Nyíregyháza

Sikerekben gazdag és nehézségekben bővelkedő életutat mondhat magának Kaknics Lajos, a Nyírerdő Rt. vezérigazgatója. Sokan bizonyosan megfutamodtak volna az egyre-másra jelentkező problémák elől. A rendszerváltozás óta eltelt másfél évtized ugyanis a nagy múltú FEFAG fényrepülése, majd mélybe zuhanása után egy stratégiailag átgondolt, világosan megfogalmazott fejlesztési és értékesítési koncepcióval rendelkező céget kovácsolt a ma már Nyírerdő Rt. névre hallgató kollektíva megmaradt tagjaiból. Elindultak a felemelkedés útján, ám mindez nem következett volna be, ha nincs olyan szakmai vezetés, amely dacol a nehézségekkel és küzd az elérhető lehetségesért. Ennek a menedzsmentnek és magának a részvénytársaságnak az élén Kaknics Lajos vezérigazgató áll 2004. január elseje óta. Közel három évtizede jött az erdészethez és végigjárta a ranglétrát.

Megbecsült, tősgyökeres egri családban született 1951. február 4-én. Édesanyja, néhai Szántó Klára, az Egervin gazdasági igazgatója volt. Édesapja, néhai Kaknics Alajos tanárként dolgozott. Testvére, István, villamos automatizálási mérnök. Felesége Lévy Csilla bírósági jegyző. Gyermekei közül Eszter közgazdász, angolul jól beszél, a Lilly Hungary-nál kapott állást és vadásztársa az édesapjának. Andrea orvostanhallgató az USA-ban. Péter elsőéves erdőmérnök hallgató Sopronban. Nevelt gyerekei közül László erdésztechnikus, ügyvezető, az ő gyermeke Petra. A másik nevelt lánya, Viktória, irodavezető egy reklámcégnél Pesten. Ő férjhez ment, kisfia, Dominik teljesíti ki a tágabb családot.

Az egri Dobó István Gimnázium erdészeti tagozatán érettségizett, majd az Erdészeti és Faipari Egyetemen, Sopronban vette át diplomáját 1975-ben. Műszaki gyakornokként kezdett a FEFAG-nál, és hamarosan észrevették a fiatal mérnök lendületét és művelési műszaki vezetőnek nevezték ki. Az ártéri nemesnyárasok ültetésén dolgozott Tiszadobon, telepített őshonos kocsányos tölgyet a Borzikon. Fahasználati előadó lett az erdőgazdaság központjában. Abban az időben – 1977-et írunk – a FEFAG termelési osztálya közvetlenül fogta össze a tizenegy termelő erdészet fakitermelési, szállítási és értékesítési feladatait. Mivel Hajdú-Bihar megye is idetartozott, Kaknics Lajos szervezte a szomszéd megye termelését is.

Számos fontos beosztást töltött be eredményesen és egyre nagyobb rálátása nyílhatott a vállalat vezetésére. A FEFAG fahasználati osztályának vezetésére kapott felkérést 1981-ben és így került vissza Nyíregyházára Egerből, ahol szakembercsere keretében a Mátrai Erdőgazdaságban szintén fahasználati tevékenységet irányított. A teljes termelési vertikumú, négyezerkétszáz dolgozót foglalkoztató nagyvállalat kísérleti állomása volt a svéd–osztrák–magyar tőkével 1989-ben megalapított JWC Baktafa Vámszabad-területi Termelő Vegyes Vállalat. Ennek a vegyes vállalatnak a gyakorlati megvalósítását, működtetését, az erdőgazdasági érdekek érvényesítését kapta feladatul Kaknics úr. A svéd és német irányítók mellett a harmadik ügyvezetői posztot bízták rá. Mint mondja, szakmai életútja keserves, küzdelmekkel teli, emberi konfliktusokkal terhelt, de tanulságos időszaka volt az itt eltöltött idő.

A vállalat megelőzte a korát. Léteztek ugyan már vegyes vállalatok, de elsődleges faipari termelést magyar alapanyagból vámszabadterületen korábban még senki nem végzett. A működést nehezen tudta illeszteni a hatóságok napi gyakorlatához, az akkori jogszabályi környezethez. Jellemző az akkori állapotokra, hogy miközben a magyar személyzet a működési nehézségekkel, a termeléssel birkózott, egy osztrák magánszemély kivásárolta a magyar tőkerészt és a tulajdonos, ügyvezetőként már nem tartott igényt a korábbi menedzsmentre.

Válságkezeléssel és a privatizációra történő előkészítéssel foglalkozott a FEFAG hajdúhadházi igazgatójaként. Ugyancsak embert próbáló időszaknak látja, így utólag, a vállalat termelési igazgatói posztjának betöltését. Ma is vallja, hogy a FEFAG válságát a szovjet faanyagimport alapanyagbázisán túlfejlesztett fafeldolgozási ágazat anyagellátási, értékesítési, létszámkezelési csődje, a kapcsolódó térségi nagyvállalatok egyidőben történő tönkremenetele, felszámolása okozta, nem pedig az alapágazatok (erdőművelés, fahasználat, mellékhaszonvétel) termelési és irányítási kudarca.

A személyesen megélt gazdasági történelem és a tapasztalatai adják az alapot, hogy az ÁPV Rt. által, a két megye erdővagyonának kezelésére létrehozott Nyírerdő Rt.-t vezérigazgatóként eredményesen irányítsa. A hatvanegyezer hektár kincstári erdő szakszerű kezelése kötelezettség, de egyben lehetőség az erdőgazdaság számára. A síkvidéki erdőgazdálkodás hagyományain a mezőgazdaság és az erdészet egymást jól kiegészítő jellegét kívánja megvalósítani.

Szabad idejében szenvedélyesen vadászik, ám mindenekelőtt a családjának él.

(Szabolcs-Szatmár-Beregi Almanch 18. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)