Sárospatak

Amint megjelenik valahol görög hősöket idéző szakállával, már sejteni lehet, hogy itt valami emberhez méltó esemény zajlik. A tanár úr különös érzékkel kapcsolódik azokhoz a folyamatokhoz, amelyek kulturális értéket hordoznak. Tolakodás nélkül igyekszik – legjobb tudása szerint – maga is gazdagítani a pillanatot. Nemcsak tanárként, de művészként is előszeretettel keres olyan témákat és olyan személyiségeket, akik példaképül szolgálhatnak a nemzetépítő, jobbító szándékú, cselekvő emberek számára. Nyílt tekintetével, úgy közelít mindenkihez, hogy bárki, szívesen indul vele szellemi utazásra. A reneszánsz ember életöröme, szabadsága árad ízes szavaiból, amit alföldi születésével örökölt. Ő maga 1942 decemberében született Hajdúdorogon, de ősei az 1700-as évek óta élnek a görög katolikus püspökség városában. Iskoláit, munkáját is úgy választotta, hogy termékeny talajon tehesse a dolgát. A dorogi gyerekeket, ha jó tanulók voltak, divat volt akkoriban a hajdúnánási gimnáziumba irányítani, de a 14 éves Borsi Antal kitűnő tanulóként úgy gondolta, hogy – az akkor még középiskolának számító – debreceni tanítóképzőben lesz ő kedvére való környezetben.

– Felejthetetlenül jeles tanáraim voltak, szeretettel és tisztelettel emlékezem rájuk. Rajztanárom Félegyházi László volt.

Ugyanígy gondol kollégista élményeire is. Az alig száz személyes kollégiumot 4 különböző középiskola növendékei népesítették be, szakonként, évfolyamonként is, összekeverve. A zenészek, gimnazisták, képzősök és közgazdák – pusztán fiatalos kíváncsiságból – sok olyan dolgot is megtanultak egymás szakmájából, hogy az szinte felért egy másik érettségivel. Mint kollégistákat gyakran „mozgósították” őket, a nézőterek kitöltésére. Az Aranybika szálló Bartók-termében rendezett hangversenyek a hallgatóság többségében érdeklődést keltettek a komolyzene iránt. A Csokonai Színházban is gyakran tapsolhattak. Munkahelyet is mesébe illő körülmények között választott. Alföldi lévén, a gyakorlóév teljesítésére a zempléni hegyek közelébe kívánkozott, mégis a bodrogközi Révleányvár mellett döntött. Megkapta őt a szép hangzású név, Debrecen után sem volt nehéz megszeretnie a kis Tisza parti falut és a bodrogközi embereket. Katonaidejét kitöltve (1965), ugyanezen a tájon tanított tovább, csak ezúttal Zemplénagárdon. Főiskolai szakdolgozatát is a község helyneveiből írta. Itt ismerkedett meg feleségével, Bessenyei Évával. Az irodalom és a képzőművészet egyformán fontos helyet foglalt el életében. Rajztanári diplomáját is csak a magyar–orosz szak befejezése után szerezte meg. Ebben az időszakban, már újabb, bodrogközi állomáshelyén, Cigándon tanított. Kisvárdára szakképzett rajztanárként érkezett. Ezután, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos diplomát. A Bessenyei György Gimnázium mellett, részt vett a művelődési központ munkájában is. Egy tartalmas évtized tapasztalataival, pályázat útján került Sárospatakra. A Református Gimnázium tanára, alkotó munkája is itt teljesedett ki. Első bronzplakettjét, Domokos Pál Péter 90. születésnapjára készítette, 1989-ben. A Csík megyéből származó néprajz- és népzenekutató különös szeretettel gyűjtötte az elárvult, moldvai csángók kulturális hagyományait, dalait és egyéb ritkaságait. Mint a legtöbb esetben, most is a személyes, barátsággá szövődött találkozás serkentette alkotásra a művészt. Szülővárosában, Hajdúdorogon, Csokonai Vitéz Mihály bronz domborműve látható a református templom falán, emlékeztetve a költő 1792 pünkösdjén itt töltött legációjára. Szabolcsveresmarton, Kazinczy Ferenc mellszobra ékesíti az új iskola előkertjét, figyelmeztetve az anyanyelv megtartó szerepére. A Felvidéken, Nagykaposon két köztéri alkotása is látható: Mécs László pap-költő szobra mellett a honfoglalási emlékmű is segíti a nemzettudat megőrzését. A felvidéki magyarság, az általa készített plakettel ajándékozta meg a pápát, győri látogatása idején. A Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválja, évtizednél régebben öregbíti Kisvárda hírnevét. Borsi Antal bronzplakettje, minden országba eljutott már, ahol magyar nyelven színházat játszanak. A Magyarok Világszövetsége révén Washingtonban is több plakettje látható, a magyar székházban. Honfoglalási plakettje Brüsszeltől Vologdáig Európa számos nagyvárosába eljutott. Ezt ajándékozta a megyei közgyűlés a millecentenáriumi ünnepségre meghívott külföldi vendégeinek. Tanulmányként festett Zrínyi Ilona portréja – a Rákóczi Múzeum jóvoltából – a munkácsi vár egyik termét díszíti.

– Ettől méltóbb helyen hol is lehetne? – kérdezi, csak úgy, önmagától. Ez az adottság generációk óta öröklődik a Borsi családban. Attila fiuk az orvosi hivatást választotta, de tehetséggel nyúl a mintázó szerszámokhoz is. Húsznál több tanítványa követte példáját, és lett rajztanár, vagy éppen művészettörténész. Ők már tudják, hogy a honfoglalási plakett felirata: „Őseinket felhozád, Kárpát szent bércére…” csak a kezdete annak a folyamatnak, ami ma, 2000-ben is folytatható.

 (Borsod-Abaúj-Zempléni Almanach 1. kötet. In-Forma Kiadó Nyíregyháza 2000.)