Sárospatak

Mint sokan az ő korosztályából a történelem „jóvoltából” szinte kalandregényekbe illő, fordulatokban gazdag, olykor gyötrelmesen nehéz, máskor sikerekben bővelkedő életpályát járt be Déry Zoltán is.

1933. április 30-án született Budapesten. Édesapja – Déry Zoltán – katonatiszt volt, a huszároknál szolgált. Édesanyja – Szabó Etelka – háztartásbeliként nevelte a család egyetlen gyermekét. Gyermekkorát Gödöllőn töltötte, ahol akkoriban a család lakott. A nagy ház, a hozzátartozó nagy kerttel kellemes környezetet biztosított, a velük együtt lakó anyai nagyszülők kedvence volt az „egyszem” unoka.

Az akkor már nyugdíjas édesapját „ideiglenesen ténylegesítették”, előbb Szekszárdra, majd Ungvárra helyezték, így ifjú Déry Zoltán ott fejezte be elemi iskolai tanulmányait. Ezerkilencszáznegyvenháromban került Sárospatakra, a bentlakásos Angol Internátusban tanult, ahol intenzív angol nyelvi oktatás, kétnyelvű tanítás folyt. Egy év múlva a háború miatt visszaköltöztek Gödöllőre, majd továbbmentek Ausztriába, ahol két évet töltöttek, és Braunauban német iskolába járt.

Hazatértük után édesapját letartóztatták, ám mivel igazolódott, hogy Nyugaton hazatérő magyar csoportokat szervezett, később szabadon engedték.

Ő maga 1947-ben térhetett vissza Sárospatakra, ahol lerakta hiányzó vizsgáit és folytatta tanulmányait. A tanulás mellett pénzt is keresett, amiből még szüleit is segítette, hisz édesapja akkoriban segédmunkás lett, édesanyja varrónőként próbált a család anyagi gondjain segíteni.

Az újabb csapás 1951-ben következett: a családjukat kitelepítették Körösladányba, és ő csak az iskola közbenjárására jöhetett vissza Patakra, hogy befejezze a gimnáziumot. 1952-ben érettségizett (közben édesapja, a sok-sok megpróbáltatás eredményeként agyvérzést kapott és meghalt), X-es osztályidegenként nem vették fel az egyetemre.

A helyi lakáskarbantartó ktsz-ben kezdett dolgozni, de hamarosan sorozásra hívták, és valójában munkaszolgálatosként szolgált, katonaideje alatt (mellesleg századírnok volt) felépítették Mátyásföldön a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskolát.

Leszerelése után korábbi munkahelyére tért vissza, a szövetkezet ajánlásával elvégezte a Péchy Mihály Építőipari Technikumot, és 1963-ban szerzett technikusi oklevelet. A munkahelyi ranglétrán előre araszolva előbb részlegvezető, majd az Építő- és Szerelőipari Szövetkezet (ma Rt.) műszaki vezetője lett.

1967-ben került Sátoraljaújhelybe, ahol a járási tanács műszaki osztályán építési előadó volt. Időközben Sárospatak városi címet kapott, hazahívták, így 1969-től a városi tanácson tervcsoportvezető, majd osztályvezető, végül a pénzügyi-, terv- és munkaügyi osztály vezetője lett. A munka mellett folyamatosan képezte magát, 1967-ben a Budapesti Építőipari Műszaki Főiskolán városgazdasági mérnöki képesítést szerzett.

Két évtizedet töltött a városi tanácson, ahol fő feladata a beruházások előkészítése volt: ami állami beruházásként ez alatt épült a városban, ahhoz beruházóként mindhez köze volt.

Ezerkilencszázkilencven nyarán változtatott munkahelyet, a Református Kollégium (ami a gimnázium, a könyvtár és a teológiai akadémia együttesét jelenti) gazdasági igazgatója lett. Innen vonult nyugdíjba 1997-ben.

A rendszerváltás idején kapcsolódott be a politikai életbe (korábban soha nem volt párttag), a Kereszténydemokrata Néppártban ténykedett, majd a Kereszténydemokrata Szövetség helyi elnöke és Borsod megyei alelnöke lett.

Három cikluson keresztül dolgozott a helyi önkormányzatban képviselőként, ma is az önkormányzat képviselője, a sok munkát, elfoglaltságot jelentő pénzügyi bizottság elnöke.

Eddigi munkáját két alkalommal (1984, 1987) ismerték el Kiváló Munkáért kitüntetéssel.

Déry Zoltánt mindig érdekelte a történelem és a földrajz (eredetileg térképész szeretett volna lenni). Ma is sokat foglalkozik a történelemmel, 2001-ben jelent meg „Az igazságos béke legendája” című könyve. Most a magyar nemzet sorskérdései foglalkoztatják, ez második könyvének témája. A harmadik tervbe vett mű minden valószínűség szerint egy önéletrajzi ihletésű korrajz lesz.

„Édesapámtól a rendet, a fegyelmet és a tisztességet tanultam – mondja a korát meghazudtolóan agilis nyugdíjas mérnök. – Egyfajta dac kísérte végig életemet, nem hagytam magam igazságtalanul eltiporni. Mindvégig bizonyítási vágy munkált bennem, Kossuth szavai vezéreltek életem során: »Erős akarat nem ismer akadályt!«”

Talán ez is apai örökség: viszonylag későn nősült. 1978-ban kötött házasságot Hupka Máriával, aki ma már nyugdíjas, korábban a rendelőintézet vezető asszisztense volt. Felesége első házasságából született lányuk tanítónő, Miskolcon él.

Déry Zoltán szabad idejét az említett könyvírás tölti ki. Életútjával – mindannak ellenére, hogy a történelem sokszor komolyan „beleszólt” – elégedett.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 4. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2003.)