Budapest

Hercegkút egy hegyaljai sváb település Sárospatak szomszédságában. Neves szülötteinek sorát gyarapítja Stumpf István is, aki a legmagasabbra jutott a ranglétrán az elszármazottak közül. Első találkozásunk alkalmával Kisrozvágyon, a Honfoglalás-kori Múzeum avatóján maga is ékes tanúságot tett a gyökerekhez való kötődéséről:

– Egy, a politikába „tévedt” vidéki fiúnak, néhány napon belül másodszor adatott meg a lehetőség, hogy szembe nézzen a múltjával: hogy a Hercegkúton született fiú hogyan jut el a politikának egyik döntéshozó pozíciójáig. Meg vagyok róla győződve, hogy akik ezen a környéken születtek, azokat erősen kötik a gyökerek… Nekünk, akik a Kormányba kerültünk, az a felelősségünk, hogy minden olyan törekvést, amely a vidéki Magyarországon az összetartozást, az innovációs erőt, a kitörési lehetőséget keresi, támogatnunk kell! Nem lehet egy nemzet erős, ha nem tiszteli a múltját! Nem lehet senki személyiségében erős, ha nem hű a gyökereihez! A kétezredik évforduló arra is való, hogy egyfajta tükröt tartsunk magunknak. Meggyőződésem, ha ez a kulturális park fel fog épülni, akkor folyamatosan olyan tükörbe nézhetünk, amelyre büszkék lehetünk. Amelyben megviláglik az, hogy ez a nemzet, ez a nép, amely a Kárpát-medencében meggyökeredzett, igen sokat adott a világnak, és ez a leszakadott régió is büszke lehet arra, hogy ezt a hagyományt hajlandó, képes és meri ápolni. Én itt, most, önök előtt azt tudom ígérni, hogy a lehetőségemhez és a felelősségemhez képest, mindent megteszek azért, hogy ez a program sikeres legyen és megfelelő támogatást találjon. Azt gondolom, hogy ez nem csak az önök érdeke, hanem az ország egyben maradásának, nemzeti identitása megőrzésének, a helyi közösségekhez való hűségnek is nagyszerű példája lehet.

Stumpf István gyakori vendég a térségben, szerencsére egyre több helyen van lehetősége avató beszédeket tartani. A zempléni térség és az államalapítás ezeréves évfordulóján mégis a fenti idézet jellemzi leginkább azt a törekvését, amivel hitet tett a Bodrogközi Régi Magyar Kultúra alapítvány világraszóló kezdeményezése mellett.

A kancelláriaminiszter hercegkútinak vallja magát, pedig a hivatalos okmányok szerint Sárospatakon született 1957. augusztus 5-én. Reméljük, neki és korosztályának lesz majd egyszer értelmes javaslata arra is, hogy a születésben közreműködő kórház helye ne száműzze a személyes adatokból a tényleges szülőföld nevét.

Stumpf István Hercegkúton, majd Sárospatakon kezdte iskolás éveit. Ezerkilencszáznyolcvankettőben jogi, három évvel később pedig szociológusi diplomát szerez. 1982–87 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, az állam- és jogelmélet tanszékén tanársegéd. Közben megalapította a Bibó István Szakkollégiumot, amelynek ezerkilencszáznyolcvanháromtól öt évig igazgatója is volt. Ezzel, mintegy politikusi hitvallásként, vállalta Bibó István a XX. sz. második felében meghatározó jelentőségű munkásságának folytatását is.

1987-től a Magyar Tudományos Akadémia kutatója, a Társadalomtudományi Intézet tudományos munkatársa.

1991–92-ben az Európa Tanács Ifjúsági Központ és Alapítvány Tanácsadó Testületének tagja, a rendszerváltást követő első négy évben, a köztársasági elnök ifjúsági tanácsadója.

Három évig tanult az Egyesült Államokban, előbb mint German Marshall ösztöndíjas, majd a Harvard Egyetem Kennedy államigazgatási karán.

A Századvég című folyóirat alapító szerkesztője, majd felelős kiadója. A Századvég Politikai Iskola alapítója és igazgatója. (Göncz Árpád így minősítette az iskolát: „Hézagpótló intézmény, mert tudatosan készíti elő a változásokkal teli magyar társadalomban a nemzedékváltást”.)

Ezerkilencszázkilencvenöttől a politikatudományok kandidátusa, ezerkilencszázkilencvenhattól az ELTE ÁJTK politológiai tanszékének docense. Kutatási területe: társadalmi mozgalmak és politikai pártok, politikai elit, választói magatartás, ifjúságszociológia. Számos, ezekben a témákban megjelent könyv és cikk szerzője. Nős, négy gyermek édesapja.

Ezerkilencszázkilencvennyolc júliusától a Miniszterelnöki Hivatal vezetője. Kancelláriaminiszterként legmagasabb szinten valósíthatja meg azokat az elképzeléseit, amelyekért egész eddigi életében tanult és dolgozott. Államalapításunk ezeréves ünnepéről így vall:

– Magyarország 2000-ben, a millennium évében olyan országként szeretne bemutatkozni Európában, amely ezeréves történelmének hagyományaira építve egy sikeres nemzet képét mutatja, amely jelentős tudósokat adott a világnak, és amely ezer éven át szilárd bástyája volt az európai civilizációnak.

Szándéka világos: élhetőbb jövőt teremteni!

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)