Debrecen

Furka István ma is hasznát veszi, hogy gyermekkorában keményen fogták szülei, s megtanulta a nehézségeket is elviselni. Édesapja gyulai finomságokat előállító kis húsüzemében a precíz, pontos, tiszta és lelkiismeretes munkát tapasztalta, ahol a mesterfogásokat édesanyja is ugyanúgy ismerte és alkalmazta, mint az államosítás után mentőápolónak álló családfő. A szülői házból hozta még az adott szó becsületének tiszteletben tartását s nem utolsósorban jó kedélyét is.

A Református Kollégiumban kezdte középiskoláit, de Hajdúszoboszlón érettségizett kitüntetéssel, úgyhogy felvételi nélkül nyílt meg előtte a DOTE kapuja. Már középiskolában is kitűnő tanároktól tanult, az egyetemen pedig ma már legendaként számon tartott professzorok – Krompecher, Went, Kesztyüs, Szeleczky, Fornet, Árvay, Endes, Kulin, Kettesy, Szodoray, Vályi-Nagy, Ökrös, Jeney és mások – vezették be a tudomány és a gyakorlat titkaiba, akik egyúttal az európai műveltség naponta gyarapodó munícióját is átadták a hallgatóknak.

S mi kell ahhoz, hogy valaki vérbeli sebésszé váljon? Egy jó sebészeti gyakorlatvezető, akire érdemes odafigyelni, hallgatóként gyakran bekérezkedni ügyeletekre, asszisztálni a szabad idő rovására is – ilyen egyszerű. Még végzés előtt egy évvel gyakornoknak nevezik ki az intézetbe, orvosdoktori diplomáját „summa cum laude” jelzéssel veheti át 1959-ben.

A Sebészeti Anatómiai és Műtéttani Intézetben, máig egyetlen munkahelyén (korábban Kísérletes Sebészeti Intézet) kutatással és a sebészeti műtéttan oktatásával foglalkozik, miközben végigjárja a szükséges lépcsőfokokat, két szakvizsgát tesz. Tíz évvel a végzés után már megvédi kandidátusi értekezését.

Aszerint, hogy éppen milyen irányzat kerekedett felül a tudományos irányításban, hol nőtt, hol gyengült az intézet súlya és szerepe, míg végre elfoglalta és igazolta megérdemelt helyét az alkalmazott tudomány szolgálatában – hatvanöt esztendős koráig ellátott tizenhét éves igazgatói ténykedése minőségi változást hozott e tekintetben. Ma már hazai és külföldi tudományos kutatók használják szívesen eredményeiket és az intézetet, illetve gyakran személyesen is részt vesznek egy-egy időszakra az ott folyó kutatómunkában. Az elismerést tükrözi az is, hogy 2004-ben ők rendezhetik a Kutató Mikrosebész Világkongresszust.

Furka István fő érdeklődési területe a hasüregben levő szervek károsodásai sebészeti jellegű orvoslásának kutatása, az elért eredményeknek az alkalmazott tudomány részére történő rendelkezésre bocsátása. E témák kutatása során közel háromszáz publikációja, könyvrészletek, absztraktok sora jelent meg magyar és idegen nyelven. Több száz körüli a világ különböző egyetemein, kongresszusain elhangzott előadásainak száma, több külföldi tudományos együttműködés témavezetőjeként vagy résztvevőjeként tevékenykedett.

Munkássága elismeréséül hazai és nemzetközi tudományos testületek vezetőségi tagjává választották (amire a legbüszkébb: az MTA Doktor Küldöttei közé másodjára választották), honoris causa doktorrá fogadták több egyetemen, szakmai folyóiratok szerkesztő bizottsági tagja, egy teljes polcot töltenek meg tudományos kitüntetései (köztük a Magyar Sebészetért és az Ambrogino-emlékérmek), oktatómunkáért kapott elismerései (többek között a Pro Universitate érem, a Batthyány–Strattmann László-díj).

A mikrosebészetet autodidakta módon sajátította el, de már a londoni kongresszuson a Furka-féle módszer lett a példa (mint ahogy a lépmegtartó műtéti technikában is vívmányként tartják számon a Furka-féle léprezekciós megoldást). David Kelvinnel, a világhírű USA-beli immunológussal, az Erie-tó partján töltött víkenden folytatott beszélgetés nyomán intézetében végrehajtotta az első lép-autotranszplantációt egy egéren, aminek nyomán módszerét a kutatás szolgálatába állíthatta. Az állatok jelenlétét fontosnak és elengedhetetlennek tartja a tudományos munkában: tagja több állatkísérleti és -védelmi tanácsnak, testületnek, egyik kidolgozója a hatályos eurokonform állatvédelmi törvénynek.

Mára hagyománnyá lettek az intézetben az általa kezdeményezett „Művészetek a műtéttanon” elnevezésű estek neves és kezdő művészek fellépésével, illetve ma is működik az „Extra Galéria”, ahol a megye képzőművészeinek alkotásai láthatók.

Katalógust nem kell olvasni – telt ház várja előadásaira a mindig öltönyben érkező Furka Istvánt, tekintet nélkül arra, hogy általános orvos-, fogorvos- vagy főiskolai hallgatók, illetve szakorvosjelöltek ülnek a padsorokban, s magyarul vagy angolul köszönti a megjelenteket.

Furka István három lánya pályáját kíséri apai figyelemmel: Zsuzsa Londonban él festőművészként, Krisztina a Vakok Batthyányi Intézetének vezető munkatársa, Andi sebész szakorvosi vizsga előtt áll. Egyébként olvasni szeret és főzni, főleg, ha baráti társaság szája ízét kell eltalálnia.

 (Hajdú-Bihari Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)