Budapest

Az életem, a pályám mindenki előtt nyitott könyv, nincsenek titkaim – mondta beszélgetésünk elején, mintegy bevezetőként dr. Túrós András, akit ezer szál köt szülőföldjéhez, Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez, ugyanakkor elszakíthatatlan szálak kötik választott, egyetlen szakmájához, a rendőri munkához. Mindenesetre különös ezt hallani valakitől, aki a miniszteri rangot kivéve a belügyi ranglétra valamennyi fontos tisztén becsülettel, igazi rendőrként dolgozott, és végezte a kívülállók szemével nézve titkok ezreivel terhelt, izgalmas munkáját. Barátai, ismerősei, akik végigkísérhettük kicsit közelebbről pályája változásait, tisztában vagyunk kimondott szavai aranyfedezetével. Beszélgetésünk helyszíne a Magyar Villamos Művek Rt. budai székháza, ezen belül pedig a biztonsági igazgató dolgozószobája, ahol a több mint fél évszázadnyi idő fonala mentén a személyes, szakmai élmények, történések füzérét igyekszünk összeállítani.

– Szalaszenden születtem 1944 szeptemberében a szépséges, egy életre elegendő útravalót adó Abaújban. Apám bíró, majd tanácselnök, édesanyám háztartásbeli volt, később a helyi tsz-ben dolgozott. Hat testvérem közül már csak hárman élnek. Ketten közülük katonatisztek, egyik testvérem honvéd mérnökezredesként ment nyugdíjba, egy másik határőr-alezredes. Követve a családi hagyományokat, a fiam is a rendőri pályát választotta magának, jelenleg alezredesként látja el feladatát – foglalja össze a legfontosabbakat dióhéjban az igazgató.

– Ha kérhetem, térjünk még vissza az induláshoz, hiszen fiatal évei is tartogatnak közérdeklődésre számot tartó történéseket!

– Szalaszenden ezerkilencszázötvennyolcig éltem, a középiskolát Sátoraljaújhelyen végeztem ezerkilencszázhatvankettőben, ahonnan – legalábbis a számomra – egyenes út vezetett a katonai főiskola belügyi szakára. Onnan visszakerültem Borsodba, ahol a megyei főkapitányság KISZ-bizottságának a titkára lettem, aztán a szerencsi, majd az ózdi városi-járási kapitányság élére kerültem, és ezerkilencszáznyolcvanegyben bíztak meg a B.-A.-Z. Megyei Rendőr-főkapitányság vezetésével. Ezek az évek sok hasznos, pótolhatatlan szakmai tapasztalatot adtak nekem, mindig is úgy éreztem, sokat köszönhetek szűkebb hazámnak, Borsod-Abaúj-Zemplén megyének.

– Harminchét évesen, ami különösen akkoriban szép karriernek számított.

– Közben az ELTE jogi karán tanultam, s szereztem diplomát, szakmai vezetőképzőket végeztem, ezerkilencszáznyolcvanhéttől pedig rendőrtábornok lettem, majd egy év múlva országos rendőrfőkapitány, belügyminiszter-helyettes, aztán egy évig az országos rendőrfőkapitány szakmai helyettese, illetve a rendőrség átszervezésével közbiztonsági főigazgató, az országos rendőrfőkapitány első helyettese.

– Amikor bekövetkezett a rendőrség vezetésének lefejezése.

– Ez történelmileg bizonyítottan elhibázott politikai indíttatású taktikai döntés volt. Ám amíg sokan ennek elszenvedő vesztesei közül végleg hátat fordítottak a rendőrségnek, én egy ötvenezres társadalmi bűnmegelőzési szövetség elnökeként, a polgárőrség vezetőjeként együttműködöm a rendőrséggel. Úgy is mondhatnám, engem nem lehet kigyógyítani abból, hogy a rendőrséghez tartozzam. Büszke vagyok arra, hogy a rendszerváltáskor Magyarország rendőrfőnöke voltam, és az gumibotütés nélkül zajlott le, hogy részt vehettem a rendőrségi törvény megalkotásában, amelyik európai színvonalú törvény, valamint arra is, hogy máig érezhetem az állomány tiszteletét. Szabadidőm nagyon kevés van. Korábban még visszajártam a Diósgyőr futballmérkőzéseire, hiszen a klub évtizedek alatt nagyon a szívemhez nőtt. Ott lehettem a diósgyőri labdarúgás története legjobb együtteseinek fényes szereplésein, amikor a DVTK-ra épült a magyar válogatott. Ma sincs válogatott futballmérkőzés nélkülem, kijárok a meccsekre, szurkolok a nemzeti tizenegynek, bízom a hazai labdarúgás felemelkedésében. Aláhúzza ezt a tény is, hogy az MLSZ-en belül vállaltam egy igen speciális feladatot, ahol a cigány labdarúgó bizottság elnökeként dolgozom. Munkánkat máris sok siker övezi, hiszen már eddig is sok ígéretes gyémántot fedeztük fel, közülük tízen kerültek fel az első osztályba, hárman az FTC-be.

– Marad ideje kevés szabadidejéből arra, hogy valamilyen sportágban időről időre próbára tegye magát, hogy edzésben maradjon?

– Elsősorban egyéni sportokat űzök, mint a futás és az úszás, de gyakran összejövünk rendőrtábornok barátaimmal egy kis szaunázásra is. Ezen kívül egy-egy vadászati szezonban legalább három, négy alkalommal ellátogatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyébe, ahol úgy érezhetem magam, mint egy nagyobb családban, ahol szeretettel várnak. A vadászatok is mindig különleges élményekkel gazdagítanak, hiszen közben a csodálatosan szép Északi-középhegység erdeit, a Bükköt és a Zemplént járom.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)