Nyíregyháza

Hivatása eredményes gyakorlásához elengedhetetlen nyakasságát hajdúböszörményi születésű édesanyjától, Bodnár Margittól, az erdő, a fák, a vad szeretetét és tiszteletét édesapjától, Kovács Józseftől, az Ásotthalmi Erdészeti Szakiskola egykori oktatójától kapta örökül.

A család elsőszülött fiúgyermeke 1941. november harmadikán, Szegeden látta meg a napvilágot. Öccse, Kálmán, zenetanár, családjával együtt Kanadában él. Kovács úr felesége a lengyel nemzetiségű ősökkel bíró Stojabowski Erika, végzettségét tekintve élelmiszeripari üzemmérnök. Az ő tanulását Merkovszki Pál és Beretvás Dezső támogatta. Napjainkban nyugdíjas könyvtárosként segíti a család boldogulását. Fiuk, Gábor, harminhat éves.

Kovács Gábor a Vasvári Pál Gimnáziumban érettségizett 1960-ban. Erdőmérnöki diplomáját 1965-ben, Sopronban vehette át.

A fiatalkori tenni akarás lendületével látott neki a munkának a Nyírségi Állami Erdőgazdaságban, ahol különböző beosztásokban négy éven át munkálkodott. A vízügyi igazgatósághoz kerülve előbb tervező, majd árvízvédelmi és folyószabályozási mérnökként dolgozott. Műszaki titkárként nagyon sokat tanult akkori vezetőjétől, aki következetes és kiszámítható követelményeket támasztva kiérdemelte minden munkatársa megbecsülését.

Kovács Gábor a nyíregyházi szakaszmérnökség irányítójaként öt évig volt, életében először, válságmenedzseri beosztásban. Az akkoriban gondokkal küszködő igazgatóságnál tanulta meg a létszámleépítés és a profiltisztítás szükségszerűségét. Ugyancsak itt értette meg azt is, hogy a nehezen képezhető, nagy létszámú munkaerővel, műszakilag igényes munkálatokat végeztetni az előzőek végrehajtása nélkül nem lehet. Később, az alárendeltségébe tartozó fafeldolgozó telepeken tapasztalta meg azt, hogy az alacsony hatékonysággal dolgozó munkaerő szívesebben emlegeti a jogait, mint a kötelességeit.

Ezerkilencszáznyolcvanháromban az erdőfelügyelőség megyei osztályvezetője lett, Nyíregyházán. Ez a kevéssé ismert szervezet kezelte az erdőfenntartási alapot, aminek a bevételéből támogatták – és támogatják ma is – az erdőfelújításokat. Kovács úr büszkén szól arról, hogy hivatali ideje alatt Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén 20 000 hektár új erdőt telepítettek. Ekkor ment végbe az emberek fejében a „mentális rendszerváltás”, és ekkor nyert egyre inkább létjogosultságot a racionális földhasználat gondolata is. A zömében 2-5-8 aranykorona minőségű földterületeket bevonták az erdőművelésbe, illetve az erdőtelepítésbe. Elmondja, hogy magát ’68-as nemzedékbe tartozónak vallja, mert valóban hitt abban, hogy a gazdaságra vonatkozó elképzelések változásával javulhat az emberek életminősége is.

Kovács Gábort 1993-ban már mint a FEFAG válságmenedzserét látjuk viszont. Az akkori ÁV Rt. vezetésének elképzeléseivel összhangban sikerül reménykeltő megoldást találnia a felszámolással küszködő vállalat gondjaira, így 1994 szeptemberétől kezdődően már ő irányítja az időközben Nyírerdő Rt.-vé alakult szervezet munkáját. A névválasztás pályázat útján történt és – meglepetésre – egy megyén kívüli javaslatot fogadtak el, ami utalt arra a tájegységre, ahol valójában a mindennapi munka folyik.

A nyugalmazott vezérigazgató elmondja, hogy az EU-s csatlakozási előkészületek már évekkel ezelőtt általánosnak voltak mondhatók a cégnél. 1995 után a piac kinyílt a Nyugat felé. Az addig kialakított egyvevős kereslettel dolgozó faipari vállalatok és cégek válságba kerültek, amit a bányászati ipar agóniája tovább mélyített. A Nyírerdő Rt. az időben végrehajtott váltással ezeket nagyrészt elkerülte. Az akácfakereslet térhódításával újabb értékesítési lehetőségekhez jutottak. Megőrizték vezető szerepüket az erdőkezelés és a fatermesztés terén. A technológiafegyelem megszilárdításával 1998-ban eljutottak arra a szintre, hogy Magyarországon elsőként FSC-minősítő jelzéssel láthatják el termékeiket. Ezt a kevesek által kiérdemelt értékelést minden évben – az ISO-hoz hasonlóan – auditálás után lehet csak megújítani.

Kovács Gábor szól arról is, hogy aktív korában igyekezett megtenni mindent annak érdekében, hogy a jól képzett, az erdőműveléshez értő, a kerületének irányításában jártas, az egyszerű emberekkel szót értő szakembereit méltó módon megbecsülhesse, számukra biztonságos megélhetést biztosíthasson. Törekvéseinek követői közül mára sokan önálló erdészeti vállalkozók lettek.

A nyugdíjazása óta sorozatban kapott elismerésekkel kapcsolatban csak annyit mond: eddig a munkák, most már a jutalmak találnak meg. Az „Alföldi Erdőkért Emlékérem”, az ÁPV Rt. „Életmű Díj”-a mellett 2004. március 15-e óta büszke tulajdonosa a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkereszt kitüntetésnek is. Szabad idejében ünnepnapok a vadászatok, de legjobban erdőt járni, színházba menni, zenét hallgatni szeret.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)