tőlük díjat a 90-es évek közepén az erdészeti munkában kifejtett tevékenységéért, azaz a rakodás és a tuskózás terén véghezvitt fejlesztéseiért. Ugyanezért kapta 2002-ben a METESZ Kabay János-díját.

Kedvenc időtöltése is a technikához kapcsolódik, ha teheti, a régmúlt idők hadászatának fejlődésébe ássa bele magát. Úgy tűnik, családjában lesz folytatója a szakmájának. Noha felesége, Ágnes, radiológus a Jósa András-kórházban, fiuk, a huszonhárom éves Péter is vonzódik a gépekhez. Munkahelyén is az utódlásra figyel a nyugdíjkorhatár felé közelítő Szabó József. Szeretné ugyanis, ha lenne, aki folytatná a nemes hagyományokat és megőrizné a Nyírerdő Rt. országosan kiváló pozícióját a jövőben – e téren is.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)