Sárospatak

Mindig érdekelték az újdonságok, szeretett mindennek a végére járni, állandóan újításokon, új eljárásokon, megvalósítható lehetőségeken törte a fejét. Ezért is sikerülhetett neki, hogy túl az ötödik ikszen, tulajdonostársaival együtt, új üzem megvalósításába kezdtek Sárospatakon.

1950. május 3-án született Pácinban. Szülei gazdálkodó emberek voltak, édesapja előbb magángazdálkodóként, majd a termelőszövetkezetben, később az iparban bizonyította hozzáértését, rátermettségét. Édesanyja, miközben besegített a mezőgazdasági munkákba, nevelte a család három gyermekét. Nővére, Mária, korábban az ELZETT minőségi ellenőrként dolgozott, ma bolti eladóként tevékenykedik. Öccse, Tibor, egy gépipari vállalkozás résztulajdonosa Sárospatakon.

Gyermekkorát szülőfalujában töltötte, ahol tevékenyen segítette szüleit a ház körüli munkákban, miközben a kor nyújtotta szórakozásokra is jutott ideje. A társaival együtt töltött „mezítlábas nyarakon” a Mogyorós-tónál, meg a Karcsa-tónál fürdött, horgászott, amit a bigézés, a rongylabdázás meg a közeli kuglipályán bonyolított nagy kugli csaták színesítettek. Az iskolában, ahonnan elsősorban Forgács Tibor tanár úr maradt meg emlékezetében, főleg a történelmet és a földrajzot kedvelte.

Ipari tanulóként Sátoraljaújhelyen a Fűtőházban járóműlakatos tanulóként a gőzmozdonyok világába csöppent. A szakmunkásképző oktatói közül elsősorban a történelmet tanító Patya bácsit őrizte meg emlékezetében.

1967-től Miskolcon az építőiparban folytatta munkáját, ahol vasszerkezeti lakatosként csiszolta tovább szakmai képességét. Időközben másodállásban kisiparosként tevékenykedett, és munka mellett szülőfalujában végzett lakatos munkákat a helyi tanács és a lakosság számára.

1970-ben került az ELZETT Művekhez Sátoraljaújhelybe, ahol az akkor induló öntödében beállító lakatosként dolgozott. Időközben hazafias kötelezettségének is eleget tett, 1971-től Recsken a Lángosi-laktanyában szolgált két évet. Leszerelése után Edelénybe kerültek, ahol állást és lakáslehetőséget kapott, ő maga a bányánál helyezkedett el, bányagépszerelőként dolgozott. Munka mellett tanult, 1979-ben érettségizett. 1980-ban költöztek vissza Zemplénbe, Sárospatakra, ahol tovább folytatta iskolai tanulmányait, gyártástervező technikusként végzett 1983-ban, közben 1982-től családi házat építettek, ő maga újra az ELZETT-ben folytatta technológusként, ahol több újítását fogadták el és vezették be.

Felkérés alapján 1989-ben ötödmagával megtervezte a PREC CAST Öntödei Kft.-t, ahol három éven keresztül üzemvezetőként dolgozott. Mivel egy szakmai kérdésben összekülönbözött a tulajdonossal, 1993-tól magánvállalkozóként „gombolyította élete fonalát”. Elsősorban (miután időközben kapcsolatba került az édesiparral) édesipari gépek felújításával foglalkozott, miközben folyamatos beszállítója volt a PREC CAST-nak is.

1998-ban alapították meg a máig családi vállalkozásként működő Sütő és Társai Kft.-t. Ez a cég elsősorban édesipari berendezések gyártásával, felújításával és használt édesipari gépek kereskedelmével foglalkozik. Jelenleg 18 fővel dolgoznak, árbevételük alapján a kisvállalkozások sorát erősítik. Az édesipari berendezések mellett gyártanak saját tervezésű és fejlesztésű hidraulikus berendezéseket is.

2003–2004-ben létrehozták a Sárospatak Hungária Kft.-t, illetve a Zemplén Csokoládégyárat, amely a nyitás után néhány hónappal ötven főnek ad majd munkát.

A 2004-ben indult termelés eredményeként elsősorban szaloncukrot gyártanak, később mártott szeletekkel és kézi desszertekkel szeretnének megjelenni a piacon.

„Azt hiszem előrejutásom legfontosabb feltétele a kreativitás volt – vélekedik Sütő István. Ha valami érdekelt, azzal kitartóan foglalkoztam, még akkor is, ha nem jöttek rögtön az eredmények. Fontos szerepet játszott mindezekben a biztos hátteret nyújtó család, valamint a segítőkész barátok, akikre minden körülmények között számíthattam.”

1970-ben kötött házasságot, melyből két leánygyermeke született. Két lányuk közül Andrea jogászként végzett, akinek férje a családi vállalkozásban minőségirányítási megbízottként dolgozik. Judit pedagógusként végzett, jelenleg a Sütő és Társai Kft. ügyvezetője, férje főnevelőként dolgozik, kislányuk Zsófia, hatéves.

Sütő István szabadidejében a pácini parasztházat csinosítja, amely a családi pihenés és kikapcsolódás színterét jelenti. Ma is szívesen horgászik, legszívesebben kárászt fogna, amit paprikás lisztben megforgatva szívesen meg is süt. Leginkább munkájának él, most a Zemplén Csokoládégyár tevékenységének szervezése jelenti a fő feladatot. Reméli, gyermekei mihamarabb révbe jutnak, és bizakodik abban, hogy majdan jól megérdemelt nyugdíjas éveket tölthet.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 5. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2004.)