Sárospatak

Vannak olyan szakmák, amelyek csak a felületes érdeklődő számára fejezhetők ki egy szóval. Amikor Tomkó László azt mondja magáról, hogy kőfaragó, mindjárt azt is hozzáteszi, hogy valójában három szakmát kellett megtanulnia ahhoz, hogy a mindennapi igények szakmai követelményeit teljesíteni tudja. A kőfaragás mellett ismernie kell a műkőkészítés és a betűvésés minden fortélyát is, hiszen a síremlékek elkészítése mindhárom területen tökéletes jártasságot igényel. A szerencsével sem áll hadilábon, hiszen pályája kezdetén lehetősége volt igazi kőfaragó munkát is végeznie.

Nemcsak Sárospatakon, a várnegyed műemlékeinek helyreállításából vette ki részét, de az ország számos műemlék templomának újrafaragott kövei dicsérik szaktudását, kézügyességét, stílusbeli ismereteit. Az is előnyére vált, hogy Sárospatakon éppen egy sírkőkészítő mestere jóvoltából sikerült a kapcsolódó szakmákban is megfelelő jártasságot szereznie. Amikor a tokaji tv-torony égbeszökő csúcsára néz, neki nem a műsorok, a sztárok jutnak eszébe, hanem az a jóleső érzés, hogy a gigantikus épületegyüttes összes műkőburkolatát ő maga készítette. Ugyanebből az anyagból számos helyen láthatók pingpongasztalai, szalonnasütői, kerti bútorai, virágtartói, ablakpárkányai. Ezeket azonban már mint iparos készítette, hiszen 1969-ben, 26 évesen önálló iparos, kőfaragó lett.

Az, hogy jelenleg mégis elsősorban síremlékeket készít, egyszerűen a piaci helyzetnek köszönhető. Erre van a térségben leginkább érdeklődés, hiszen előbb utóbb minden családdal kapcsolatba kerül ez ügyben. Tisztában volt ezzel a feladattal már akkor is, amikor önálló iparossá lett. Tudta, hogy olyan hiányzó szolgáltatás ez a környéken, ami nem ígér kiugró jövedelmet, de folyamatos, tisztes megélhetést biztosít. Azt sem tévesztette szem elől, hogy az ő üzletfelei temetés után, szeretteik elvesztésétől bánatosan és változó anyagi helyzetben fordulnak hozzá. Ma is képes arra, hogy a körülmények figyelembevétele mellett, úgy tartsa tiszteletben a család igényeit, hogy az anyagi lehetőségekhez alkalmazkodva, de kölcsönös megelégedésre teljesítse a megrendelést.

A gazdasági és a technikai fejlődés ezt a szakmát is megkímélte az egyhangúságtól, sőt, mint Tomkó László tapasztalatai is igazolják, még a divat is változtatja, befolyásolja a megrendelők igényeit az anyagi lehetőségek mellett. Szívesen emlékszik vissza az 1980-as évek végére, amikor végre a nemes anyagok lekerültek az embargós listáról és szabadon beszerezhető árucikk lett a márvány és a gránit minden változata. Ez a drága anyag azonban újabb technikai fejlesztést igényelt, így ma már számítógép és a plotter által készített sablon és a homokfúvó „írja” a betűket is, mert ebben a szakmában ismeretlen a radír fogalma, a selejt pedig komoly veszteséget jelenthet.

Azt is elmondja, hogy akár a márvány, akár a műkő a csiszolás, polírozás után lesz csak igazán szép, akkor nyeri el igazi fényét, végső formáját. Ez a művelet azonban nagy mennyiségű finom kőpor képződésével jár, így amint lehetőség volt rá, bevezette a vizes csiszolást, a legújabb technológiát. Ennek segítségével a műkő is más fényben ragyog, hiszen különböző színű gránitszemcsék felhasználásával fehér, zöld vagy éppenséggel lila köveket is tudnak készíteni, némi derűt csempészve még a bánat kertjébe is.

Nagyjából ennyi a szakma lényege, ahogy Tomkó László látja belülről négy évtized óta. Ma is igyekszik lépést tartani a fejlődéssel, de szakmai téren már nincsenek igazán nagy álmai, hiszen ez a munka erősen igénybe veszi a szervezetet, tartalékolni kell az energiát békésebb célokra is, mindenek előtt a családra, az unokákra. Mint a tükörfényes márványra vetődő napsugár, úgy ragyog fel tekintete, ahogy az övéiről beszél.

Mindössze húszéves volt, amikor ’63-ban feleségül vette Makkai Mártát, akire ma is úgy tud nézni, mint amikor a boldogító igent kimondták. A nyolcgyermekes családból származó fiatalasszony szülői házában, a spájzból átalakított szobácskában kezdték, közös életüket. Fiatalos bátorságukért különös ajándékot kaptak az élettől: 1968-ban ikreik születtek, egy fiú és egy leányka. Krisztina jóvoltából már két unokájuk is van, Dani hétéves, Kincső pedig kettő. Leányuk is szüleihez hasonló bátorsággal szervezi életét. Tanítóképzőt végzett Sárospatakon, majd kisfia születése után Nyíregyházán szerzett újabb diplomát. Most, hogy ismét gyesen van, természetesen ismét tanul. Most a Miskolci Egyetemre jár, miközben óraadó tanárként is dolgozik, a tanítójelölteket oktatja Sárospatakon, egykori iskolájában. Gábor fiuk édesapja szakmáját választotta, ő maga is mestervizsgát tett kőfaragó. Önálló vállalkozóként, de közös telephelyen dolgoznak. Gábor a feliratokat készíti, vésővel vagy homokfúvással. Tomkó László így jellemzi kapcsolatukat:

– Minden apa örülhetne, ha olyan fiút nevelne, mint az enyém. Szereti és tudja a szakmáját. Félszavakból, sőt egy pillantásból is tökéletesen értjük egymást.

Márta asszony mosolyogva bólint, mintegy szentesítve a Tomkó család boldogságát.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 2. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2001.)