Sárospatak

Hercegkúton született 1949-ben, de a főiskola befejezése óta mindig máshol lakott, ahogy a munkája megkívánta. Középiskolába a sárospataki gimnáziumba járt, ahol akkoriban kertészeti szakközépiskola is működött néhány évig.

Espák Miklós már középiskolai érettségit is élethivatásnak választott szakterületéből tett. Putnokon felsőfokú mezőgazdasági technikumot végzett, majd Gyöngyösön kapott felsőfokú szaktechnikusi oklevelet 1970-ben, később üzemmérnöki diplomát. Első munkahelye a Bodrogközi Állami Gazdaság gyümölcsöse volt Györgytarlón, ahol gyakornokként kezdett, de öt év múlva már ő volt a kerületvezető. Közben megnősült, megszületett a kislánya is és úgy döntöttek, hogy a tanyáról egy komfortosabb munkahely után néznek. Szikszóra kerültek, ahol kerületvezetőként az állattenyésztésben dolgozott, hatalmas juh és szarvasmarha állomány tartozott a keze alá. Közel három évtized távlatából is szenvedélyesen beszél a húsmarha tenyésztésben rejlő, de elszalasztott lehetőségekről. Általában is a szenvedélyesség jellemzi életvitelét.

– Igazán előre menni csak úgy lehet, ha van az emberben a lelkesedés, ami belső lendületet ad a munkához. Ha nem tudok valamit így csinálni, akkor inkább leteszem azt a vonalat. Egy vezető embernek a saját szakterületén kötelessége is így gondolkodnia.

Ez a szemlélet és édesanyja váratlan halála ösztönözte arra, hogy ismét szülőfaluja közelébe kerüljön, hiszen a szőlőt is neki kellett művelnie Hercegkúton, az ingázás pedig rengeteg időt és energiát rabolt el a családtól. Sárospatakon vettek házat 1979-ben és rövidesen ismét az állami gazdaságban talált munkát magának. Ezúttal a páterhomoki üzemegység fő-ágazatvezetője lett, a növénytermesztés és az állattenyésztés egyaránt hozzá tartozott. 1984-ben szülőfalujában választották a helyi tsz elnökévé, amit már nem lehetett visszautasítania. Különösen az első hat évre emlékszik szívesen, mert akkor még megvalósíthatta elképzeléseit, jól prosperált a szövetkezet. Ma is büszke arra, hogy 1986-ban sikerült olyan szerződést kötnie a Hungarovin-nel, amely több tízmilliós hasznot hozott Tokaj-hegyalja szőlőtermelőinek, ráadásul abban az évben a szövetkezet is kiváló lett, kiugróan magas nyereséggel. Espák Miklós most látta igazán hasznát annak, hogy a növénytermesztés és az állattenyésztés területén egyaránt kellő szakmai tapasztalattal rendelkezett, amit alkalmazott is a hercegkúti tsz vezetőjeként. A kukorica- és búzatermesztésben bevezette az iparszerű termesztési rendszert, a megtermelt takarmányt a húsmarha állománnyal etette fel a korszerűsített istállókban, és ezeket a kimagasló eredményeket erősítette még a szőlő és bor értékesítésre kötött kedvező üzlet. Azt azonban keserűen állapítja meg, hogy a vagyonnevesítés során „elkallódtak” a létrehozott értékek.

Az átalakulási folyamat új vezetőséget rendelt a szövetkezetek élére 1991-ben. Espák Miklós abban az évben esett túl egy szívműtéten, ezért sem akart részt venni a csatározásban, tehát nem is indult az elnöki posztért, nyolc év után megvált Hercegkúttól, leszázalékolták, át kellett szerveznie az életét.

Tudomására jutott, hogy az állami gazdaságtól gyümölcsöst lehet bérbe venni. Györgytarlót már ismerte kerületvezető korából, így társaival együtt ott bérelt egy bizonyos területet 1993-ban. 1994-ben már kft.-t alakított a négy üzlettárs. Könnyű szívvel tehették, hiszen az induló tőkét már első évben „megtermelte” a bérelt kert. Ezután egy nagyobb gyümölcsöst béreltek öt évre, azzal a feltett szándékkal, hogy annak hozadékából saját gyümölcsös telepítésébe fognak. Az is kiszámítható volt, hogy öt év alatt termőre is fordul a saját kert. Minden nyereséget visszaforgattak a saját ültetvénybe, sőt egy hűtőház létesítésére is futotta belőle. Saját épületek, saját géppark, és szükség esetén a saját munkaerő is segítette a PYRUS ’94 Kft. felvirágoztatását. A vállalkozás neve egyébként a körte latin nevéből és az alapítás évéből adódik. Igaz, hogy körte egyelőre csak bértárolás esetén kerül a hűtőházba, de a telepítés tervei készen vannak, és már folynak az előkészületi munkálatok is! Az egykori Zsarótanya helyén a lepusztult épületek helyett sorra nőttek ki a földből az üzemeltetéshez szükséges műhelyek, raktárak. Elkészült egy hatalmas víztározó is, maga a hűtőház pedig az alapozással együtt két hónap(!) alatt épült fel. Virágzó mintagazdaságot épített a Bodrogközben, Alsóberecki határában, azzal a jó érzéssel, hogy végre nemcsak azt építheti, amit szeret, de attól sem kell félnie, hogy politikai intrikák elmozdíthatják a helyéről. Az sem csökkenti az örömét, hogy gyermekei, akik doktori disszertációjukat írják, az élet más területén képzelik el a jövőjüket.

Szívműtétje során tapasztalta, milyen érzés visszatérni az életbe, most cserébe azért dolgozik, hogy a halódó vidékbe életet leheljen. Espák Miklós elégedett, nyugodt ember. Ha mégis támadnak lelkében feszültségek, azt kiénekli magából a pataki kamarakórusban, aminek szabaddá válása óta oszlopos tagja.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 3. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2002.)