Debrecen

A Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola főigazgató-helyettesét olyan embernek ismerik, aki nem szívesen mond nemet, ha előadásra, tapasztalatcserére vagy tanulmányírásra kérik fel. Hivatalosan a kötelező óráinak száma hetenként hat, de valójában számolás nélkül tartja az órákat, mert számára ez természetes, fontos és megnyugtató. A határon túli magyarlakta vidékek tanítói ugyanúgy ismerik, mint a megyénkben élő kollégák és az országban dolgozó pedagógiával foglalkozó szakemberek.

Szolnokon született, az általános és a középiskolát szülővárosában végezte, majd a Jászberényi Tanítóképző Főiskolán és a KLTE-n szerzett diplomát. Pedagógusi pályáját vidéken kezdte, ahol lehetősége volt megismerkedni a kistelepülések lakosainak gondolatvilágával, tanulóinak világlátásával és mindennapi problémáival. Ezt követően Szolnokra került, majd néhány év múlva tanulmányi felügyelővé nevezték ki. Elsősorban a dolgozók általános iskolája, és a nyolcosztályos iskola közös képzési stratégiájával foglalkozott.

Ezerkilencszázhetvenkettőben bekapcsolódott a KLTE Pedagógiai Intézetének munkájába, ennek során elsősorban az iskolák belső világa, a közösségfejlesztés témájában végzett kutatásokat. Mint tanulmányi felügyelő és iskolaigazgató közvetlenül tapasztalta az oktatási rendszerben bekövetkezett változásokat és azok hatásait. Ezerkilencszázhetvenhatban elvégezte a pedagógia szakot, majd a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolára került. Ezerkilencszázhetvennyolcban doktorált, kandidátusi disszertációját ezerkilencszáznyolcvankilencben védte meg a közösségek fejlesztése és a munkatevékenység hatása a felső tagozatos tanulókra témakörben. Négyszázötven cikke és tanulmánya jelent meg, és tíz kötetben összegezte eddigi elméleti és gyakorlati pedagógiai tapasztalatait. Rendszeresen publikál szlovák, vajdasági, kárpátaljai és erdélyi magyar pedagógiai lapokban is.

Napjainkban – az EU-csatlakozás jegyében – főleg a nevelés interkulturális dimenzióival, vagyis a másság, a tolerancia elfogadása, a kisebbségi társadalmak helyzete iránt érdeklődik. Vendégtanárként gyakran kiutazik a nagyváradi Partium Egyetemre. Időszakosan tanít az ungvári egyetemen, Kézdivásárhelyen és Kolozsváron is.

– Intézményünknek ezerkilencszázkilencvennégy óta vagyok főigazgató-helyettese – mondja –, és a gyakorlati oktatással, a továbbképzéssel foglalkozom. A határon túli pedagógiai közösségek irányítását, továbbképzések szervezését alapvető feladatunknak tartom. Újabban a kárpát-medencei vasárnapi iskolák tanítóinak továbbképzését is irányítjuk. Évtizedek óta visszajárnak hozzánk tapasztalatcserére a kollégák a szomszédos országokból. A pedagógia dinamikusan fejlődik, és nagy változásokon megy keresztül. Felsőoktatási intézményünk feladata, hogy felkészítse a kollégákat, a pályakezdőket erre az ebből adódó feladatokra: pedagógiai program, helyi tantervek készítése, differenciált fejlesztés, tehetséggondozás, hogyan lehet megfelelni a minőségbiztosítás követelményeinek, hogyan kell megváltoztatni a tanítási órák módszertani kultúráját.

Nanszákné úgy vélekedik, hogy az oktatásban és a nevelésben mindig a megújulásra kell törekedni, mert a megszokás, a sztereotípia előbb-utóbb visszahúzó erőként jelentkezik az ismeretátadásban. Ha a hallgatók és a tanítók-tanárok kialakítják magukban a korszerűség igényét, akkor mindig nyitottak maradnak, meg tudnak birkózni a napi munkájuk során felmerülő problémákkal.

A főiskolán ezt a fejlődést és megújulást jelenti az alternatív pedagógia iránti érdeklődés és az olyan új szakok, mint a posztgraduális közoktatás-vezető, fejlesztő, differenciáló tanító, egészségfejlesztő, mentálhigiénikus. A népszerű roma társadalomismeretek szakot folyamatos pályázással tudják megvalósítani. Elsősorban a Phare-tól kapnak segítséget, de a társintézmények is támogatják a szak tartalmi megújulását. Nagy az érdeklődés a romológia iránt, mert különleges, olykor egyedi nevelési problémák megoldására ad választ a hallgatóknak, a kezdő tanítóknak és posztgraduális képzés keretében minden pedagógusnak.

A főigazgató-helyettes rendszeresen találkozik Debrecen és a régió iskoláinak igazgatóval. Számos megbízatásnak kell eleget tennie: a Debreceni Akadémiai Bizottság Neveléstudományi Munkabizottságának titkára, az Alkotó Pedagógusok és Nevelőegyesületek Szövetségének elnöke, az Országos Gyermekvédő Liga területi elnöke, a Körlánc munkacsoport vezetője, a Módszertani Közlemények szerkesztőbizottságának tagja. Megkapta a Kiváló munkáért kitüntetést, a Kölcsey-emlékplakettet és az életműdíjnak számító Apáczay-díjat.

A főigazgató-helyettes asszony számára nagy örömet jelent, hogy két lánya is a tanári pályát választotta. Andrea a főiskola gyakorlóiskolájában tanít, Tímea pedig a Kazinczy Ferenc Általános Iskola oktatója.

 (Hajdú-Bihari Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)