Sárospatak

Ma már divatjamúlt jelenség, de mindenképpen Leskó István állhatatosságát dicséri, hogy ezerkilencszázhatvanhét óta az Építő- és Szerelőipari Szövetkezet lett és maradt az első és egyetlen munkahelye Sárospatakon. Villanyszerelő tanulóként került a céghez. Szorgalma folytán és munka melletti tanulása révén a villanyszerelő csoport vezetője lett. Ezerkilencszáznyolcvanhatban az előző elnök – Mizsák Bertalan – súlyos megbetegedése miatt, előbb nyolc hónapig megbízott, majd ezután megválasztott elnöke lett a szövetkezetnek. Ezt a munkakört tölti be napjainkban is. Természetesen voltak nehéz momentumok is a szövetkezet életében, de ezeket is sikerült megfelelő átszervezéssel, rugalmas üzletpolitikával túlélni. A legnagyobb próbatételt a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján bekövetkezett átalakulás jelentette, aminek következtében egyik napról a másikra elveszítették megrendelőik 50%-át. Mint az ezerkilencszázötvenháromban született vezető mondja, ez a helyzet ezt a szövetkezetet is „megrezegtette”, mégpedig alaposan. Több évtizedes partneri kapcsolatok foszlottak semmivé, minden átmenet nélkül megszűntek a komoly beruházások is.

Kétféle mód kínálkozott a helyzet áthidalására: csökkentették a szerelőipari létszámot, ugyanakkor növelték az építőmesteri kapacitást, hiszen ezen a területen változatlanul volt munka. A kényszerleépítés és a szerkezet átalakítás hozta létre azt a struktúrát, amelynek köszönhetően ma is stabil munkahelyet jelent a szövetkezet, a mindennapos piaci harcok ellenére is. Jelenleg százhatvan dolgozó talál itt biztos megélhetést. Elérték az egymilliárd forintos árbevételt úgy, hogy munkájukban meghatározó az építőipar. Különösen akkor értékes ez az eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a térségben hét nagy építőipari cég ment csődbe a változásokat követően.

A kilencvenes évek elején jó kapaszkodót jelentett a beáramló külföldi tőke is. Ennek révén biztosított munkát Szerencsen a Nestlé, Sátoraljaújhelyen a dohánygyár és a térségbe települt külföldi szőlőérdekeltségek közül jó néhányban. Ez utóbbi megbízások elnyerésében sokat segített az a tény, hogy ezen a területen számos referenciamunkával rendelkezett a szövetkezet.

Ezerkilencszázkilencvennyolctól ISO minősítéssel is rendelkeznek, ami alapvető feltétele a szakmai továbblépésnek, sőt a pályázatok jelentős része csak az ilyen cégek számára ad megbízást.

A mai körülmények között megállni látszik a külföldi tőke beáramlása, munkát csak belföldi megrendelőktől remélhet a szövetkezet. Nem néhány nagy, hanem sok kisebb munka képezi a bevételt. Ezeket sorolja dicsekvés nélkül, de elégedetten az elnök úr:

– Jelenleg a műemlék épületek helyreállítása köti le építőipari kapacitásunk döntő részét. Szirmabesenyő, Füzérradvány kastélyainak rekonstrukciója mellett Monokon és Tolcsván is végzünk kastélyfelújítási munkálatokat magán, vagy kormányzati megrendelésre. A füzéri és a sárospataki vár rekonstrukciós munkálatait is nálunk rendelték meg. Az Egri Érsekség is megrendelőink közé tartozik évek óta. Sátoraljaújhelyen általános iskolát, Encsen templomot építettünk számukra. Ezek mellett két parókiát is építünk, az egyiket Olaszliszkán, a másikat Pálházán. Minket bíztak meg Vámosújfalu új polgármesteri hivatalának felépítésével is. Ezek mellett részt veszünk egy tízezer négyzetméteres üzemcsarnok felújításában, két panziót is építünk, az Északerdő Rt. pedig évtizedek óta folyamatos partnerünk, tehát nem vagyunk híján a munkának.

– Ennek ellenére úgy érzem, hogy a térségben erősen megcsappant a befektetési kedv, szűkített költségvetés, egyszerűsített tervek jellemzik a mai állapotot. Fejlődni viszont kötelező. Mi nem a létszám növelésében, nem a dunántúli munkalehetőségek felkutatásában, hanem a korszerű gépesítésben a jó munkafeltételek biztosításában látjuk ennek a lehetőségét. Rendszeres szakmai továbbképzésekkel segítjük dolgozóinkat a jó minőségű munkavégzéshez. Gondunk van azonban az utánpótlással annak ellenére, hogy minden szükséges szakterületen indítunk szakmunkásképzést a cég megalakulása óta, és a felszabadult szakmunkásokat alkalmazzuk is. Szükségünk lenne kőművesre, asztalosra, de nemcsak szakmunkásra, hanem technikusra, mérnökre is.

Sorolja a hibákat, az okokat egymás után, mintha Tiborc panasza szólna ezredfordulós hangszerelésben. Ennek ellenére nem látszik kishitűnek, hiszen sikeresen levezényelte az új típusú szövetkezetté alakulást, lecserélte a gépjárműparkot, hiszen a százhatvan dolgozó szállítását is maguk biztosítják, emellett a korszerű gépeket és technikai berendezéseket is beszerezték – a vakológéptől a betonozógépen át a legkorszerűbb kéziszerszámokig. Gyakorlatilag, ami nyereségük képződött, annak döntő részét a technikai eszközök fejlesztésére fordították – a tagság egyetértésével. Ilyen gárda mellett pedig nincs ok az elkeseredésre.

Szemmel láthatóan ezt gondolja Leskó István is, hiszen ő az elnök.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)