Sárospatak

A közelmúltban vált meg utolsó munkahelyétől, az alapító tagként különösen szeretett Árpád Vezér Gimnáziumtól a széles körben ismert, tisztelt és becsült tanárember, Dobay Béla. Ő tősgyökeres, minden idegszálával Sárospatakhoz, a Bodrog-parti Athénhoz kötődő pedagógusegyéniség… Mert méltán mondható annak az, aki messzi városok hívó szavának ellenállva mégiscsak maradt, itthon: Patakon. Fiatalemberként ő is biztosan elképzelte magát másutt, több lehetőséggel kecsegtető helyeken. De aki szülőföldjének tekinti, vagy legalább egyszer látta ezt a települést, az nemigen tud szabadulni a varázsától…

Dobay Béla tanár úr gyermek- és diákkorát Patakon töltötte. Itt szerezte alapos zenei ismereteit, itt érettségizett. Továbbtanuló fiatalemberként lett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem hallgatója, ahol történelemből, magyar nyelv és irodalomból szerzett diplomát. Rögvest a „mély vízbe”, Ózdra került tanítani, ahonnan egy év múlva hazahúzta a szíve. Tanári pályafutását Sárospatakon, a Kossuth Lajos Középiskolai Diákotthonban, a Rákóczi Gimnáziumban, a Református Kollégium Gimnáziumában, majd az Árpád Vezér Gimnáziumban folytatta.

A nagy érdeklődési körrel rendelkező fiatal pedagógus a „kötelezők” mellett szívesen vezetett irodalmi szakkört, sokat írt és olvasott. Vonzották a társadalomtudományok, a bel- és külpolitikai témák.

Pályája kezdetére így emlékezik:

 „Mikor tanár lettem, az oktató-nevelő munka került érdeklődésem középpontjába. Tanítványaimnak pályám minden szakaszában nemcsak a délelőtti, hanem a délutáni órákban is készségesen álltam a rendelkezésére. Szakköröket, egyetemi és főiskolai előkészítőket vezettem. Meg is volt az eredménye! Tanulmányi versenyeket, vetélkedőket szerveztem… A sikerből bőven kijutott növendékeimnek!”

Dobay tanár úr a későbbiekben sem sokat változott a tekintetben, hogy mindig segíteni, támogatni igyekezett a fiatalok törekvéseit. Az 1970-es években kialakította a Látókör égisze alatt életre hívott tudományos és ismeretterjesztő előadássorozat kereteit. Tevékenyen működött közre az ifjúsági akadémia és az ifjúsági klub rendezvényein.

Az érdeklődők – iskolán belül és a városban, belföldön és az utódálla­mokban – sokszor hallhatták ünnepi és emlékbeszédeit, előadásait.

Tizenöt évig tanított éneket is. Ugyanakkor lelkesen és eredményesen vezette a Rákóczi Gimnázium énekkarát. Munkásságának köszönhetően a kórus rendszeres szereplője volt nemcsak a  „házi”, hanem a városi rendezvényeknek, a különböző hangversenyeknek, s nem utolsósorban a külföldön is jegyzett Sárospataki Diáknapoknak.

Kezdettől fogva publicisztikai tevékenységet is folytatott. „Az Észak-Magyarország, a Fókusz, a sátoraljaújhelyi Helyi Krónika, a Holnap, a Kincskereső, a Kis Újság, a Magyar Ifjúság, a Napi Magyarország, a Napjaink, az Ózd és Vidéke, a Sárospatak, a Történelemtanítás, az Újhelyi Körkép, a pozsonyi Irodalmi Szemle, a Hét, az Új Ifjúság, az Új Szó című sajtótermékekben körülbelül kétszáz publikációm jelent meg” – nyilatkozta. Elárulta azt is, hogy A csehszlovákiai magyar irodalom válogatott bibliográfiája huszonhat nyelvészeti, stilisztikai írását említi…

Beszélgetés közben szóba került az is, hogy azokban a tanintézetekben, amelyekben a tanár úr dolgozott, kezdeményezte és ápolta a felvidéki magyar iskolákkal (Kassa, Királyhelmec, Nagykapos) való együttműködést. Egyike volt azoknak, akik – jelképesen – hidat építettek a munkácsi magyar középiskola meg az Árpád Vezér Gimnázium és Kollégium között. Elősegítette testvériskolai kapcsolat kialakítását két erdélyi város (Székelykeresztúr, Temesvár) magyar középiskolájával is.

Dobay Béla tanár úr mindemellett figyelemre méltó aktivitással vett részt az önkormányzat, a Sárospataki Népfőiskolai Egyesület, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság, a Szent Erzsébet Történelmi Társaság, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Magyarok Világszövetsége tevékenységében. Bekerült történelemből az országos szakértői, valamint a vizsgáztatási névjegyzékbe is. Egyébként ő szerkesztette az 1981-ben 450 éves Rákóczi Gimnázium jubileumi és az 1993-ban megnyílt Árpád Vezér Gimnázium tizenegy évkönyvét.

A tanár úr oktató-nevelő, irodalmi és kulturális munkájáért többször kapott pénzjutalmat, kitüntetést és más jellegű elismerést. Tulajdonosa a Kiváló Munkáért kitüntető címnek, a Kiváló Pedagógus Emlékéremnek. Sárospatak Város Önkormányzata 1992-ben Comenius-emlékplakettet, 1994-ben Comenius-emlékérmet adományozott neki. 1997-ben a művelődési és közoktatási miniszter döntése alapján belépett a Németh László-díjjal jutalmazottak sorába. A több mint négy évtizedes sokoldalú munkásságát 2003-ban az önkormányzat Pro Urbe, az oktatási miniszter Pedagógusi Szolgálati Emlékéremmel ismerte el.

(Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 6. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2005.)